Csúcspontjához közeledik a brit dráma Brüsszelben

2016.02.16. 17:32

Lassan már Brüsszelben sem tudják követni a brit reformtervek körüli diplomáciai forgatagot. A csütörtök-pénteki csúcstalálkozón mindenki szeretne dűlőre jutni David Cameron miniszterelnök követeléseiről, ezért mindenki veszettül tárgyal. A csúcsot levezető Donald Tusk például csak ma három fővárosba is ellátogat.

Túl akarnak esni rajta

Az uniónak azért lenne fontos a gyors megoldás, mert közben a migrációra kellene összpontosítania. A brit kormány ugyan 2017-ig ígérte, hogy a reformjai átpréselése után népszavazást tart a szigetország EU-tagságáról, de több figyelmet kapnak, ha nem húzzák a dolgot a francia elnökválasztás és a német parlamenti választás évéig.

Brit sajtóértesülések alapján már idén júniusban le akarják tudni a népszavazást. Igaz, David Cameron január elején, Budapesten azt hangoztatta, hogy ez csúszhat.

Miért kell most nyavalyogni?

A britek szinte már azzal kezdték az EU elődszervezetében a történetüket, hogy újratárgyalást és utána népszavazást követeltek. 1975-ben még a konzervatív Margaret Thacher is a tagság mellett kampányolt, hogy aztán négy évvel később kormányra kerülve az egész pártot euroszkeptikus irányba fordítsa. A toryk egy része nem követte, és a téma azóta is megosztja őket, ez vezetett Thatcher bukásához is.

Brendan Donnelly, a Federal Trust igazgatója, korábbi EP képviselő szerint, aki épp a toryk között uralkodó euroszkeptikusok miatt lépett ki az európai parlamenti képviselőcsoportjukból, David Cameron évekig próbálta kerülni a megosztó témát. Végül előállt „az okos kompromisszummal”, hogy a 2015-ös választás után jöjjön a reform és a népszavazás, mert addig is fedő alatt tudta tartani az euroszkeptikusok forrongását. Aztán váratlanul nyert, így most „a lehetetlennel határos módon próbálja négyszögesíteni a kört”.

Hét évig is visszatarthatnák a támogatásokat

A brit miniszterelnök egy négypontos csomaggal házalt az uniós fővárosokban és Brüsszelben. A tervezet egy része csont nélkül átment, sőt, már részben meg is valósult: például hogy kevesebb jogszabály szülessen uniós szinten. Két elemnél van nagy vita.

A britek a 2004-es bővítés után szinte egyedül engedték be az új tagállamok munkavállalóit a piacukra átmeneti időszak és korlátozás nélkül, így aki rögtön külföldön akart dolgozni, nem is nagyon mehetett máshová, ebből óriási roham lett. David Cameron 2010-ben azzal az ígérettel került kormányra, hogy évi százezer alá szorítja le a szigetországba érkező bevándorlók számát.

Az uniós közös piac egyik alapja a munkaerő szabad áramlása, vagyis csak közvetett eszközökkel tudná elrettenteni a magyar és más keleti tagállamok dolgozóit attól, hogy az Egyesült Királyságba érkezzenek. A britek ugyanúgy bevándorlóként tartják számon a magyarokat, mint akár az EU-n kívülről jövőket, világított rá a Mathias Corvinus Collegium február 15-i kerekasztalán Malcolm Gillies, a London Metropolitan University és a City University London volt rektora. Orbán Viktor Budapesten azt hangsúlyozta David Cameronnak, hogy „bennünket ne tekintsenek migránsoknak”.

A brit kormány addig szigorította a nagy-britanniai letelepedés feltételeit amíg az EU szabályai engedtek neki, ez azonban nem fogta ki a szelet a kormányra egyre veszélyesebb ellenzéki erő, az Egyesült Királyság Függetlenség Párt (UKIP) vitorlájából. 2014-ben javasolt egy vészféket az érkezők megállítására, amit akkor húzhatnának be, ha túl sokan jönnek. Emellett korlátozni akarta a hozzáférést a jóléti juttatásokhoz. Brüsszelben ötvözték a két ötletet:

a vészfékkel lehetne megvonni az újonnan érkezőktől – tehát a már ott lévő magyaroktól nem! – a kiegészítő juttatásokat legfeljebb négy évre, amit maximum hét évre lehetne meghosszabítani.

