Mária
-6 °C
-2 °C

EU-adóharmonizáció és az adóparadicsomok

2000.06.21. 22:58
Több órás, nehéz tárgyalások után megszületett a 15 EU-tagállam által jóváhagyott külföldre vitt megtakarítások adóztatásának összehangolása. A kompromisszumot az angol és az osztrák-luxembourgi szélső álláspontok között kellett megtalálni, mivel a luxembourgiak, mint az egyik nagy ,,adókikerülők", védték a kedvező letét- és haszonadóztatásra épülő gazdaságukat. Az EU-s országok a direktíva elfogadásával tulajdonképpen lemondtak az adókikerülésről, viszont az EU-n kívüli országokat semmi sem kényszeríti hasonló viselkedésre. Az EU legfontosabb feladata tehát, hogy bevonja az EU-n kívüli adóparadicsomokat az adóharmonizációba, jól lehet ezeknek az országoknak (sem) nem fűződik ehhez érdekük. Európai offshore-szemle az Indexben.
Nem kevesebb, mint öt ülés kellett ahhoz, hogy egy kompromisszum szülessen az angol és az osztrák-luxembourgi szélső álláspontok között. A luxembourgiak érthetően védeni akarják gazdaságukat, ami nagy részben a bankszektorra épül, a felettébb kedvező letét- és haszonadóztatásnak köszönhetőnek. Ezzel szemben az osztrákok inkább politikai megfontolásból - mivel neheztelnek az EU-ra a szankciók miatt - tartózkodtak az angol terv elfogadása ellen.

Egy tipikus EU-s döntés

Tony Blair támogatja a bankinformáció-cserét
De végül is megszületett a konszenzus, amit a politikai szakértők angol sikerként könyveltek el. Anglia helyzete elég fura, mivel bár Tony Blair támogatja a bankinformáció-cserét, viszont az angol felséguralom alatt álló területek (Jersey, Isle of Man, Cayman szigetek, Bahamák, stb.) a világ legnagyobb adóparadicsomai.

Luxembourgban politikai feszültségeket váltott ki a bankinformáció cserének a lehetősége, amelytől igen kellemetlen helyzetbe került Jean-Claude Juncker luxembourgi miniszterelnök, aki egyébként meggyőződéses EU-párti.

Ausztria inkább duzzogott a tárgyalások alatt, azt viszont elérte, hogy megmaradjon a bank titok az osztrák rezidenseknek.

Ám mindenképpen dicséretre méltó, hogy mind a 15 ország egyetértésre tudott jutni ezen az igen kényes területen. Az egyezségbe azonban belekerült egy pár tipikus EU-s kompromisszum, mint például kivétel Ausztriának, egy rendkívül hosszú, 10 éves- ,,alkalmazkodási" periódus, ami elég sok időt , hogy az érintetteknek, hogy minden nyomot eltakarítsanak mire érvénybe lép a direktíva. Ezen kívül a procedúra nagyon hosszú és komplikált és további tárgyalásoktól függ a terv alkalmazása.

Az EU-nak szüksége van az adóparadicsomok közreműködéséhez

A direktíva hatásfoka nagyban azon fog múlni, hogy az EU milyen kooperációt tud elérni olyan országokkal, mint Monaco, Svájc vagy Liechtenstein. Ez a három ország ,,piacvezető" az európai adókikerülés terén. Mellettük még több adóparadicsom működik az EU-n belül, mint például a csatorna szigetek angol felügyelet alatt, vagy Hollandia és Luxembourg.

Az EU-s országok a direktíva elfogadásával de facto lemondtak ezekről az adó-aberrációkról, viszont az EU-n kívüli országokat semmi sem kényszeríti hasonló viselkedésre.

Azért most az EU legfontosabb feladata, hogy a lehető legmesszebb menőkig bevonja az EU-n kívüli adóparadicsomokat az adóharmonizációba, jól lehet ezeknek az országoknak semmi érdeke nem fűződik ehhez. Ellenkezőleg : ha az EU-n belül megszűnnek az adóparadicsomok, akkor rengeteg új tőkére számíthat Svájc és Liechtenstein az elkövetkező pár évben.

Liechtenstein: 70 milliárd dollár a széfekben, 80.000 holding bejegyezve

Liechtenstein egy barátságos kis ország, beékelve Svájc és Ausztria közé. Nagyon szoros gazdasági kapcsolatot tart fent Svájc és a hercegség között, így például a miniállam hivatalos pénze a svájci frank, de a posta vagy a tömegközlekedés is Svájc által van igazgatva.

