Árpád
-1 °C
9 °C

Europara - bürokrácia, korrupció és Monsieur Paternoster

Parázik az Európai Uniótól Ön, mert a csatlakozás után eltűnik a páternoszter, kivándorol a népesség és belefulladunk a korrupcióba? Aggasztja a francia összeesküvés? Az Index utánajárt hiedelmeknek, jogos aggodalmaknak és nyilvánvaló baromságoknak egyaránt. Második rész.
Népvándorlás indul meg Magyarországról a gazdagabb nyugati államokba, a jobb munka- és életkörülmények, a magasabb fizetés miatt; elnéptelenedik az ország.

Ez a probléma annyira aggasztott néhány jelenlegi tagállamot (elsősorban Ausztriát és Németországot), hogy az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások során átmeneti időszakot harcolt ki a munkaerő szabad áramlásának korlátozására. Elvileg ugyanis minden uniós állampolgárnak jogában áll bárhol letelepedni és munkát vállalni, de az újak esetén ezt a jogot időlegesen felfüggesztik, először két évre, aztán a munkaerőpiaci helyzettől és tagállamtól függően újabb három, vagy három plusz két évre. Biztos és teljes korlátozás tehát csak 2006-ig lesz. De még ez sem teljes: néhány tagállam ugyanis úgy döntött, hogy saját hatáskörben eltekint az átmeneti időszaktól: Írországba, Nagy-Britanniába, Dániába, Hollandiába és Svédországba a csatlakozás után rögtön elköltözhetünk. Számos egyéb ország még kérdőjeles.

A népvándorlás miatt félelem valószínűleg e korlátozás nélkül is alaptalan, azt egyetlen felmérés sem tudta alátámasztani. A legmerészebb becslés szerint évi 300 ezer ember költözik majd a csatlakozás után a 10 keleti államból a nyugatiakba, de nagy részük néhány éven belül hazatér. A korábbi bővítések tapasztalata is ezt támasztja alá: elhanyagolható azoknak a száma, akik elhagyták Portugáliát, Spanyolországot vagy Görögországot a gazdagabb északi államok kedvéért. Sőt: éppenséggel sokakat maradásra bírtak a javuló hazai körülmények. Bárki, aki az elmúlt tíz évben volt Spanyolországban, Portugáliában, láthatta, hogy a hetvenes-nyolcvanas években még szegénynek számító országokba éppenséggel visszatért az élet, nem pedig fordítva. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a most csatlakozó országok relatíve szegényebbek, mint a korábban csatlakozók voltak az akkori EU-hoz viszonyítva. Ez azonban nem befolyásolja a legfontosabb visszatartó tényezőket (nyelvi különbözőség, például).

Népvándorlás indul meg Magyarországra a szegényebb keleti államokból, például Romániából vagy Szlovákiából (lásd még: román- és szlovákveszély, Szarvas lesz az új Pozsony/Bratislava).

Ez a félelem valószínűleg legalább annyira alaptalan, mint a fenti. Valójában a román vendégmunkások még a most érvényes évi nyolcvanezer fős kvótát sem töltik be soha, amit a magyar állam megszab számukra. Románia egyébként leghamarabb 2007-ben lehet tag, de a gyakorlatban csatlakozása akár 2010-ig is eltolódhat. Ugyanígy attól sem kell igazán félni, hogy az ideérkező nyugat-európaiak elveszik a magyarok elől a munkát. A jelenlegi tagállamok között sincs igazán nagy munkaerő-áramlás.

Reális aggodalom: megnövekszik a határvédelemre nehezedő nyomás azokból az országokból, ahol tényleg nagyon rossz a helyzet, és amiknek esélyük sincs a csatlakozásra, például Ukrajna vagy Fehéroroszország. Az Európai Unió ezért több mint egymilliárd euróval segíti az új tagokat határőrizeti rendszerük megerősítésében, hiszen a lengyel, magyar, szlovák, balti határ keleten 2004-től az egész unió keleti határa lesz.

Az Európai Unió ("Brüsszel") egy hatalmas bürokratikus vízfej.

A "bürokratikus" szót nehéz pontosan definiálni, az Index tudósítója ezért a számokba menekül. A három legfontosabb EU-intézményben (Európai Bizottság, Miniszterek Tanácsa, Európai Parlament) összesen körülbelül 25 ezer ember dolgozik. Ez rendkívül kevés. A brüsszeli "eurokrácia" egy 370 milliós államszövetség legfelsőbb szintű adminisztrációját végzi. Összehasonlításul: egy átlagos méretű francia város, mondjuk Lyon, nagyjából ennyi embert alkalmaz közigazgatásában, a francia pénzügyminisztérium pedig csaknem 180 ezret. Méret szempontjából az EU-hoz leginkább az Egyesült Államok áll közel: nos, az amerikai szövetségi adminisztráció egyetlen hivatalában többen dolgoznak ennél.

A fojtogató brüsszeli túlszabályozás, reguláció ellehetetleníti a vállalkozásokat, megnehezíti az üzletmenetet.

