Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Lassan igazi állammá alakul az Unió

Választott elnök, közös hadsereg, közös pénz, írott alkotmány - az Európai Unió kezd egyre jobban emlékeztetni egy igazi államra. Valódi politikai közösség alakul a gazdasági együttműködésből.
Egy szlovén politikus a múlt héten azt mondta az Európai Parlamentben, hogy azért ellenez egy bizonyos uniós reformot, mert "a szlovének egy olyan Európai Unióra szavaztak, amelyet ismernek". Noha a vita szempontjából ez elég rossz érv volt, a felvetés mégis jogos, mert miközben a 10 új tagállamban élénk vita dúl a csatlakozásról, annak vélt előnyeiről és hátrányairól, addig az Európai Unió markáns, hosszútávon forradalmi jelentőségű változásokon megy keresztül.

A zavaros, kötegnyi "EU-szerződések" helyébe hamarosan igazi alkotmány lép, a kormány szerepét betöltő Európai Bizottság elnökét várhatóan választani fogják, mintha csak rendes miniszterelnök lenne, és a közös pénz, az euró mellet most már közös hadtest is van: az európai gyorsreagálású hadtest április elején indította első békefenntartó akcióját Macedóniában (noha egyelőre kevesebb mint négyszáz katonával). Az Európai Unió, ez a sajátos szervezet, amelyről a legtöbbünknek láthatólag főleg pályázatok, támogatások, esetleg szabad utazás és munkavállalás jut eszébe, kezd egyre jobban hasonlítani egy valódi szövetségi államra.

A bővítés átalakítja az EU-t

A változások egyik legfontosabb forrása mi vagyunk, vagyis a bővítés. A hatfősnek indult EU, ami lassan 15 fősre dagadt, jelen formájában semmiképpen nem fog tudni 25-27 taggal működni. A még mindig jórészt közös döntésekre épülő rendszer, ami nagy teret enged a vétójognak, életképtelen lenne ilyen sok taggal. A reform iránya pedig elkerülhetetlenül a integráció növelése, a tagállamok függetlenségének további korlátozása. "A kelet-európai államok csatlakozása az átalakulás legfontosabb motorja. A kompromisszumok, amiket a teljes európai egyesülés hívei és a nemzeti függetlenség védelmezői a közösség alapításakor kötöttek, a bővítéssel értelmüket vesztik. Az Európai Unió 25 taggal csak akkor tud megmaradni, ha nagyot lép előre az egyesülés útján" - mondta az Indexnek Franklin Dehousse, a brüsszeli Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója.

Jórészt ezeknek a reformoknak az előkészítésével foglalkozik az Európai Konvent, egy kormányküldötteket, parlamentereket összehozó testület. A tavaly óta Brüsszelben ülésező Konventet, amelynek a tagjelöltek is tagjai, eredetileg senki nem vette túlságosan komolyan, mondván csak egy újabb uniós fórumról van szó, amely leginkább csak a száját jártatja. A kommentátorok kigúnyolták a Konvent elnökét, a volt francia elnök Valéry Giscard D'Estaing-t, aki vérfagyasztó merészséggel egyenesen az amerikai alkotmányt megalkotó philadelphiai konventhez merte hasonlítani prodzsektjét.

A Konvent saga

Szerepeljen Isten az európai alkotmányban?

Hogyan tovább Európa?

Alkotmány és választott elnök

Az elmúlt hónapokban azonban begyorsultak az események, és most már kevesen kétlik, hogy amikor a Konvent várhatóan júniusban befejezi a munkáját, valami egészen érdekessel áll elő, ami az elkövetkezendő évtizedekre meghatározza az Unió működését. Elsősorban a Konvent kitalálta, hogy az államközi szerződések zavaros hálózata helyett, amely az EU működését szabályozza, legyen egy rendes alkotmány. Ez elsőre nem tűnhet annyira szenzációsnak, de tekintve, hogy uniós tisztviselők rutinszerűen és érezhető idegességgel lépten-nyomon tagadják, hogy az EU több volna egy egyszerű nemzetközi szervezetnél, mégiscsak érdekes: alkotmánya elvileg csak egy államnak van. Sőt: "az alkotmány azért fontos, mert ez a legfontosabb lépés egy valódi politikai - nem csak gazdasági - közösség létrehozása felé" - mondja John Palmer, az Európai Politikai Központ igazgatója.

Az egyik legfontosabb reformterv, amelyet bizonyos körülmények között gyakorlatilag mindenki támogat, az Európai Bizottság (az EU-bürokrácia csúcsa) elnökét, akit jelenleg a tagállamok közösen jelölnek ki, az Európai Parlament által tenné választhatóvá. Mivel az Európai Parlamentet viszont az európai nép választja, a Bizottság elnöke így egy valódi, választott kormányfőhöz válna hasonlóvá - csak ő egy 25 államból álló, csaknem félmilliárdos közösség napi ügyeit intézi.

