Helyszíni tudósítás New Yorkból
Csípős reggeli szél, de már dél felé a nap felmelegít. 11.30-kor kezdődik a melegítés és 12-kor a meccs. Teljes létszám mind a két csapatban, az edzők, bírók, partjelzők jelen. Nézem a jegyzeteimet, remélem, nem nekem kellett ma a csapatnak hozni az üdítőt, mert akkor rohanás vissza a boltba. A szomszéd házaspár már itt a szokásos campingszékben, kóla kézben, és fűzik a stoplist a lánynak, ahogy mi is és a többi térdelő apa és anya. Pennybridge stadion, inkább csak focipálya, de szép és füves és kék az ég.
Az edzés két kör futással kezdődik. Utána labdagyakorlatok a bójákkal megrakott pályán és végül gyors egyérintő.Támadó szellemben kezdjük az első negyedet, 3:2:5. A pálya hamar kettészakad, a támadók elöl, a védelem egészen hátul. A Sündisznók jobban passzolnak, mi futós csapat vagyunk. Előre, hátra, komolyabb helyzet nélkül, és ezzel el is megy két negyed. A félidőben víz és alma és tanácskozás: próbáljunk gólra menni.
Hamar akad két nagy helyzetünk, de a Sündisznók kapusa gyors és gyönyörűen lehúzza mindkétszer a labdát. És ekkor egy gyönyörű Sündisznó kontra, és a mieink kézzel állítják meg a labdát a gólvonal előtt. Várom a tizenegyest, de a spori kihozza a labdát a tizenhatoson kívülre és szabadrúgást ítél. Lányoknál még nincs büntető.
Még egy próbálkozás a mieinktol, és ezzel vége a szezon második mérkőzésének. A lányok leülnek, és mi is velük a fűre. Egy hete a Kardinálisokat vertük egy-nullra. Az is szép őszi nap volt. S most, ahogy az égen átrohan két csillogó vadászgép, és ahogy nézem hosszan a két párhuzamos csíkot - milyen más őszi nap volt akkor.