A hét éves időszak jelképes okokból fontos, mert legfejlebb ennyi ideig tarthatta volna zárva Nagy-Britannia a munkaerőpiacát a 2004-ben csatlakozott tagállamok munkavállalói elől. Emellett a gyerekek családi támogatását is annak az országnak az árszintjéhez igazítanák, ahol a gyerekek laknak.

Helyettünk sem érti

Brendan Donnelly felhánytorgatta, hogy a brit kormány csak addig volt bővítéspárti, amíg nem érték el a célt, de amikor a politikai árat meg kellett volna fizetni, megfutamodtak. Nem elfogadható az, hogy más tagállamok állampolgárai ugyanazért a munkáért ne ugyanúgy adózzanak, mint a helyiek, és meglepődött, hogy ennek a gondolata egyáltalán felmerült.

Útban vannak a visegrádiak

A terv miatt a keleti tagállamok húzták leginkább a szájukat, mert nem tűrik, hogy hátrányosan megkülönböztessék a munkavállalóikat. Több tervről is folynak a tárgyalások:

  • csak a jövőben felvett országokra alkalmazzák a szabályt,
  • olyan megoldás szülessen, amit csak Nagy-Britannia alkalmazhat,
  • Nagy-Britannia mellett esetleg még azok a tagállamok alkalmazhassák a vészféket, amelyek kapásból megnyitották a munkaerőpiacukat 2004-ben: Írország és Svédország is megkaphatná a jogot, bár ők nem jelentkeztek eddig, hogy szeretnének ilyen korlátozást bevezetni.

Akármelyik kompromisszumban is egyeznek meg, a magyar kormány szeretné, ha érvényesülne a „közösségi preferencia elve”, vagyis az uniós munkavállalók semmiképpen se járjanak rosszabbul, mint azok, akik az unión kívülről költöznek Nagy-Britanniába – magyarázta Takács Szabolcs európai ügyekért felelős államtitkár kedden délután Brüsszelben.

Az egyre jobban összezáró visegrádi négyek közösen lépnek fel David Cameron szigorításai ellen.

A franciák is aggódnak

A brit kormány emellett meg akarja akadályozni, hogy az euróövezet integrációja hátrányt okozzon az országnak. Itt főleg a londoni pénzügyi negyed, a City érdekeit tartják szem előtt. Komoly kiszúrás lett volna például az Európai Központi Bank korábbi terve, hogy csak az eurózónában lehessen bankközi klíringműveleteket végezni az euróval. Ezt végül bírósági úton sikerült megakadályozni.

Az Európai Tanács egy kivételfélét ígért Londonnak a banki szabályokra, és azt, hogy ha egy pénzügyminiszteri döntés nem tetszik egy euróövezeten kívüli EU-tagnak, állam- és kormányfői szintre viheti az ügyet.

Mi is kisebbségbe kerülünk

A brit kormány attól is agybajt kapott a nyáron, hogy a görögöknek egy korábbi ígérettel szemben nem csak a közös valutát használó országok, hanem mindenki kontójára adtak áthidaló kölcsönt. Az ügyben döntő miniszteri Tanácsban 2017 áprilisáig még lehet kérni, hogy a régi rendszer szerinti szavazati súlyokkal szavazzanak, de onnantól végleg életbe lép a kettős többség elve. Előbbivel nincs meg az euróövezeti tagállamok többsége, utóbbival viszont igen, azaz hasonló esetben Magyarország is kisebbségben maradna az Egyesült Királysággal együtt (itt lehet szavazósdit játszani).

Más se kell a lassan kampányüzemmódba váltó francia elnöknek, mint a veszély, hogy

a britek kívülről kavarhassanak bele a bankuniót építgető euróövezet ügyeibe és akadályozzák a pénzügyi szolgáltatások közös piacát.

Michel Sapin pénzügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy London nem kaphat vétójogot. Február 15-én személyesen egyeztetett egymással a két ország vezetője, egy francia forrás csak annyit mondott ezután, hogy „még van munka hátra”.

