Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

A nyugat-európaiak Magyarországot látnák legszívesebben az EU-ban

2003.01.24. 16:55
A Európai Unió országainak lakosai legnagyobb arányban Magyarországot látnák szívesen az unióban - ez derült ki abból a nagy közvélemény-kutatásból, amelynek eredményeit pénteken tette közzé a The Wall Street Journal Europe (WSJE). A második helyen Lengyelország, a harmadikon Csehország végzett.
A konzervatív amerikai lap európai kiadása húsz évvel ezelőtt indult, s ez alkalomból a lap megbízásából 17 országban, köztük Magyarországon kérdezték meg az emberek véleményét arról, hogyan látják az egyesülő Európa jövőjét és vetélkedését az Egyesült Államokkal.

"Románia kívánatosabb"

Arra a kérdésre, hogy mely megnevezett országokat látnának szívesen az EU-ban, Magyarország kapta a legmagasabb igenlő arányt - a teljes európai keresztmetszetben 64 százalékot, csak Nyugat-Európában 63 százalékot. A második helyen Lengyelország, a harmadikon Csehország végzett. Érdekesen eltért ettől a három közép-európai tagjelölt országban - Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon - megkérdezettek véleménye. Náluk szoros versenyben lengyel, cseh, magyar sorrend alakult ki, viszont a többi számba jövő jelöltet illetően Románia csak 27, Oroszország pedig 25 százalékot kapott, s így megítélésükben hátrább sorolták őket nemcsak a balti országoknál, hanem még Törökországnál is. A nyugat-európaiak szemében ezzel szemben Románia kívánatosabb, mint a nagyjából egyformán megítélt Törökország és Oroszország, de mindhármuknál több szavazatot kaptak a balti országok. A balkáni és esetleg észak-afrikai országokat a közép-európaiak megint csak jóval kevésbé látnák szívesen az EU-ban, mint a nyugat-európaiak.

Optimista skandinávok, pesszimista spanyolok

A felmérés egyéb kérdéseire kapott válaszokból az a kép kerekedett ki, hogy az európaiak többsége derűlátóan tekint a jövőbe: a megkérdezettek 51 százaléka arra számít, hogy húsz év múlva az EU gazdaságilag legalább egyenlő erejű lesz az Egyesült Államokkal, sőt ezek egy része szerint minden szempontból felnő az amerikai szuperhatalom mellé, míg 6 további százalék szerint a világ meghatározó hatalmává válik. A legderűlátóbbak a skandinávok, a legbizonytalanabbak e kilátásokban a németek és a spanyolok. A közép-európaiak mérsékeltebb várakozásokkal tekintenek az EU jövőbeli szerepe elé, közülük a magyarok a legmagabiztosabbak 52 százalékkal.

"Politikai eunuch"

Az évfordulós melléklet számára írt cikkében Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter volt elnök egykori nemzetbiztonsági főtanácsadója a következő húsz év fő kérdésének azt tartotta, hogy az egyesülő Európa fel akar-e nőni az Egyesült Államok partnerévé a biztonságos világrend fenntartásában, avagy "politikai eunuch" marad, bár talán lemondva már az amerikai katonai védelemről. Szerinte egyelőre nem túl bíztatóak a kilátások: Anglia, Franciaország és Lengyelország hajlandónak látszik besegítő, de azért aktív szerepet játszani a világ porondján, más európai országok viszont mintha beérnék a jelképes gesztusokkal, a kényelmes önelfoglaltsággal. Brzezinski nem mondta ki, csak a gemütlich kifejezés beszúrásával célzott arra, hogy a németekre és esetleg az osztrákokra gondol.

A Szuezi-csatornától a Hszincsiangig

A következő évtizedekben Brzezinski szerint Amerika, Európa és Kína hármasa, együttműködésük vagy vetélkedésük a Szuezi-csatornától a Hszincsiangig (Xin,anjiang) húzódó övezetben fogja eldönteni, hogy a világban rend és biztonság avagy anarchia fog uralkodni. Amerika ma még egyedül is képes bármilyen kihívásra válaszolni, de hosszabb távon nem cselekedhet egyedül, szüksége lesz Európára. Egyelőre viszont az iraki és az észak-koreai válság kezelése lesz az amerikai világszerep fontos próbaköve.

Futurológia

Timothy Garton Ash oxfordi történész professzor játékos jövőképében 2040-ből visszatekintve azt jósolta, hogy 2023-ban merül fel a dilemma, felvegyék-e Irakot az EU-ba. Addigra az EU az Atlanti-óceántól az Azovi-tengerig, sőt Kurdisztánig kiterjedő roppant birodalom lesz 37 tagországgal, amelybe a keleti bővítés minden hulláma új lendületet hoz. Ez a birodalom jobban hasonlít a középkori Szent Német-Római Birodalomra, mint a későbbiekre, mert nem lesz császára, központi kormánya, és sokszínűsége lesz erejének és gyengeségeinek fő forrása. Ereje a kereskedelem, a segély és a környezet védelme, közös kül- és védelmi politikája viszont még akkor sem lesz. A miniszteri tanácsban előbb Tony Blair mai brit, majd José María Aznar mai spanyol kormányfő elnököl, akiket Bronislaw Geremek volt lengyel külügyminiszter követ, s hármuk idején végképp eltemetik az Amerikával vetélkedő Európai Egyesült Államok gondolatát.