A francia, a német és a belga delegáció ennél keményebb érvekkel igyekezett visszafogni a szavazati arányok megváltoztatásáért küzdő lengyel-spanyol párost. Arra emlékeztették őket, hogy az Európa jövőjéről szóló vitáknak az alkotmánytervezet mellett a 2007-2013-as költségvetés is része, és nem lenne előnyös a jelenleg a legtöbb regionális támogatást begyűjtő Spanyolországnak és a csatlakozók közül a legtöbb strukturális pénzre számító Lengyelországnak, ha esetleg mégis kevesebb pénzhez juthatnának a következő költségvetési időszakban.
Az érv különösen az unió legnagyobb befizetőjének és gazdasági motorjának számító Németország képviselőinek szájából hangzik meggyőzően. Joschka Fisher német külügyminiszter hangsúlyozta, azt még hajlandó efogadni, hogy 15 helyett minden tagállamnak saját biztosa legyen az Európai Bizottságban, de lengyel-spanyol javaslatot elfogadhatatlannak tartja. Véleménye szerint a viták elhúzódása káoszhoz vezetne, ezért minél előbb, lehetőleg még idén le kellene zárni a konferenciát.
Valéry Giscard d'Estaing, az alkotmányozó konvent volt vezetője is egyetért azokkal, akik szerint ennél nagyobb egyetértést már nem lehet elérni a 25 ország között, ezért minél előbb és minél kevesebb módosítással kellene elfogadni a közösség alkotmányos szerződését. Szerinte ez lehetséges lenne, mert a konvent által kidolgozott terv ugyan nem kompromisszumok eredmánye, de egyedülálló megoldásai működőképesek lennének.