Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Hogyan tovább Európa?

Hogy az Európai Unió egy kicsit még félkész, önmagát kereső valami, arra talán kevés embernek kell felhívni a figyelmét. A múlt heti, Irak körüli ügyeskedés, amikor több jelenlegi és majdani tagállam vezetője nyílt levélben állt ki Amerika mellett, elegánsan megkerülve a közös EU-külpolitikát, újfent megmutatta, hogy az Unió nem "Európai Egyesült Államok", hanem szuverén államok közössége, amelyek bizonyos területeken meglehetős hatékonysággal együtt tudnak működni, de más kérdésekben még csak próbálgatják a közösködést - vagy csak úgy tesznek. Hogyan tovább?
"Az Európai Unió évtizedek óta fejlődik. Kétségtelenül tovább fog fejlődni, és noha ennek részleteit nem mindig lehet előre látni, a tendencia egyértelmű: egyre szorosabb integráció" - fejtegeti Daniel Gros, a brüsszeli Center for European Policy Studies nevű kutatóintézet igazgatója. De meddig? Mi a végső cél, ha van egyáltalán? A pragmatizmusáról ismert intézet vezetője szerint az álmok kora leáldozott Európában. "Az Európai Unió alapításának legfontosabb célja a német-francia megbékélés volt. Ezt elértük, egy újabb háború ma már elképzelhetetlen. Olyan, praktikus kérdések felé kell fordítanunk a figyelmünket, mint a belső piac építésének befejezése, a gazdasági kormányzás, vagy a közös európai külpolitika hatékonyabbá tétele. Esetleg egy közös európai hadsereg létrehozása. Finomhangolás, lényegében" - mondja Gros.

Noha nyilván vannak, akik megkérdőjelezik, hogy egy európai hadsereg létrehozása valóban "finomhangolásnak" számít-e, léteznek olyanok is, akik továbbmennek, és egyáltalán nem osztják ezt a pragmatikus, nem éppen idealizmustól fűtött álláspontot. Szerintük az európai integráció hamarosan újabb fontos fázisba léphet: a 15 (25) nemzetállam szövetségéből valódi föderációnak kell születnie, amelynek élén választott elnök áll.

Európa válságban?

Ez miért jó? A föderalisták (EU-zsargonban: a "közösségi módszer hívei") szerint az Európai Unió ma nem egyszerűen praktikus problémákkal küzd, amelyeket további "finomhangolással" rendezni lehet, hanem egyenesen válságban van. Az emberek nem értik, hogyan működik, nem igazán bíznak benne, távolinak, bürokratikusnak érzik, de leginkább tesznek az egészre. Egy nemrég közölt, brüsszeli körökben kisebb pánikot előidéző közvélemény-kutatás szerint az európai polgárok felét egyáltalán nem zavarná, ha az EU az egyik napról a másikra megszűnne, sőt, sokan kimondottan megkönnyebbülnének.

Többé-kevésbé egyetértés van abban, hogy ennek legfontosabb oka az, hogy az Európai Unió nem elég demokratikus. Az EU "kormányát", az Európai Bizottságot nem az emberek választják, hanem a tagországok vezetői jelölik ki. Az érdemi politikai kérdéseket ugyanakkor nem az igencsak szem előtt lévő, látszólag mindenbe beavatkozó Bizottság ("Brüsszel") dönti el. Azokat a tagállamok miniszterei, elnökei és kormányfői zsírozzák le egymás között, többnyire zárt ajtók mögött, a kellemetlenségekért pedig saját hazájukban egyszerűen "az EU-t" vagy "Brüsszelt" vádolják, holott szerencsétlen valódi hatalom híján semmiről nem tehet. Az egyetlen igazán demokratikus európai intézmény, az Európai Parlament hatalma szerény, tevékenysége nem túl látványos. Az eredmény értetlenség, gyanakvás, ellenségesség, amit az euroszkeptikus pártok, amik jelentős részben ellenőrizhetetlen félelmekre játszanak rá, alaposan ki is használnak.

