NExit: a populista EU-ellenesség kvintesszenciája
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- Agyonlőttek 14 embert, mégsem emelnek vádat ellenük
- Írország történetének legsúlyosabb tűzvészében született ítélet
- A nagyajatollah születésnapján kapta Irán az izraeli sallert
- A Magyarországon fogva tartott antifa aktivistát is elindítja az EP-választáson egy olasz párt
- Volt CIA-igazgató: Veszélyes eszkaláció fenyeget, minden azon múlik, mekkora kár érte Iránt
- Újabb kemény válasz érkezett az Izrael elleni iráni csapásra
- Politico: Nemcsak Ukrajna, de Európa is sötétségbe borulhat, ha Putyin terve sikerül
- Reisz András: A dubaji özönvíz a természet és az ember közös műve
- Putyin jobbkeze szerint Zelenszkij retteghet, a Nyugat aláírta a halálos ítéletét
- Izrael támadást hajtott végre Irán ellen, nem véletlenül időzítették erre a napra a válaszcsapást
A holland euroszkeptikusok csináltattak egy kutatást az euroszkeptikus britekkel arról, hogy mi lenne, ha Hollandia kilépne az EU-ból. Az eredmény szerint a hollandoknak lépniük kellene. Valóban ilyen rossz a helyzet?
A májusi európai parlamenti választások közeledtével (kevesebb mint 100 nap van hátra) a politikai pártok ráerősítenek uniós üzeneteikre. Azokban az országokban, ahol a kormány nem csupán egy jól sarcolható pénzpumpát és némi politikai kellemetlenséget lát Brüsszelben, hanem komolyan is veszi az Európai Unióval kapcsolatban felmerülő ügyeket, elemzéseket szoktak készíteni az ország uniós csatlakozásának előnyeiről és hátrányairól.
Most a karizmatikus holland nacionalista-populista Geert Wilders pártja csináltatott egy ilyen kutatást. A Szabadság Párt, amely az unióból való kilépést tűzte zászlajára, a közvélemény-kutatások szerint növekvő támogatást élvez, sőt, akár meg is nyerheti az EP választásokat Hollandiában. A tanulmányt a londoni Capital Economics makrogazdasági elemzőcég készítette, amely magát ugyan függetlennek nevezi, de a honlapja alapján inkább euroszkeptikus.
Az angolul is olvasható elemzés főbb következtetései szerint az “uniós túlszabályozás” felszámolásával Hollandia évente 20 milliárd eurót spórolhatna meg 2035-re, amennyiben visszaveszi Brüsszeltől a szabályozás jogát. Ha nem veszi ki a részét többé a közösségi költségek és programok finanszírozásából, az 2035-re 240 milliárd euróval erősítené az ország gazdaságának növekedését, 10-13 százalékkal dobva meg a GDP-t. Ugyanakkorra évi 7,5 milliárd eurót takarítana meg Hollandia, ha úgy alakítaná át bevándorláspolitikáját, hogy csak azokat az európaiakat engedi be, akik hiányszakmákban dolgoznak (majd rögtön ki is rakná őket, ha nincs rájuk szükség). Az elemzés arra is hivatkozik, hogy a holland külkereskedelem könnyebben férne hozzá a nem európai piacokhoz, ha nem kötné az országot a közös EU-s kereskedelempolitika. Végül a jelentés azt is állítja, hogy ha Hollandia visszatérne a saját monetáris és fiskális politikához, az nagyban segítené a válság utáni növekedést.
Az elemzés megemlíti ugyan az Európai Unióból való kilépés költségeit is. Ezeket viszont „alacsonynak és menedzselhetőnek” minősíti. Az új holland gulden euróhoz viszonyított strukturális átértékelődése okozta aggodalmakat „megalapozatlannak” nevezi, s veszélytelennek tartja azt a bankrendszerre és a nyugdíjalapokra nézve. Az esetlegesen 2015 januárjától megvalósuló NExit (Netherlands – Exit) esetében egy svájci típusú EU–Hollandia-kapcsolatot vizionál az elemzés. Végül, az átlagember nyelvére is lefordítva, az elemzés azt állítja, hogy egy holland háztartásnak évi 7100–9800 euró többletet jelentene a kilépés.