Bankrendszere is hasonlít nyugati szomszédjához és a banktitok kifejezetten államérdek. Több mint 70 milliárd dollár van a széfekben elhelyezve és 80.000 holding vagy ,,anstalt" van bejegyezve. Emellett a lakosság csupán 30.000 emberből áll. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a politika és a bankok rendkívül szoros kapcsolatban állnak egymással és nem egyértelmű, hogy ki irányít kit. A liechtensteini nemzeti bank is II. Liechtensteini Hans-Adam herceg és családja kezében van, ezzel a világ leggazdagabb emberei között találhatjuk őket. A herceg szerint az államnak ,,garantálnia kell egy diszkrét légkört" a befektetők érdekében.

A vád: pénzmosás, az eredmény: ,,dísztakarítás"

A békés országot először tavaly novemberében érte támadás, amikor egy bizalmas jelentés a német titkosszolgálattól a sajtó kezébe jutott. A jelentés egyértelműen pénzmosással vádolja meg Liechtensteint, kezdve az olasz és orosz maffiákkal egészen a dél-amerikai drog kártelekig.

'Én nem csalok adót!'
A kormány - természetesen - tagadja a vádakat, legfeljebb egy-két ,,kivételről" hajlandó tudomást venni. Az OECD viszont kijelentette, hogy ,,az adóparadicsomok, mint Liechtenstein, felelősek a fejlődő országokban kialakuló pénzügy krízisért, mivel menedéket adnak diktátoroknak és a szervezett bűnözésnek".

A hercegség semmiképpen se szeretne az OECD feketelistájára kerülni - ez gazdasági szankciókkal járna - így szándékozik erősíteni a bank felügyeleti és pénzmosás-elleni törvényeket. Ennek a hatékonyságában joggal kételkedhetünk, hiszen a - kormány több tagjához hasonlóan - a liechtensteini igazságügyminiszter bátyja és apja is bankárok, akárcsak a miniszterelnök családja.

A herceg felkérte az osztrák Kurt Spitzer ügyészt, hogy nyomozzon ,,esetleges pénzmosási" ügyekben. Nem csoda, hogy talált is egy-két ügyet, és május 13-án Gabriel Marxer a liechtensteini parlament tagját le is tartóztatták, pénzmosás vádjával. A következő áldozat Benedikt Marxer főbíró volt (Gabriel testvére), mivel le akart lassítani több pénzügyi nyomozást is.

Alapvető változásokra nem kell számítani és így a számozott bankszámlák, trösztök és alapítványok továbbra is virágozhatnak a hercegségben, ahol mindössze 1%-os a cégadó és a cégalapításhoz elég egy postaláda. Mindez nem okoz gondot a hercegnek, aki szerint Liechtenstein csak ,,egy egészséges alternatívát kínálnak a szomszéd országok adórendszeréhez képest".

Off-micsoda?

Ha egy cégtulajdonos úgy gondolja, hogy túl sok adót fizet (tételezzük fel, hogy van ilyen) és már kihasznált minden más lehetőséget (kibúvók, keresztbe számlázás, stb.), akkor nincs más hátra, mint érdeklődni az adóparadicsomok és az offshore-cégek felé.

Az offshore-megtakarítás hoz egy ki pénzt a konyhára
Az adóparadicsomok eredetileg az Európa és Amerika partjainál lévő kis szigetek voltak (Guersney, Turcs és Caicos szigetek, stb), de mára sok ,,onshore" adóparadicsom létezik (Monaco, Hollandia, Magyarország (!)). Az offshore ,,parton kívülit" jelent, de az igazi értelme a ,,területen kívüliség", ami nagyjából azt jelenti, hogy egy cég, amely nem folytat kereskedelmi tevékenységet az adott országban, nagyon kedvező adószabály alá tartozik.

Az adóparadicsomoknak két nagy előnye van : Az egyik természetesen az alacsony vagy éppen nem létező adózás. A másik a diszkréció, amit különböző módszerekkel a tökélyig lehet vinni.

