Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Unalom választás előtt

2002.04.17. 08:17
Franciaországban nyoma sincs annak a választás előtti idegeskedésnek, ami idehaza jellemezte az elmúlt heteket. Holott a franciák is az urnákhoz járulnak április 21-én, hogy megválasszák a köztársaság következő elnökét. Az érdeklődés alacsony, a hangulat apatikus: a két, fej-fej mellett haladó fő jelölt politikája közt nincs sok különbség, és mindketten túl régóta mutogatják már magukat a tévében. Kár.
Pedig ráférne a pezsgés a választási versenyre. Felmérések szerint mindössze a választók körülbelül tizedét érdekli az elnökválasztás, kétharmadukat pedig egyáltalán nem. A részvétel várhatóan rekordalacsony lesz. A választók mindössze negyven százaléka tervezi, hogy a két fő jelölt valamelyikére szavaz, a többi szavazat a kisebb jelölteknek megy majd. Ők viszont már nem lesznek ott a május 3-i második fordulóban, amiben csak a két legtöbb szavazatot begyűjtő versenyző vesz részt.

Régi, unalmas arcok

Az apátia oka? A két fő induló, a jelenlegi elnök, a gaullista (konzervatív) Jacques Chirac, és a miniszterelnök, a szocialista Lionel Jospin programja - és népszerűsége - közt alig-alig van különbség. Mindketten évtizedek óta politizálnak a francia első vonalban, mondhatni régi, unalmas arcok (Chirac 69, Jospin 64 éves). Ráadásul a kétfordulós választási rendszer mindenre ösztönzi a két esélyes elnökaspiránst, csak merészségre nem. Radikalizmusról és frissességről esetükben aligha lehet beszélni.

Kedvenc témáikat a pillanatnyi szükség diktálja, semmi más. A választók többségét elsősorban a közbiztonság aggasztja. Felmérések szerint a bűncselekmények száma 8 százalékkal nőtt az elmúlt évben, az erőszakos bűncselekmények száma pedig, nem számítva a lőfegyverrel elkövetetteket, 23 százalékkal. A közel-keleti események nyomán ráadásul szaporodnak az antiszemita incidensek is, március utolsó két hetében például majdnem minden napra jutott egy zsinagóga elleni támadás, nem is beszélve a nanterre-i mészárlásról. A téma főleg Jospin számára kényes, mert miniszterelnökként ő felelős a közbiztonságért - a kül- és védelmi politikát irányító Chirac ezt ki is használja.

De akármit is kínáljon megoldásul a két jelölt, a játékban nem sok szerep jut a világos, áttekinthető, elveken alapuló politizálásnak. A centrumszavazók elvesztésétől félő szocialista Jospin - akit épp eleget nyaggattak radikális baloldali múltja miatt - nemrég például szükségesnek látta kijelenteni, hogy programja "nem szocialista" (tényleg nem). Ellenfeléről, Chiracról csak sejteni lehet, hogy politikailag miben hisz, pláne, hogy az elmúlt öt évben szinte semmit nem csinált, lévén a parlamentet Jospin ellenőrzi. Politikailag ellenfelek ők, de a legtöbb francia szemében láthatólag ugyanazt képviselik, a nagy semmit.

Több vért

Kár. Igaz, a francia gazdaság szépen zümmög, amiért jórészt a szocialista-kommunista-zöld koalíció élén álló Jospint illeti köszönet. A munkanélküliség, bár 9 százalék körüli értékkel magasnak számít, valamelyest csökkent az elmúlt ciklus során. Viszont a helyzet további javításához alighanem komolyabb strukturális reformok kellenének, de ehhez se Chiracnak, se Jospinnek nincs mersze.

Az ország Európa-politikáját illetően majdhogynem válságról lehet beszélni. Franciaországnak, az Európai Unió egyik szülőatyjának, sőt legfontosabb építőjének, manapság alig-alig van mondanivalója, ami az integráció jövőjét illeti. Politikája konzervatívvá, védekezővé vált, továbbra sem tud mit kezdeni az újraegyesült Németország dominanciájával. Igazi válasza egyik jelöltnek sincs.

De arra sincsenek ötletek, hogy mi legyen a többmillió észak-afrikai bevándorlóval, akik a nagyvárosok külterületein kialakult gettókban élnek. Nyilvánvalóan diszkrimináció áldozatai az élet több területén, de erről még csak rendes felmérések sincsenek, mert az erőltetett francia politikai korrektség tiltja, hogy számon tartsák az emberek származását. Ennek ellenére tudható, hogy arányosan több bűncselekmény-elkövető kerül ki közülük, mint a többi népcsoport köréből. A növekvő bűnözésre megoldásul azonban mindkét jelölt csak több rendőrt tud javasolni, esetleg egy új minisztériumot. Pedig ilyesmiből van elég, inkább megreformálni kéne őket - de ez megint csak több bátorságot igényel, mint amennyi az elnöki cím várományosaiba szorult.

A választás kimenetelét így inkább a két versenyző karaktere, imidzse dönti majd el. Jospin itt rosszabbul áll - unalmas, szürke köztisztviselő benyomását kelti, szívesen hasonlítják egy iskolai prefektushoz. Chirac legalább mosolyogni tud, és valahogy együttérzőbb feje van. Ez is valami.

Nincs többé cohabitation?
Sokak szerint az apátia egyik oka az, hogy a politikai berendezkedés csalafintasága folytán politikai ellenfelek birtokolják az Elysée-palotát (az elnökség) és a Matignon-palotát (a miniszterelnökség). Ezt hívják cohabitationnak, vagyis együttélésnek, ami gyakran patthelyzethez vezet. A cohabitation oka az, hogy az elnököt hét, a parlamentet - és így a miniszterelnököt - viszont csak öt évre választják. Elképzelhető tehát, hogy a választói szeszély más pártnak juttatja az elnöki, és másnak a kormányfői posztot.

De mostantól ez máshogy lesz. Nemrég ugyanis a franciák népszavazáson úgy döntöttek, hogy az elnök mandátumát öt évre csökkentik. Ezentúl tehát ugyanabban az évben választják meg az elnököt, és a kormányfő személyéről döntő parlamentet is. A két választás közt mindössze néhány hónap lesz, így remélhetőleg ugyanolyan színezetű politikus jut majd az Elysée- és a Matignon-palotába is.