Zöld méreg? – a civilek szerint fel kellene számolni az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- 25 év börtönbüntetést kapott Sam Bankman-Fried, az FTX alapítója
- Túl sokat repkedett magángéppel, ezért le kellett mondania a lett külügyminiszternek
- Lezuhant a hídról egy busz Dél-Afrikában, legalább 45 ember meghalt
- Repedések a jégen: a nagyhatalmak már az Antarktiszért küzdenek
- Lefejezős videó látott napvilágot Franciaországban, óriási készültségben vannak a hatóságok
- Újabb részletek derültek ki a halálos Flixbus balesetről
- Zelenszkij figyelmeztetett: a háború „nagyon gyorsan” eljuthat Európába
- Sulyok Tamás köztársasági elnök telefonon egyeztetett Izrael elnökével
- Moszkva szerint nyolc magyar állampolgár harcolhat Ukrajna oldalán
- Kína felszólítást intézett a többi ázsiai országhoz, ezt kérte tőlük
Az ETS lényege egy olyan gazdasági környezet kialakítása lenne, amelyben egyszerűen nem éri meg szennyezni, mert az azzal járó költségek meghaladják a környezetvédelmi beruházások árát. A rendszer ezt úgy érné el, hogy a káros anyagok kibocsátását a nagy ipari vállalatoknak ún. kvóták vásárlásával kellene fedezniük. Ha nő a gyár kibocsátása, még több kvótát kell venni, ha csökken, akkor a felesleget el lehet adni a piacon, amiből a környezetvédelmi beruházásokra költő vállalatoknak plusz bevétele származik. Papíron minden jól mutat, az ETS-t mégis rengeteg kritika érte már létrejötte óta. Ennek egyik oka, hogy a nagy kibocsátók túlnyomó többsége még mindig ingyen jut a kvóták zöméhez, ahelyett, hogy azokat megvásárolná. Ráadásul a gazdasági válság nyomán amúgy is elmarad az EU ipari kibocsátása a várakozásoktól, így jelentős kvóta-többlet jött létre a piacon. A szokásos hasonlatot megfordítva: fóka van, ameddig a szem ellát, az eszkimók pedig nem éhesek. A kvóták értéke a mélybe zuhant, az alacsony ár pedig egyáltalán nem ösztönöz zöld beruházásokra, és ezáltal a kibocsátás csökkentésére. A logikus megoldás a piacon található teljes kvótamennyiség jelentős csökkentése lenne. Ettől azonban óvakodnak az európai döntéshozók, mivel az érintett ipari vállalatok a termelés EU-n kívülre helyezésével, azaz munkahelyek megszüntetésével fenyegetnek.
A bírálatok másik oka, hogy az európai vállalatok a kibocsátás-csökkentési kötelezettségüket úgy is letudhatják, hogy fejlődő országokban hajtanak végre környezetvédelmi beruházásokat. Az európai költségek töredékéért elért kibocsátás-csökkentést a vállalatok jóváírhatják, és mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális fellépést igényel, elvileg mindegy, hogy hol történik kibocsátás-csökkentés. A valóság azonban itt is felülírja az elméleti kereteket: a fejlődő országokban végrehajtott beruházások gazdasági, társadalmi és környezeti hatása jobb esetben megkérdőjelezhető, rosszabb esetben egyenesen káros. A Friends of the Earth szerint például az elmaradott térségekben végrehajtott projektekkel a nagyvállalatok felvásárolják termőföldet, rendszeres megsértik az emberi jogokat, lakóhelyük elhagyására kényszerítik a helyi közösségeket és általában káros hatással bírnak a helyi gazdasági és társadalmi folyamatokra.
A zöld szervezetek szerint a rendszer ezer sebből vérzik, és a számos politikai alku, gazdasági és egyéb érdek miatt gyakorlatilag javíthatatlan, ezért alternatív klímapolitika kidolgozására szólítják fel az Európai Uniót.
Rovataink a Facebookon