Nem igaz. Az Európai Unió egységes, belső piaca valóban megkövetel némi - nem is olyan kevés - uniformizált szabályozást, amely az egész EU-ban érvényes, hiszen enélkül az egységes piac nem volna működőképes. De éppen ez a lényeg: az egységes európai szabályozás éppenséggel megkönnyíti a vállalkozások dolgát, hiszen az Európa-szerte működő vagy több európai országba is exportáló cégeket megkíméli attól, hogy minden egyes tagállam szabályozására külön oda kelljen figyelniük. Valójában minél egységesebb a szabályozás (adó, környezet- és fogyasztóvédelem stb.), annál könnyebb dolguk van a vállalatoknak. A túlszabályozás Európában leginkább a tagállamok bűne.

Az Európai Unió korrupt.

Noha a korrupciót pontosan nem lehet felbecsülni, az Európai Számvevőszék adatai szerint a brüsszeli számlákban található hibák, pontatlanságok és szabálytalanságok a 90 milliárd eurós EU-költségvetés 5 százalékát érintik. Ez elég rossz arány, bár nem tudni, hogy mekkora része tudható be szándékosságnak, csalásnak. Látni kell viszont, hogy az EU-támogatások 80 százalékát, vagyis túlnyomó részét nem Brüsszel, hanem a tagállamok különböző ügynökségei osztják szét - tehát a felelősség a korrupcióért, akármekkora is, jórészt nem az Uniót terheli.

Egységes európai CV-t (önéletrajzot) vezetnek be, ezentúl csak az adott, Brüsszel által megszabott formátumot használhatják a munkakeresők.

Nem igaz.

Az EU-ban be van tiltva a páternoszter (az a vicces lift, amibe úgy kell belépni, hogy közben nem áll meg).

Az Index tudósítója ezen a ponton kudarcról kénytelen beszámolni, ugyanis nemcsak hogy olyan illetékest nem sikerült találnia, aki ismerné az ügyet, de még olyat se, aki tudta volna, hogy mi az a páternoszter. Utoljára egy skót építkezésbiztonsági illetékes állította eskü alatt, hogy ő látott "olyan liftet, ami nem áll meg" Britanniában, de ez sajnos nem jelent semmit, mert a közösségi jog nem érvényes visszafelé, vagyis ha van tiltás, az legfeljebb az új páternoszterek építésére vonatkozhat. Cserébe egy vidám történet: mivel az Ön tudósítója egy napig nem merte zargatni az Európai Bizottságot ezzel az agyalágyult kérdéssel, ezért először rákeresett a Google-ön az EU-ra és a páternoszterre. A kereső talált is egy bizonyos Yves Paternostert, aki projektmenedzserként dolgozik az Európai Bizottságnál Brüsszelben. Az Index embere csak nehezen tudta legyűrni a késztetést, hogy M. Paternostert keresse meg problémájával.

Az EU francia összeesküvés a kontinens rabigába hajtására.

Az Európai Unió legalapvetőbb célja, létrehozásának legfontosabb oka, hogy lehetetlenné tegye egy újabb európai háború kitörését. Ennek érdekében a tagállamok vállalják, hogy lemondanak nemzeti önállóságukról egy nemzetek feletti szervezet, az Európai Unió javára. Ez, valamint az egyre nagyobb gazdasági egymásra utaltság megakadályozza, hogy még egyszer egymás ellen tudjanak fordulni. Ami a francia összeesküvést illeti: mivel az utolsó három európai háborút (1870, 1914-1918, 1939-1945) egytől egyik Németország és szövetségesei kezdték Franciaország ellenében, a francia külpolitika stratégiai célja Németország függetlenségének korlátozása oly módon, hogy az európai intézményeken keresztül beleszólást engednek a többi európai államnak Németország kormányzásába. Ez a gondolat szülte a legelső európai megállapodást, a Szén- és Acélközösséget (1952), amely az ipari termelés jelentős részét közösségi ellenőrzés alá helyezte, elejét véve egy újabb német fegyverkezési programnak. És részben ez a gondolat áll az euró bevezetése mögött is: Franciaország azzal a feltétellel fogadta el a német újraegyesítést - amely újra Németországot tette a legnagyobb és legerősebb európai országgá -, hogy Berlin cserébe lemond önálló pénzügypolitikájáról - ily módon még szorosabban Franciaországhoz és a többi európai államhoz láncolva magát.

Az Unió viszonylagos francia dominanciája egyébként az elmúlt évtizedekben folyamatos csökkent, és még tovább csökken majd a keleti 10 állam csatlakozásával. Az új tagok többsége Amerika-barát, gazdaságilag Németország a legfontosabb partnere, a francia helyett inkább az angolt vagy a németet beszéli második nyelvként. Az EU hatalmi és földrajzi középpontja a frankofón területekről keletre, Németországba kerül. A franciák ezért sokáig ellenezték is a bővítést: politikai, gazdasági és kulturális befolyásuk csökkenésétől tartva. Megakadályozni azonban nem állt módjukban: De Gaulle tábornok még meg tudta vétózni a britek csatlakozását a hatvanas években, Jacques Chirac már tehetetlen volt a kis keleti országokkal szemben.