Mária
-6 °C
-2 °C

Akár 2000 milliárd dollárba is kerülhet az iraki háború

2003.02.21. 19:38
Az Irakban várható háború árának előzetes becslései 50 milliárd dollártól csaknem 2000 milliárd dollárig terjednek, attól függően, hogy mit számítanak bele a költségekbe.
A londoni The Economist legújabb számának összeállítása szerint három számítási módszer létezik: csak a közvetlen hadműveleteket veszik figyelembe, beleszámítják a háború utáni békefenntartás költségeit, vagy mindehhez hozzáveszik még a hosszú távú makrogazdasági hatásokat is.

Ha hathetes a háború

Az első, legszűkebb számítási módszer alapján - és feltételezve, hogy a második öbölháború sem tart tovább, mint a hathetes első - az amerikai törvényhozás két házának költségvetési bizottságai egyaránt 50 milliárd dollárral számolnak, ami az Egyesült Államok éves hazai össztermékének fél százaléka lenne.

A háború utáni békefenntartás, valamint a humanitárius tevékenység és az újjáépítés ennek azonban már a sokszorosába, amerikai elemzői számítások szerint 100-600 milliárd dollárba is kerülhetnek a következő évtizedben. A brit gazdaságpolitikai hetilap szerint a Yale Egyetem kutatói úgy vélik, a széleskörűen számolt makrogazdasági veszteség, ugyancsak tíz évre vetítve, elérheti az 1900 milliárd dollárt, ami a következő évtized minden évében az amerikai gazdaság teljes termelési értékének átlagosan 2 százalékával lenne egyenlő.

Nem számítanak az olajár zuhanására

Abban sem lehet egyértelműen reménykedni, hogy - csakúgy, mint 1991-ben - a háború után az olaj ára gyorsan zuhanni fog. A Goldman Sachs befektetési ház elemzése szerint a jelenlegi magas olajárnak sokkal inkább a venezuelai termelés kiesése, semmint a iraki válság az oka. Venezuelában - a világ ötödik legnagyobb olajtermelő országában - az exportot bénító sztrájk már véget ért ugyan, de valószínűtlen, hogy az ország az idén a korábbi termelési szint kétharmadánál magasabbra tudná növelni kínálatát.

A Goldman Sachs szerint háború esetén a venezuelai és az iraki olajkínálat egyidejű kiesése minden idők legnagyobb olajpiaci megrázkódtatását okozhatja. Ugyancsak az olajárak gyors esése ellen szól, hogy az északi félteke idei, kivételesen hideg tele éppen akkor növelte erősen az ipari országok fogyasztását, amikor az amerikai kereskedelmi olajtartalék 1975 óta nem látott mélységbe süllyedt. Az első öbölháború idején az Egyesült Államok tartalékai jóval az átlag felett voltak.

Mindemellett a Kőolajexportáló Országok Szervezetének fölös kínálati kapacitása is jóval szűkösebb, mint 1991-ben volt; akkor az OPEC 6 millió hordóval növelhette napi össztermelését, ma a kapacitástartalék mindössze 2 millió hordó - áll a The Economist pénteki elemzésében.

Kamatcsökkenés várható

A lap szerint a magas olajárak túltermeléssel és zuhanó inflációval jellemzett időszakban érik a világgazdaságot. A vállalati szektor ebben a környezetben alig tudja továbbhárítani a növekvő költségeket, amelyek így nem az inflációt gyorsítják, hanem a vállalati profitokat kezdik ki, késleltetve a beruházások élénkülését és a munkanélküliség csökkenését. A helyes pénzügypolitikai válasz ilyen időkben a kamatcsökkentés, amit a jelek szerint az alapkamatát 1,75 százalékon tartó amerikai Federal Reserve jobban felismert, mint a valutauniós jegybank. Ez utóbbi, a maga 2,75 százalékos irányadó kamatával, még mindig inkább az inflációval van elfoglalva, és jó eséllyel nem is fog gyorsan lépni - írta brit gazdaságpolitikai hetilap.