Az adóparadicsomokban semmi sem lehetetlen

Ahhoz, hogy az első igényre ,,jogosult" legyen a vállalkozó, létre kell hozni egy ún. ,,Exempte Company"-t vagy más néven ,,Non Resident/Non tax Company"-t. Ehhez csupán az kell, hogy a cég semmi kereskedelmi tevékenységet ne folytasson az adott területen. Ez az esetek döntő többségében eleve így van, hiszen senki se azért alapít egy liechtensteini anstalt-ot, hogy meghódítsa a 30.000-s liechtensteini piacot!

A diszkréció egy kicsit nehezebb, de az adóparadicsomokban semmi sem lehetetlen. Kezdetnek sok szigeten nem kell semmi éves mérleget leadni, csupán a könyvelésnek kell ,,rendben" lenni, ha esetleg a nem létező ellenőrök igényt tartanának rá. Ezen kívül, se a cég igazi tulajdonosát vagy igazgatóját nem kell bejegyezni, hiszen lelkes bankárok és ügyvédek tömege vállalja, hogy ők legyenek a megbízott managerek és/ vagy tulajdonosok.

Így az égvilágon senki se tudja meg ki áll egy-egy cég mögött, főleg, ha öt-hat fantomcéggel még jobban összezavarják az ábrát. A legnagyobb biztonság mégis az, hogy a hatóságok egyszerűen nem akarják tudni, hogy ki áll a bankszámla mögött, őket csak az érdekli, hogy legyen bankszámla.

Amikor mindenki nyer...

A kérdés természetesen az, hogy mi ebben az üzlet az adóparadicsomoknak.

Elsősorban az, hogy magukhoz vonzanak olyan tőkéket, letéteket, amelyeket másként soha nem fektettek volna be éppen ott. Másrészről, még ha nincs is mindenhol adó, azért az éves díj (100 és 4000 dollár között) létezik. Végül, rengetek kiegészítő ipar telepedhet le a bankszektor mellé, mint például a telekommunikáció, szállodaipar, jogi és pénzügyi tanácsadók és így tovább.

Madeira szigete valóságos adóparadicsom
Néhány adóparadicsom valós vagyont és konkrét befektetést is magához tudott vonni, mint például az Egyesült Arab Emirátusokban lévő ,,tax-free" kikötő zóna vagy például a portugál Madeira szigete.

A kommunizmus vége, illetve Kína és India gazdasági fejlődése, valamint a magas nyugat-európai adókulcsok szép, hosszú jövőt ígérnek az adóparadicsomoknak. Sok más gazdasági tényező is elősegíti az offshore-rendszer burjánzását, ilyenek például a gazdaság globalizácíója, a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok liberalizációja, valamint az új e-milliárdosok növekvő száma.

Egy példa: virsli Norvégiába

Egy alapvető adókikerülési rendszert nem túl nehéz létrehozni. Képzeljünk el egy német céget, amely virslit exportál Norvégiába. A virslit eladja 1.000.000 márkáért, ebből 150.000 a haszon, amiből megközelítőleg 90.000 márka marad az adózás után.

Ha a német cég létrehozza a ,,Keine Tax International Ltd"-t Jersey szigeten, a helyzet a követezőképpen alakul. A virsliket még mindig Németországból szállítják Norvégiába, viszont az értékesítés már Jerseyn keresztül zajlik, ahova haszon nélkül (850.000 márka) adja el a német cég, így nem fizet adót a haszon után.

Jersey-n a ,,Keine Tax International" Ltd. továbbadja a Norvégoknak az árút a szokásos 1 millió márkáért, így egy adóparadicsomban lesz az összes haszon felhalmozva, mentesen minden adótól, kivéve a pár száz fontos éves díjat.

A szállodaipar is gyakran használ offshore cégeket, így ,,szétszórja" az eszközöket több adóparadicsom között (például egy cég lesz a név tulajdonosa, egy másik a know-how-t adja licence-be, míg a harmadik magának az épületnek lesz a tulajdonosa).

,,Fél-adóparadicsomok"

Néhány ország csak bizonyos aspektusban számít adóparadicsomnak. Így például Írország felettébb vonzó gyári befektetésekhez, mivel az így termelt haszon csak 10%-ban van megadóztatva, ellentétben a 40% feletti EU-s átlaggal. Belgium nemzetközi cégek koordinációs központjának ideális a 10 éves adómentesség miatt, míg Hollandia az alapítványok hazája.

A rendszer lényege az, hogy adóhatékony céghálózatot hozzon létra a vállalkozó, ami legális marad, szemben az adócsalással ami illegális és nem feltétlenül hatékonyabb.