Al Caponéhoz hasonlították Junckert

2014.11.25. 16:24 Módosítva: 2014-11-25 16:29:35
Rasszisták, bűnözők, képmutatók, nagytőkével kokettálók gyülekezete lenne az Európai Parlament? A képviselők mindent egymás fejéhez vágtak, ami eszükbe jutott, miközben arról vitatkoztak, megbuktassák-e az újonnan felállt Juncker-bizottságot.

„Vagy visszanyerjük az európai polgárok bizalmát, [...] vagy elbukunk” – figyelmeztetett Jean-Claude Juncker október 22-én, mielőtt az Európai Parlament megszavazta volna az általa vezetett Európai Bizottságot. Ehhez képest már a hivatalba lépése hetében botrány tört ki körülötte, mert kiderült, hogy hazája több mint 340 céggel kötött adóminimalizáló megállapodásokat a miniszterelnöksége idején. Juncker többek között azzal védekezett, hogy a mindenkori szabályoknak megfelelően jártak el. Mégis, a nagyhercegség sok milliárd euróval károsította meg a többi tagállam költségvetését. Szerinte semmi nincs a miniszterelnöki múltjában, ami arra mutatna, hogy személy szerint támogatta az adóelkerülést, és az európai uniós szabályok megerősítésével igyekszik bizonyítani, hogy elkötelezett az adóelkerülési harc mellett.

Nem mindenkit sikerült meggyőznie az Európai Parlamentben. A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD), valamint a szélsőjobboldaliak együtt összeszedték a szükséges 76 képviselői aláírást ahhoz, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be. A szélsőbaloldaliak is elkezdték gyűjteni a szignókat, de nem voltak hajlandóak összefogni a parlamenti patkó ellentétes végével.

Nem vagyok a nagytőke barátja

„Ez az európai képmutatás temploma” – adta meg a javaslatról szóló vita alaphangját az EFDD-ből Marco Zanni, aki szerint ha Junckerben lenne méltóság, lemondana. A szavazással jelzést kell adni, hogy az EU nem a multik kezében van, jelentette ki. Egyrészt a Zöldekre próbált hatni, amely a középpártok közül egyedül nem szavazta meg a Juncker-bizottságot, másrészt a szélsőbaloldaliakat és a szocialistákat ekézte. Utóbbiak vezetőjét, Gianni Pitellát személyesen kóstolgatta: nekiszögezte a kérdést, hogy a multik vagy az emberek oldalán áll-e (nem mellesleg Zanni pártját, az Öt Csillag Mozgalmat a legutóbbi olasz parlamenti választásokon csak a szocialisták előzték meg).

„Nem vagyok a nagytőke barátja” – hangsúlyozta válaszában Juncker, akivel együtt szinte minden bizottsági tag ott volt a parlamenti vitán (csak Günther Oettinger német biztos maradt le), jelezve, hogy nem viccelik el a helyzetet. A Bizottság elnöke azzal védekezett, hogy az eltérő nemzeti szabályozások vezettek a helyzethez, és az adóelkerülés nem luxemburgi, hanem európai ügy, ezért számos változtatást javasolt, mint például közös adóalapot és automatikus információcserét.

Politikai játék

„El fogjuk utasítani az indítványt” – jelentette ki Manfred Weber, a legnagyobb, néppárti képviselőcsoport vezetője, mert támogatni akarják a Bizottság – és a szintén néppárti Juncker – munkáját. Szerinte Nigel Farage és Marine Le Pen (az EFDD és a szélsőjobboldaliak két legerősebb pártjának vezetői) csak pár percre vágynak a reflektorfényben, és nem viselkednek konstruktívan. Juncker védekezésére rímelve Weber rámutatott, hogy

az adóztatás a nemzetállamok kezében van, miközben Farage és Le Pen épp azokban hisznek,

azaz „az ő ideális világuk” hívta életre az adóminimalizálás intézményét.

