Gyöngyi
9 °C
9 °C

Hosszú, forró csúcs

2007.06.20. 09:07
Németország az európai alkotmány valamilyen formában történő felélesztésével búcsúzna a féléves EU-elnökségtől. Egy EU-csúcson ennél kisebb dolgokról is nehezen döntenek, úgyhogy a csütörtök-pénteki csúcstalálkozó igazi csemege lehet mindazoknak, akik szívesen néznek egymást gyömöszölő politikusokat.

Az alkotmányos folyamat felélesztésével, vagy legalábbis újraértelmezésével búcsúzna az EU-elnökségtől Németország. A június 21-22-i berlini EU-csúcs az általában megszokotnál harciasabb lehet, de eredményesebb aligha.

Az uniót immár harmadik éve bénítja az alkotmányozási folyamat kudarca. A föderalisták nagy álma, az EU-t szimbolikusan is egybeforrasztó alkotmányt a franciák és a hollandok népszavazáson utasították el, de a kezdeményezés Nagy-Britannia, Lengyelország és Csehország ellenállása miatt sem valósulhat meg.

Kik akarnak mit?

Most, amikor az EU pragmatistái az alkotmányos szerződés praktikus pontjainak megmentésén dolgoznak - amiket egy semmi esetre sem alkotmánynak hívott szerződésbe próbálnak átmenteni -, megintcsak ezek az államok lehetnek a kulcsszereplők.

Az Economist elemzése szerint az EU immár 27 tagállama három csoportba osztható. Egyrészt van az a 18 ország, köztük Magyarország, ahol már ratifikálták az alapokmányt. Ezeknek természetesen nem sok érdeke fűződik a már elfogadott szerződés utólagos módosításához. Hozzájuk tartozik még négy olyan állam, amely gond nélkül elfogadta volna az alkotmányt, ha az nem bukott volna el a franciaországi és hollandiai népszavazáson.

A második csoportban az alkotmányt leszavazó franciák és hollandok mellett Nagy-Britannia és Csehország van, ahol szintén ez történt volna, ha népszavazásra kerül a kérdés. Ezek az országok a kiherélt, szimbolikus tartalmaitól megfosztott, pusztán csak a technikai részletekre koncentráló szerződés mihamarabbi, lehetőleg csupán parlamenti ratifikációt igénylő elfogadásában érdekeltek.

A harmadik csoport Lengyelország egymagában. Velük lesz a legnehezebb megküzdeni.

Optimista előrejelzés föderalistáknak

Elvileg a helyzet nem teljesen reménytelen. Az első csoportba sorolt 22 ország hajlandó lemondani a szimbolikus passzusokról. Azaz az EU-nak nem lenne himnusza, a szerződés nem szólna az EU zászlójáról és valószínűleg lemondanának arról is, hogy az EU külügyi főnökét külügyminiszternek hívják.

Ez utóbbi ugyanis kicsapta az EU-szkeptikusok biztosítékát. Az EU-ban jelenleg két poszt is van a külügyek intézésére, az Európai Bizottság illetékes biztosa és az EU külügyi főmegbízottja. Előbbié a paripa és a fegyver, az utóbbié a politikai reprezentáció. A külügyminiszter egy személyben egyesítette volna a két posztot.

A kompromisszumos megoldás az lehet, hogy a két posztot egyesítik, és az új nemkülügyminiszter csak azokban az ügyekben képviselné az EU-t, amiben mind a 27 tagállam egyetért.

Az Economist szerint megoldhatónak tűnnek a hollandok aggályai is. Ők a tagság feltételrendszerét szeretnék rögzíteni a szerződésben, illetve meg akarják adni a jogot a nemzeti törvényhozásoknak, hogy legalább újratárgyalásra visszaküldhessék az Európai Bizottságnak a nekik nem tetsző európai uniós jogszabályokat.

A franciáknak tulajdonképpen nincs bajuk az alkotmánnyal, csak nem szeretnék, ha azt alkotmánynak hívnák.

Pesszimista előrejelzés szkeptikusoknak

A problémát igazából a lengyelek és a britek jelentik. Az utóbbiak nagyon nem szeretnék, ha az alapvető jogok jegyzéke kötelező érvényű lenne - ezek a szociális és munkaügyi szabályok ellentétesek a meglehetősen szabadelvű brit jogszabályokkal. Ezzel annyi a probléma, hogy az alktományos szerződés ezen pontját eleve a britek szövegezték magukra szabva, de most még nagyobb kedvezményeket, gyakorlatilag a teljes kívülmaradás lehetőségét követelik maguknak. Kérdés, hogy az EU többi 26 tagállama megtűri-e ezt a fajta kivételezést.

A nagyobb baj a lengyelekkel lehet. Az EU-alkotmány legnagyobb vívmánya a lassan az EU működésképtelenségével fenyegető döntéshozatali rendszer reformja volt. A régi, most is érvényes rendszerben bármelyik tagállam megvétózhatja az EU döntéseit, ráadásul egyes tagállamoknak aránytalanul sok, másoknak aránytalanul kevés szavazata van a döntésekben. Például a nyolcvanmilliós Németországnak 29, az alig negyvenmilliós Lengyelországnak 27 szavazat jut.

Érthető, hogy a lengyelek tiltakoznak az öt nagy tagállamnak dupla szavazati jogot adó, a nemzeti vétó intézményét eltörlő új irányelvek ellen. Javaslatuk - amit egyedül a csehek támogatnak - a lakosságszámot annak négyzetgyökével osztva adná meg a szavazati arányokat.

És bár a felmérések szerint a lengyel lakosság kormányánál EU-barátabb, a berlini csúcson mégiscsak az országot sajátos, látomásos-jobboldali eszmerendszerük alapján irányító Kaczynski-ikrekkel kell majd megküzdeni. És ők elég magabiztosságot meríthettek abból, hogy egymagukban megfúrták az EU és Oroszország partnerségi megállapodását - pedig ezt a döntést az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso szimplán igazságtalannak nevezte. Mégis, a lengyel siker üzenete az volt, hogy ha elég keményfejűek, elérhetik, amit akarnak.

Majdnempornó extázis nélkül

Ezek alapján csak annyi biztos, hogy a csütörtök-pénteki berlini csúcstalálkozón zihálva izzadó emberek fogják gyömöszkölni egymást. Hosszú is lesz, forró is lesz, de valószínűleg senki sem fogja élvezni a végén.