Több demokráciát

"Rendes európai demokráciát akarunk, nem ilyen felemásat - mondja Jo Leinen, az Európai Parlament egyik fajsúlyos föderalista képviselője. - Ahogy minden európai országban, a parlament választaná a kormányt, amit nevezhetünk Európai Bizottságnak is, ha úgy tetszik, mindegy. A tagállamok függetlensége, autonómiája nem sérülne, ezt az alkotmány garantálná. Ahogy az Egyesült Államokban, Németországban, vagy más föderációkban." A képviselőnek ugyanakkor nincsenek illúziói. "Az EU-val szembeni gyanakvást a demokrácia növelése nem fogja megszüntetni. Az emberek minden szövetségi rendszerben hajlamosak a távoli szövetségi fővárost vádolni minden bajukért, és saját államukra tekinteni védelemért. Ez így van az Egyesült Államokban is, ahol egész politikai kultúra létezik Washington vádolására. De az igazi demokratikus elszámoltathatóság bevezetése nagyban javítana a helyzeten" - mondja.

A probléma megoldásával - az EU érthetőbbé, hatékonyabbá, demokratikusabbá tételével - egy brüsszeli testület, az Európai Konvent foglalatoskodik. A Konvent - amelyet romantikusan az Egyesült Államok alkotmányát megfogalmazó philadelphiai konventhez szoktak néha hasonlítani - nyíltan ülésezik, soraiban pedig ott ülnek a Parlament választott képviselői, sőt még a tagjelöltek is. (Magyarországot Vastagh Pál, Szájer József, Balázs Péter, Szent-Iványi István, Kelemen András és Gottfried Péter képviseli.) A Konvent, noha munkájával csak júniusban végez, már számos kérdésben konklúzióra jutott. A legfontosabb, hogy megállapodás született egy valódi európai alkotmány létrehozásáról, amely világosan elkülöníti majd az Európai Unió és a tagállamok hatásköreit, feladatait - kinek mi a dolga. A Konvent várhatóan javasolni fogja azt is, hogy az Európai Bizottság elnökét a jövőben az Európai Parlament (vagyis áttételesen a nép) válassza, pont úgy, mintha "rendes" kormány lenne.

"A legfontosabb, hogy jogunk legyen választani. Választani a politikai lehetőségek közül - mondja John Palmer, a brüsszeli European Policy Centre igazgatója. - Jelen pillanatban az európai politika zavaros. A legtöbb ember számára nem egyértelmű, hogy ki dönt miről, hogy ki szabja meg az európai politika irányvonalát. Az ötévente megtartott európai parlamenti választásoknak nincs látványos következménye. Valódi, konkrét eredménnyel, látványos kimenetellel záruló választásokra van szükség, amely eldönti, hogy kié lesz a végrehajtó hatalom. Az érthetővé tenné a dolgokat." John Palmer nem tart attól, hogy ez centralizációhoz, a tagállamok függetlenségének elvesztéséhez, vagy konfliktushoz vezetne az EU és a tagállamok közt. "A kettőnek semmi köze egymáshoz. Hogy kire szavazok európai szinten, az nem befolyásolja azt, hogy kire szavazok tagállami szinten. Attól a német, magyar, brit politikai színtér nem szűnik meg, hogy létrehoztunk egy európait is, a nemzetek autonómiája nem sérül" - mondja.

De sokan pont ettől tartanak. A szkeptikusok szerint ha választott elnöke lenne az EU-nak, hatalma óhatatlanul megnövekedne, hiszen több száz millió ember szavazatával a háta mögött jóval könnyebben vállalná a konfliktusokat a tagállamokkal. Ez pedig egyáltalán nem biztos, hogy jó, tekintve, hogy ma még nem igazán létezik olyasmi, hogy európai identitás, vagy európai polgár. Az európaiak saját országuk polgárai, saját államukhoz lojálisak, saját nemzetükhöz ragaszkodnak inkább, mint a félig-meddig absztrakt Európa-képhez.

Ez persze megváltozhat - és ebben reménykednek a szorosabb integráció hívei - a valódi, tartalmas európai választások bevezetésével, az Unió demokratikusabbá tételével. Ha az európaiak, bármely államban is élnek, ugyanazokat a politikai hirdetéseket bámulják majd Lisszabontól Tallinig, és ugyanazok a jelöltek versengenek majd kegyeikért, ugyanazokról a mindannyiunkat érintő témákról beszélve, akkor megkezdődhet egy egységes európai politikai közösség kialakulása. "A philadelphiai konvent nagy tanulsága az volt - mondja John Palmer -, hogy nem a politikai közösség hozza létre az alkotmányt. Pont fordítva. Az alkotmány teremti meg a politikai közösséget."