Gianni Pitella kikérte magának a személyes támadásokat. „Ha a levegőbe köpsz fel, a saját fejedre fog esni” – mondta meg jól a magáét, majd egy kész apokalipszist festett le, ha alig egy hónap után hazaküldenék a Bizottságot: bukna Juncker 300 milliárd eurós befektetési terve és a tagállamok hónapokig egyezkednének a Bizottságról, miközben negatívba fordulna az infláció és jönne a társadalmi összeomlás. (Le Pen később már csak a sáskákat és a békákat hiányolta a vízióból.)

Teljes körű tájékoztatást akart az Európai Konzervatívok és Reformerek szószólója, Ryszard Antoni Legutko, akit nem győzött meg a Bizottság elnöke. Szerinte amíg nem vizsgálják ki a botrányt, az követni fogja Juncker nevét. A volt luxemburgi miniszterelnök nem lehet a saját ügyének bírája, az adóharmonizáció pedig elfogadhatatlan, különösen az ő vezetésével, mondta a lengyel képviselő.

Szokásos harcias formáját hozta a liberális Guy Verhofstadt, aki azt kérte, ne pazaroljanak túl sok szót erre a „politikai játékra”, és szavazzanak „a hülye javaslat ellen”. Úgy vélte, komolytalan, hogy akkor hozakodnak elő a bizalmatlansági indítvánnyal, amikor éppen kezdenék kivizsgálni az ügyet. Szerinte az egyetlen, amire az egész jó, hogy

nyilvánosságra hozta Le Pen és az „undorító, rasszista, idegengyűlölő és iszlamofób” UKIP-et vezető Farage „titkos kapcsolatát”,

miközben előbbi pártja épp most vett fel egy orosz (és a Kremlhez köthető) banktól kölcsönt, utóbbinak pedig offshore számlája van a Man-szigeten.

Nem kell tálcán Juncker feje

Gabi Zimmernek, a szélsőbaloldaliak vezetőjének nem személyesen Junckerrel, hanem a „Juncker-rendszerrel” volt problémája, amihez még 22 tagállamban van hasonló, és egy különleges vizsgálóbizottságot akart.

Nem abban hisznek, hogy tálcán hozzák Juncker fejét, és aztán maradjon minden a régiben, épp ellenkezőleg: abban bíznak, hogy változtatni fog a dolgokon, mondta a Zöldek társelnöke, Rebecca Harms. Annyit elárult, hogy ő személyesen az indítvány ellen van.

Mint Al Capone és a közbiztonság

„Ez egy csúnya adóbotrány, ami nem fog eltűnni” – emelte ki az EFDD-ből Steven Woolfe. Amíg Juncker nem mond le, csak egyre mélyebben ivódik be ez a folt, és ha ő nem a nagytőke barátja, „kíváncsi vagyok, hogy néz ki az ellensége”.

Marine Le Pen ahhoz hasonlította Juncker adóelkerülés elleni harcát, mintha Al Caponét egy etikai és közbiztonsági bizottság élére jelölnék. A szemére hányta, hogy Luxemburg a többi tagállamtól  szipkázza el a bevételeket és hiába nem az egyedüli ilyen ország,

nagyon fontos szerepe van a rendszerben, ami egy összeesküvés a multikkal.

Juncker jó példája annak a szörnyetegnek, a „csalás, kapzsiság, igazságtalanság és cinizmus” Európájának, amellyé az EU vált, jelentette ki.

Szinte esélytelen, hogy bukjon

Csütörtök délben szavaznak majd a bizalmatlansági indítványról. Ez nem az első ilyen eset lesz az EU történetében, de eddig egyszer sem mozdítottak el így Bizottságot (bár a második Santer-kabinetet csak az mentette meg, hogy előbb lemondott). A jelek szerint ez a sorozat most sem fog megtörni, mert Néppárt, a szocialisták és a liberálisok már korábban jelezték, hogy nemmel fognak voksolni.