Brüsszel nem sír, ha a britek kilépnek az EU-ból

2014.11.11. 15:44 Módosítva: 2014-11-13 13:33:19
„Neki vannak problémái a többi miniszterelnökkel” – mondta az Európai Bizottság elnöke David Cameronról szerdán. A britek lassan tényleg kiléphetnek az EU-ból.

Angela Merkelnek és Jean-Claude Junckernak kellett keményen odaszólnia a brit kilépés ügyében ahhoz, hogy Brüsszelben is komolyan elkezdjenek gondolkodni rajta: Nagy-Britannia valóban elhagyhatja az Európai Uniót. A Spiegel vasárnap szellőztette meg, hogy a német kancellárnál betelt a pohár, és egy négyszemközti beszélgetésen megfenyegette David Cameron brit kormányfőt. Állítólag azt mondta neki, hogy a német kormány nem áll ki többé Nagy-Britannia uniós tagságának megtartása mellett, ha a britek valóban korlátozzák az EU-s országokból az Egyesült Királyságba való bevándorlást.

A Bizottság elnöke a szerdai sajtótájékoztatón rótta föl az Egyesült Királyságnak, hogy nem hajlandóak kifizetni a jövő évi költségvetés utólagos korrekciója miatt rájuk eső összeget, mintegy kétmilliárd eurót. „Nem az a fajta ember vagyok, aki beleremeg, ha miniszterelnökök előtt áll. Máskor sem szoktam” – mondta Juncker, és hozzátette, úgy látja, a brit kormányfő elszigetelődött kollégái között az Európai Tanácsban.

Brüsszelben nem siratnák meg a briteket

„Hála istennek, hogy Merkel végre megszólalt” – hallottuk az Európai Bizottság egyik kabinetjéből. „Annyiszor fenyegetőztek már a brit kilépéssel, hogy a Bizottságban úgy vagyunk vele, mint a kisgyerekkel, aki folyton farkast kiált. Amikor tényleg megtörténik, senki nem fogja komolyan venni.” Tény: a brit kilépés végtelenül elcsépelt téma Brüsszelben. Negyven éve ki akarnak lépni. A nap forró, a víz nedves, a britek pedig utálják az EU-t. Magától értetődőnek kezelik ezt a munkacsoportüléseken a Tanácsban, panaszkodnak róla a Bizottságban. A Parlamentben a brit függetlenségpárti (UKIP), de néha a brit kormánypárti felszólalások előtt is sokan vesznek egy mély levegőt. Tudják, hogy az EU antidemokratikus berendezkedése elleni kirohanás fog következni.

„A Bizottságban kétféle véleményt látok” – avatta be az EUrologust egyik forrása. „Vannak, akik arról ábrándoznak, hogy mennyivel gyorsabban menne az EU-s döntéshozatal a britek nélkül. Másrészt vannak, akiket nem nagyon érdekel az egész.” Brüsszeli körökben formálódik az a vélemény, hogy a „Brexit”-nek nevezett brit agyő a londoni és a brüsszeli oldalon is rengeteg politikai konfliktust oldana meg egy csapásra.

Nem olyan egyszerű kilépni

Amire viszont kevesebbet gondolnak, az az, hogy a kilépés nem történhetne meg egyik napról a másikra. Ha a David Cameron által beígért 2017-es népszavazáson valóban a távozás mellett döntenek, a csatlakozási tárgyalásokhoz hasonló „kilépési tárgyalások” indulnának. Akkurátusan végig kellene járni, hogy mely jogszabályok maradnak érvényben, hogy egyes szakpolitikai területeken milyen szoros maradna az együttműködés az Egyesült Királyság és az EU-27 között. Négy évtized átültetett joganyagát a brit törvényhozásban sem lehet pár nap alatt semmissé tenni. És valószínűleg senki nem is vágyik erre a munkára, amit vélhetően minden döntésnél átpolitizálna az ellenzék.

Kilépésre egyébként jogilag a 2009-ben életbe lépett Lisszaboni szerződés adott először lehetőséget. Mivel kilépési tárgyalásra korábban sosem került sor, az EU-s intézmények és a brit kormány jogilag és az ügy lebonyolítását tekintve is ingoványos talajra lépne.

A brit kormány jobbra üzen

A nagy blöff, amivel a konzervatív brit kormány a következő választásokra szeretné a saját oldalára állítani a bevándorlók és az EU ellen felheccelt brit választói tömegeket, tényleg valósággá válhat. „Én attól félek, hogy a végén véletlenül fog úgy alakulni, hogy ki kell lépnünk” – mondta az EUrologusnak egy brit bizottsági csoportvezető. „A kormány a UKIP nyomására sajnos belement a bevándorlás-ellenes vonalba, ami vörös posztó még azoknak is, akik nem hisznek vakon az integrációban. Ha más támadási pontot választott volna, például a tagállamok hatáskörének növelését a döntéshozatalban, talált volna szövetségeseket az EU-n belül. Így azonban elszigetelődik.”

David Cameron azt az ígéretet tette, hogy a következő években mélyreható reformokat fog véghezvinni az Európai Unióban, és azt a kérdést fogja föltenni a választóinak, hogy szeretnének-e tagjai maradni egy ilyen, a brit szuverenitásnak nagyobb teret engedő Európai Uniónak. A reformtörekvései eddig nem sok sikerrel jártak.

Cameron valószínűleg nem érti, hogy az EU-ban változást csak belülről, és csak koalícióépítéssel érhet el

– magyarázta brit forrásunk. „Az is nagy hiba volt, hogy az Európai Parlamentben kiléptette a pártját a néppárti frakcióból, mert nem értett egyet a túlzottan integráció párti véleményekkel.” (Az Európai Néppárt a legnagyobb és legbefolyásosabb képviselőcsoport az EP-ben. Tagjai között bőven akadnak az EU-val szemben kritikusan fellépő politikusok, többek között a jelentős létszámú néppárti Fidesz-delegáció soraiban is – a szerk.)

Ezt sem eszik olyan forrón

A fenyegetések és az erősködés ellenére az EU meghatározó nyelve még mindig a kompromisszumkeresés. Szerda reggel az Inforádió már arról számolt be, hogy a német kormányszóvivő bejelentette: a németek hajlandók tárgyalni az EU bevándorlási szabályaival szembeni visszaélések elleni fellépésről. Ha az EU-s törvényhozókon múlik, a bevándorlás korlátozásának kérdését először megpróbálják technikai síkra terelni. Ha viszont Nagy-Britannia nem mutat kompromisszumkészséget, egyre kevesebben lesznek, akik bent akarják majd őket tartani.

Jonathan Knott, a budapesti brit nagykövet szerint Nagy-Britannia kész a tárgyalásra. Vele készült interjúnkat itt olvashatja.