További Külföld cikkek
- A volt lengyel miniszterelnök is részt vesz a CPAC Hungary-n
- Nem eladó! Így tiltakoztak a turisták özöne ellen a Kanári-szigeteken
- Kijev olyan helyről kapott kritikát, ahonnan egyáltalán nem akart
- Ukrajna szuperfegyvereket kaphat Amerikától
- Észak-Korea nukleáris hadgyakorlatot tartott, szimulálták az ellencsapást
A nők jogain vitatkoztak a legtöbbet
Közös nevezőre jutottak az utolsó vitatott pontban is - a vitában az egyik oldalon Kanada és az Európai Unió, másik oldalon pedig a muzulmán országok képviselői álltak -, amely a nők egészséghez, az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való jogait taglalja. Az egyes rítusokat kifogásoló kanadai vélemények szerint a nők egészségügyi ellátásának nem csak a kulturális és vallási gyakorlattal, hanem az alapvető emberi és szabadságjogokkal is összhangban kell lennie.
A terv főbb pontjai a Reuters hírügynökség ismertetése alapján az alábbiakban foglalhatók össze:
Közegészségügy
Az aláíró országok célja 2015-re felére csökkenteni azoknak a számát, akik nem jutnak ivóvízhez, illetve még a minimális közegészségügyi szolgáltatásokat is nélkülözik. Kimondták, hogy az egészségügyi ellátásnak figyelemmel kell lennie az alapvető emberi jogokra, de a helyi vallásos és kulturális hagyományokra is. Elfogadták a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) korábbi határozatát, amely kimondta: a gyógyszergyártók szabadalmai nem akadályozhatják meg a szegény országokat, hogy akár nem szabadalmaztatott gyógyszerekkel is enyhítsék a rászorulók bajait. Ez abból a szempontból fontos kérdés, mivel a legtöbb fejlődő ország nem képes megvásárolni például a drága AIDS-gyógyszereket.
Energiaforrások, környezetvédelem
Megegyezés született az energiahordozókhoz való minél szélesebb hozzájutásról, de az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti nézeteltérések miatt nem sikerült konkrét célokat meghatározni a megújuló energiaforrások (például nap- és szélenergia) egyre növekvő kihasználásával kapcsolatban. A részt vevő országok mindenestre megállapodtak, hogy 2005-ig stratégiai terveket dolgoznak ki az energiaforrások megőrzéséről a jövő nemzedékek számára.
A tervezet támogatja a kereskedelmet és a környezetvédelmet, anélkül, hogy említést tenne a WTO néhány határozatáról, amelyek ellentétben állnak nemzetközi környezetvédelmi egyezményekkel. Mindenesetre a zöldek lobbi-győzelmének fogható fel, hogy az akcióterv ezen kitétele nem veszélyezteti az üvegházhatás csökkentésével foglalkozó kiotói egyezményt. A gazdag országok megerősítették, hogy csökkentik a saját termelőiknek juttatott pénztámogatásokat.
A tervezet szerint 2015-ig újra kell szaporítani a túlhalászat miatt kipusztulással fenyegetett halfajtákat, mert ennek elmaradása veszélyeztetheti a tengerek élővilágát. A tengeri élővilág egyensúlyának felborulása a halászat által biztosított élelem-utánpótlásban is gondokat okozhat később. 2020-ra el kell jutni odáig, hogy a vegyi anyagokat az emberi egészségre és a természetre nem ártalmas módszerekkel állítsák elő. A veszélyes hulladék tárolását vagy megsemmisítését szintén ellenőrzött és biztos módon kell végrehajtani. 2010-ig csökkenteni kell a kihalófélben lévő állat- és növényfajták pusztulásának folyamatát.
Szegénység, segélyek
A terv elismeri, hogy a globalizációnak van jó és rossz oldala. Miközben új lehetőségeket nyújt a világgazdasági növekedéshez és a magasabb életszínvonal eléréséhez, a szegényebb országok különleges hátrányokat szenvednek, s emiatt a sürgősen bevonandók a profitálók körébe. A szöveg megállapítja, hogy a szegénység jelenleg a "legnagyobb globális kihívás, amivel a világnak szembe kell néznie". A résztvevők megállapodtak a segélyeket kiegészítő szolidaritási alap létrehozásában, amelybe önkéntes módon utalhatnak át összegeket az államok. Az akcióterv a fejlődő országok számára juttatott segélyek növelését támogatja, szorgalmazza, hogy a gazdag országok nemzeti jövedelmük 0,7 százalékát utalják át segélyként számukra.
Az akcióterv kimondja, hogy a fenntartható fejlődéshez mind nemzeti, mind nemzetközi szinten alapvető fontosságú a felelősségteljes politikai kormányzati tevékenység. A gazdag országok szándéka szerint a segélyeket csak olyan államokba szabadna eljuttatni, amelyekben a demokratikus intézmények már működnek és a korrupció visszaszorulóban van.