További Külföld cikkek
- Egy húszfős csoport verte meg az ismert youtubert
- Az EU megegyezett a Navalnij meggyilkolásáért felelős emberek szankcionálásában
- Volt orosz szóvivő: Vlagyimir Putyin korunk Churchillje
- Egy ukrán katona beismerte: olyan sok a halottjuk, hogy a holttesteket sem tudják összegyűjteni
- Nem indulhat a horvát államfő a miniszterelnöki székért az áprilisi választásokon
Régi, unalmas arcok
Az apátia oka? A két fő induló, a jelenlegi elnök, a gaullista (konzervatív) Jacques Chirac, és a miniszterelnök, a szocialista Lionel Jospin programja - és népszerűsége - közt alig-alig van különbség. Mindketten évtizedek óta politizálnak a francia első vonalban, mondhatni régi, unalmas arcok (Chirac 69, Jospin 64 éves). Ráadásul a kétfordulós választási rendszer mindenre ösztönzi a két esélyes elnökaspiránst, csak merészségre nem. Radikalizmusról és frissességről esetükben aligha lehet beszélni.
Kedvenc témáikat a pillanatnyi szükség diktálja, semmi más. A választók többségét elsősorban a közbiztonság aggasztja. Felmérések szerint a bűncselekmények száma 8 százalékkal nőtt az elmúlt évben, az erőszakos bűncselekmények száma pedig, nem számítva a lőfegyverrel elkövetetteket, 23 százalékkal. A közel-keleti események nyomán ráadásul szaporodnak az antiszemita incidensek is, március utolsó két hetében például majdnem minden napra jutott egy zsinagóga elleni támadás, nem is beszélve a nanterre-i mészárlásról. A téma főleg Jospin számára kényes, mert miniszterelnökként ő felelős a közbiztonságért - a kül- és védelmi politikát irányító Chirac ezt ki is használja.
De akármit is kínáljon megoldásul a két jelölt, a játékban nem sok szerep jut a világos, áttekinthető, elveken alapuló politizálásnak. A centrumszavazók elvesztésétől félő szocialista Jospin - akit épp eleget nyaggattak radikális baloldali múltja miatt - nemrég például szükségesnek látta kijelenteni, hogy programja "nem szocialista" (tényleg nem). Ellenfeléről, Chiracról csak sejteni lehet, hogy politikailag miben hisz, pláne, hogy az elmúlt öt évben szinte semmit nem csinált, lévén a parlamentet Jospin ellenőrzi. Politikailag ellenfelek ők, de a legtöbb francia szemében láthatólag ugyanazt képviselik, a nagy semmit.
Több vért
Kár. Igaz, a francia gazdaság szépen zümmög, amiért jórészt a szocialista-kommunista-zöld koalíció élén álló Jospint illeti köszönet. A munkanélküliség, bár 9 százalék körüli értékkel magasnak számít, valamelyest csökkent az elmúlt ciklus során. Viszont a helyzet további javításához alighanem komolyabb strukturális reformok kellenének, de ehhez se Chiracnak, se Jospinnek nincs mersze.
Az ország Európa-politikáját illetően majdhogynem válságról lehet beszélni. Franciaországnak, az Európai Unió egyik szülőatyjának, sőt legfontosabb építőjének, manapság alig-alig van mondanivalója, ami az integráció jövőjét illeti. Politikája konzervatívvá, védekezővé vált, továbbra sem tud mit kezdeni az újraegyesült Németország dominanciájával. Igazi válasza egyik jelöltnek sincs.
De arra sincsenek ötletek, hogy mi legyen a többmillió észak-afrikai bevándorlóval, akik a nagyvárosok külterületein kialakult gettókban élnek. Nyilvánvalóan diszkrimináció áldozatai az élet több területén, de erről még csak rendes felmérések sincsenek, mert az erőltetett francia politikai korrektség tiltja, hogy számon tartsák az emberek származását. Ennek ellenére tudható, hogy arányosan több bűncselekmény-elkövető kerül ki közülük, mint a többi népcsoport köréből. A növekvő bűnözésre megoldásul azonban mindkét jelölt csak több rendőrt tud javasolni, esetleg egy új minisztériumot. Pedig ilyesmiből van elég, inkább megreformálni kéne őket - de ez megint csak több bátorságot igényel, mint amennyi az elnöki cím várományosaiba szorult.
A választás kimenetelét így inkább a két versenyző karaktere, imidzse dönti majd el. Jospin itt rosszabbul áll - unalmas, szürke köztisztviselő benyomását kelti, szívesen hasonlítják egy iskolai prefektushoz. Chirac legalább mosolyogni tud, és valahogy együttérzőbb feje van. Ez is valami.
|