Jolán
0 °C
6 °C

Brüsszel vizsgálja a Postabank-privatizációt

2004.08.02. 09:50
Szinte pontosan egy évvel a magánosítás után Brüsszelben most a Postabank privatizációs szerződését nézegetik. A Magyar Hírlap értesülései szerint az Európai Bizottság szakemberei annak kívánnak utánajárni, hogy a pénzintézet vevője, az Erste Bank hozzájuthat-e bármilyen jogcímen burkolt állami támogatáshoz, elsősorban a pénzintézet pereire vonatkozó állami kötelezettségvállalásokból kifolyólag.
Formális vizsgálatról nincsen szó, de "valóban feltettünk néhány kérdést a privatizációval kapcsolatban. Még nem látjuk át teljesen a helyzetet" - fogalmazott a Magyar Hírlapnak Tilman Lüder, az unió versenyügyekben illetékes szóvivője. Ha a bizottság úgy dönt, hogy formális vizsgálatot indít, akkor visszafizettetheti a burkolt állami támogatás általa megállapított összegét. A Postabank ügye azonban egyelőre nem ebben a stádiumban van: jelenleg ahhoz gyűjtik az adatokat, hogy indítsanak-e egyáltalán formális vizsgálatot - mondta a szóvivő.

Az előzetes vizsgálódás tényét megerősítette mind a Pénzügyminisztérium (PM), mind az Erste Bank sajtóosztálya. Ezt kiegészítendő Salgó István, a PM helyettes államtitkára elmondta, hogy a Postabank privatizációját a kormány már tavaly bejelentette a bizottságnak. Ezt követően Brüsszelbe kerültek az ügylet dokumentumai, amelyek feldolgozását elkezdték. Az osztrák pénzintézet bécsi központja mindazonáltal fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a brüsszeli vizsgálatra mind az öt, általuk korábban megvásárolt pénzintézet esetében sort kerítettek, tehát nem különleges esetről van szó.

Külföldi példák
Formális vizsgálatot indított a bizottság múlt héten Csehországban a General Electric pénzügyi csoportjába azóta beolvasztott Agrobankával kapcsolatos állami garanciavállalások ügyében. Korábban pedig a német landesbankokkal (tartományi bankokkal) is eurómilliárdokat fizettetett ki a bizottság arra hivatkozva, hogy a bankok "állami segítséggel" olcsóbb hitelekhez jutottak. Az ok: a szövetségi tartományok mintegy kezesként legvégsô esetben mögéjük álltak a rizikósabb hitelnyújtások idején.

A vizsgálódás tárgya elsősorban az állami garanciavállalásokat érinti. Itt van ugyanis lehetőség arra, hogy elrejtsék az állami támogatást. A Postabank esetében a garanciavállalás meglehetősen bonyolult rendszerét építették be a szerződésbe. Tekintettel a folyó - és még le nem zárt - perekre, nehezen lehetett volna számszerűsíteni a garanciavállalás pontos összegét. A szerződésben vállalt garanciák három kategóriába sorolhatók.

Fizethet, de kereshet is az állam

A még folyamatban lévő perek esetében - közöttük például a korábbi könyvvizsgálók ellen indított százmilliárd forintos kereset -, ha a Postabankot jogerős bírósági határozat fizetésre kötelezi, de a tényleges kifizetés kisebb, mint a Postabank által az adott kockázatra a privatizációs tranzakció zárásakor megképzett céltartalék összege, akkor a megmaradó pénz fele az ÁPV Rt.-t illeti.

A többi, már folyamatban levő ügy esetében, ha a Postabanknak jogerős bírósági határozat alapján fizetnie kell, akkor a terheket az ÁPV Rt. és a Postabank fele-fele arányban viseli. A Postabank fizetési kötelezettsége azonban összességében a kétmilliárd forintot nem haladhatja meg. Az ismert perfenyegetettséggel kapcsolatos kifizetéseket bankárkörökben négymilliárd forintra, azaz 16 millió euróra becsülték egy évvel ezelőtt.

Amennyiben a Postabank értékesítését követően az adásvételt megelőző időszakra vonatkozóan merül fel fizetési kötelezettség, vagy korábban elindított, de addig nem ismert per kapcsán jogerős bírósági határozat kötelezi fizetésre a Postabankot, a terheket az ÁPV Rt. és a Postabank Rt. 90-10 százalékos arányban viseli akként, hogy a bank fizetési kötelezettsége öszszességében az egymilliárd forintot nem haladhatja meg. A kormányhatározat tartalmazza azt is, hogy a peres ügyekben - a nem szokásos üzletmenethez kapcsolódó ügyeket kivéve - a Postabanknak, illetve új tulajdonosának az ÁPV Rt.-vel együttműködve kell fellépnie, és peren kívüli megegyezést kizárólag az állami vagyonkezelő egyetértésével köthet. Az állam az esetleges kiadások mellett bevételekre is számíthat. Ha ugyanis a bank öt éven belül értékesíti a konszolidációs megállapodással érintett nem stratégiai befektetéseit, akkor a nyereség 75 százaléka az ÁPV Rt.-t illeti. Öt éven túli értékesítés esetén a nyereségen az eladó és a bank fele-fele arányban osztozik.