Az Európai Parlamentnek lesz hozzá egy-két szava

A „Brexit” tárgyalásokban eddig nem sok lapot osztottak az Európai Parlamentnek (EP), pedig az ő beleegyezésükre is szükség lesz, ha jogszabályokba akarnak belenyúlni. Martin Schulz, az EP elnöke kedd délelőtt beszélgetett David Cameronnal, és nem tudta biztosra ígérni, hogy a britek által kért változtatások a pénzügyi együttműködés és a munkavállalás uniós szabályozásában   csont nélkül átmennek majd a törvényhozáson. 

„Nem tudom garantálni, hogy azonnal napirendre tűzzük a kérdést a [brit EU-s] népszavazás után” – nyilatkozta Schulz. A huszonnyolc tagállam csütörtökön megegyezhet az alapelvekben, amelyek alapján a konkrét törvénymódosítások megszülethetnek, de „nem tudom megelőlegezni az eredményt” – tette világossá.

Ütősnek tűnő eredmény kellene

David Cameronnak egy olyan kompromisszumra van szüksége, amit otthon is el tud adni, mert a legutóbbi felmérések alapján közel tíz százalékos előnyben vannak azok, akik kiléptetnék az EU-ból Nagy-Britanniát. Hiába kampányolna a bennmaradásért, a saját kormányából is sokan a másik oldalra akarnak állni, és a brit bulvármédia is euroszkeptikus ostobaságokkal hergeli a közvéleményt. 

Figyelem: nem csak az EU csorbítja a nemzeti szuverenitást

John O'Sullivan, a Danube Institute elnöke, Margaret Thatcher egykori tanácsadója felidézte szerda délután, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága megsértette a brit szuverenitást azzal, hogy kimondta, az elítélteknek joguk van hozzá, hogy szavazhassanak. Így például a „gyerekgyilkosok” is megkapják a jogot, hogy leadhassák a voksukat a választáson.

Brendan Donnelly korrigálta ezt a kijelentést: nem arról volt szó, hogy automatikusan meg kell adni a jogot, hanem arról, hogy nem lehet automatikusan elvenni. Nagyobb tévedés viszont, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága az Európa Tanács intézménye, ami az EU-tól tökéletesen független szervezet, vagyis az EU-kilépés aligha állítaná helyre a brit szuverenitást ezen a területen. A brit bulvárlapok mégis rendszeresen összemossák a kettőt, és hasonló csúsztatásokkal adnak ki cikkeket.

John O'Sullivan arra panaszkodott, hogy az EU nem hagyta meg a briteknek a szuverenitásukat. Egy dolog, hogy ez egyes tagállamokat nem zavar, de őket igen, mondta. Az igazi problémát abban látta, hogy nincs európai „démosz”, közösség a tagországok lakói között. Az ausztrál származású Malcolm Gillies éppen a hazája államközösségi rendszerével cáfolta, hogy ne lehetne megosztani a szuverenitást, ráadásul a démosz megléte nem előfeltétele egy politikai rendszernek: britek se léteztek, mielőtt Angliának és Skóciának közös intézményei jöttek volna létre.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy David Cameron újratárgyalási kampánya nem jelent valódi fordulatot: a bevándorlók számának jelentős mérséklésére a javasolt új szabályok aligha alkalmasak. A reformok nem érintik az alapkérdést, az állami szuverenitást sem. Egy bizonyos számú nemzeti parlament ugyan piros lapot mutathatna a brüsszeli jogalkotásnak, de ez Brendan Donnelly szerint „nem-megoldás egy nem-problémára”.

Még jól is jöhet a Brexit?

Az esetleges brit kilépés híre elég vegyes fogadtatásban részesült. John O'Sullivan arra hívta föl a figyelmet, hogy az európai „központi” országoknak még jól is jöhet a kilépés, mert a brit akadékoskodás nélkül tovább tudják mélyíteni az integrációt. Malcolm Gillies viszont aggódott, mert más országokban sem áll jól az EU támogatottsága, és a Brexit precedenst teremtene, hiszen eddig egy egész tagállam még soha nem lépett ki.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Paphos képekben

Ciprusi fotók, fantasztikus élmények. Nézd meg most!