A választott elnök két dolog miatt fontos. Egyrészt hosszútávon teljesen átalakíthatja az európai politikát. Az ötévente EU-szerte megtartott európai parlamenti választásoknak eddig nem volt nagy tétje, mert az EP kevés hatalommal bírt. De ha ezentúl az európai parlamenti képviselők választják meg az "EU-kormány" elnökét, a tétek megnövekednek. Ez valódi politikai vitákhoz, valódi kampányokhoz, nagyobb szavazói részvételhez vezethet, és nagyon nagy lépés a valódi, közös európai politikai élet kialakulása felé. Egyszerűen azért, mert a 25 tagállamban folyó politikai kampánynak nagyjából ugyanazok lesznek a témái, részben ugyanazok a szereplői és a választásnak ugyanaz a tétje - a közös "kormány" (az Európai Bizottság) elnökének személye a következő öt évre.

A választott elnök azért is fontos, mert átrendezheti az erőegyensúlyt az EU-n belül. Az egyik oka annak, hogy az Európai Unió csak egyszerű államszövetség, nem pedig igazi közösség (szövetségi állam, föderáció, ahogy tetszik), az az, hogy döntéshozatali joga gyakorlatilag csak a tagállamoknak van. Az Európai Bizottság (a "kormány") csak az uniós bürokrácia legfelső csúcsa, javaslattevő és végrehajtó jogkörökkel. A közvetlen demokratikus legitimitás megadása ezt nem változtatná meg, mégis határozottan megnövelné ennek a nemzetek feletti testületnek a befolyását és súlyát, valamelyest a tagállamoktól a közösségi intézmények, az EU felé billentve a hatalmi mérleg nyelvét.

A Bizottság erejének és központosító tendenciáinak ellensúlyozására a nemzeti parlamenteknek nagyobb beleszólásuk lesz a közösségi törvényhozásba.

Közös védelempolitika

Közben az EU közös hadtestre is szert tett. A hatvanezer fősre tervezett európai gyorsreagálású hadtest április elejétől már bevetésen is van: a macedóniai békefenntartó feladatokat vette át a NATO-val, igaz, kevesebb mint négyszáz katonával. Jövőre a boszniai feladatokat is európai csapatok látják el. De ez csak a jéghegy csúcsa, a leglátványosabb elem. Az EU valódi katonai-védelmi dimenziókat kezd ölteni, tovább növelve az eredetileg főként gazdasági célokra létrehozott szervezet hasonlóságát egy rendes államhoz.

A gondolkodás teljesen megváltozott. "Pár évvel ezelőtt még a katonai, védelmi szót sem volt szabad kiejteni Brüsszelben. Ha ilyen mégis előfordult, egyes országok küldöttei kivonultak a tanácsteremből" - mondja egy EU-diplomata. Az Uniónak ma már katonai bizottsága és "vezérkara" van, egyenruhás katonatisztekkel, és a védelempolitika az egyik sztártéma. A Konventben arról vitatkoznak, hogy bekerüljön-e az alkotmányba egy "közös védelmi klauzula", ami arra kötelezné a tagállamokat, hogy azonnal segítségére siessenek egy esetleg megtámadott társuknak.

Közös pénz már évek óta van, hozzávaló központi bankkal, ami a 12 államból álló eurózónában egységes kamatlábakat szab meg. A törvényhozás egyre inkább európai szinten zajlik - egy holland becslés szerint abban az országban az új törvények csaknem fele nem más, mint a közösségi jog beillesztése a holland nemzeti jogba.

Várható egy sereg egyéb, kevésbé látványos reform is, amelyek azonban hosszútávon nagyon jelentősek. A hatékonyság növelésére korlátozni akarják a ma még eléggé jellemző nemzeti vétót, közösségi politika lehet a bevándorlás- és menekültügy, közös európai határőrség és európai főügyészi poszt létrehozása várható, és szó van arról, hogy a 25 állam bíróságai elismerjék egymás döntéseit.

Ezeknek a változásoknak a nagy része még nincs véglegesítve, sokuk meg is bukhat. Az új alkotmányt, amely a legfontosabb reformokat tartalmazza majd, mind a 25 tagállamnak jóvá kell majd hagynia, sőt, népszavazásról is szó van. És még ha meg is valósul mindez, az EU-ból még igen sokáig nem lesz Európai Egyesült Államok. Amerikához képest ez még mindig egy viszonylag korlátozott együttműködésre épülő államszövetség. De a csapásirány egyértelmű: a bővülő Európai Unió egyre szorosabb szervezetté változik, ami egyre kevésbé emlékeztet a kis, főleg gazdasági ügyekkel foglalatoskodó nemzetközi szervezetre, aminek indult, és egyre jobban hasonlít egy valódi államra - még ha ezt a szót illetlenség is használni, még itt is.