A gyenge pontok
Bár első ránézésre a Capital Economics elemzése megalapozottnak tűnik, több sebből vérzik. Az elemzés első tévedése az, hogy feltételezi, ha Hollandia kiszabadulna az eurózóna szabályai, valamint az Európai Központi Bank felügyelete alól, akkor hirtelen függetleníthetné magát az európai gazdasági folyamatoktól. Wildersék elemzésében egy tökéletesen kormányzott, szédületes növekedést produkáló Hollandia jövőképe szerepel, amelyet nem érint az európai kontinens gazdasági válsága, mert elhagyta az eurózónát. Ez persze súlyos tévedés, és ha bárki kételkedne esetleg abban, hogy az eurózónán kívül is lehet tartósan alacsony növekedést produkálni, sok gazdasági bizonytalansággal, akkor elég megnéznie Magyarországot.
Ráadásul a jelentés azon állítása is enyhén szólva kétséges, hogy az új gulden bevezetésével az euróénál jóval lazább monetáris és fiskális politikát engedhetne meg magának az ország. Ez főként azért nem reális, mert a holland export háromnegyede az EU-ba irányul, és a holland gazdaság továbbra is elsősorban európai szomszédaihoz mérné versenyképességét.
Fikció az elemzésben azt feltételezni, hogy az EU egységes piacához való hozzáférés a kilépés után zavartalan lenne. Miért lenne az? A piacok kölcsönös megnyitása mögött számos alku, kompromisszum húzódik meg. Ha Hollandia egyoldalúan felmondaná ezen megállapodások egy részét, akkor a többiek miért tartanák be vele szemben a maguk vállalásait?
Az elemzés furcsa módon az EU-val egyre szorosabban együttműködő Svájc és Norvégia példáját említi, pedig a két ország uniós kapcsolatai egyértelműen azt igazolják, hogy a közös piachoz való hozzáférésért cserébe nekik is engedményeket kellett tenniük. A bevándorlás szigorításáról döntő svájci népszavazást követően pedig az uniós vezetők világosan közölték, ha Svájc nem tartja be vállalásait, akkor lemondhat a közös piacról.
Végül érdemes egy kicsit más megközelítésben is átszámolni a holland EU-tagság költségeit. Az egy főre jutó holland GDP évente 35823 euró. Az EU-tagság évente fejenként 472 euróba kerül (a GDP 0,32 százaléka). A külkereskedelem-vezérelt Hollandia polgárai tehát évente két repülőjegynyi költséget vállalnak azért, hogy hozzáférjenek a közös piachoz. Ez jóval kevesebb, mint például német polgártársaik hozzájárulása. Nem beszélve az olyan hozzáadott értékekről, mint például hogy béke van a kontinensen, vagy hogy egy globális léptékekben elhanyagolható méretű ország komoly beleszólással bír a stratégia folyamatok alakításába, illetve hogy hatékonyabban tudnak fellépni a határokon átívelő bűnözés és a korrupció ellen.
A holland politikusok sem mentek el szótanul Wildersék elemzése mellett. Az eurót használó tagállamok pénzügyminisztereinek tanácsát, az úgynevezett eurócsoportot elnöklő holland pénzügyminiszter Jeroen Dijsselbloem, a Capital Economics dokumentumára reagálva hangsúlyozta: „Hollandia Európa egyik gazdasági erőműve, amely bevételeinek jelentős részét más EU-tagállamokkal való kereskedésből termeli. Ezért Hollandiának jelentős érdekei fűződnek ahhoz, hogy része legyen az egységes piacnak és az azzal járó könnyű kereskedelemnek.” Szerinte ezért kilépni az EU-ból nagyon nem lenne bölcs dolog.
A hágai kormánynak ráadásul a Szabadság Párt EP-választások előtt tapasztalható erősödése ellenére sem kell különösebben aggódnia a polgárai EU ellenessége miatt. Egy januári közvélemény-kutatás szerint a lakosság 45 százaléka van az EU-tagság mellett, 37 százalék ellenzi azt, míg 17 százalék a semlegesek aránya.
A stagnálás közeli GDP-növekedés és a 2012 óta 6-ról 8,5 százalékra nőtt munkanélküliség azonban aggasztja a hollandokat, és vannak akik szerint az uniós exittel könnyebb lenne kezelni a válságot. Ez nyomás alatt tartja a holland kormányt, amelynek az eddigieknél is jobban kell törnie magát, hogy megőrizze az uniós tagság támogatottságát.
Viszont érdemes megfigyelni, hogy a holland populista jobboldal, illetve a kormány között nem a lózungok és jelszavak szintjén megy a kampányolás, hanem egy 160 oldalas jelentés megállapításait vitatják meg a közvélemény előtt. Jó lenne, de egyelőre csak álom, hogy a magyar politika és közbeszéd is ezen a szinten mozogjon.
Rovataink a Facebookon