Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Hogyan nyerhetett Bush?

2004.11.04. 14:18
Karl Rove, Bush szürke eminenciása a négy évvel ezelőtti választási adatokat elemezve rájött, hogy az igazi szavazattartalék a vallásos, visszafogott életet élő, konzervatív nézeteket valló amerikaiakban van. Bush megosztó kampányát már az ő megnyerésükre hegyezték ki, nem véletlenül kezdett keresztesháborút a melegházasságok ellen Bush pont idén.
Az amerikai választást a tagállamok által delegált elektorok döntik el. A közel egy éve tartó választási kampányban minden felmérés arra a húsz - később tíz - tagállamra koncentrált, melyek nem elkötelezettek egyik párt mellett sem. Hiába azonban a megkülönböztetett figyelem, a választásokon gyakorlatilag változatlan maradt az Egyesült Államok politikai térképe.

Jobban mozgósítottak

A 2004-es választás térképe

John Kerry mindössze a négy elektori szavazatot adó New Hampshire-t tudta megszerezni Bushtól, az elnök is csak - az egyelőre hivatalos végeredményt még nem hirdető, de Bush előnyét mutató - Iowát és Új-Mexikót szerezte meg. A két állam tizenkét elektori szavazatot jelent, és még az sem változtatna a szavazás végkimenetelén, ha végül Kerry nyerné őket.

Hol dőlt hát el az elnökválasztás Bush javára? A négy évvel ezelőtti választáshoz képest tizenöt millióval nőtt a leadott szavazatok száma. Bár az előzetes becslések a demokraták mozgosítóképességét alapul véve arra számítottak, hogy a nagyobb részvétel Kerrynek kedvez, a valóságban Bush 9,5 millió extraszavazatot szerzett 2000-hez képest, míg Kerry csak négy és félmillióval tudta növelni a demokrata szavazótábort. Ez az egy adat már önmagában magyarázat Bush győzelmére.

A nőket, az öregeket és a jómóduakat győzték meg

Bush ráadásul a legváratlanabb helyeken gyűjtött új szavazatokat. A nők körében öt százalékot javított négy évvel ezelőtti eredményén. A választók nagy részét kitevő fehér amerikaiak között nyolc, az általában demokratákat erősítő kisebbségi szavazók közül a spanyolajkúaknál kilenc százalékpontot javított. A többi népcsoportban gyakorlatilag változatlan maradt a két politikai oldal támogatottsága.

Bush hatalmasat javított a hatvan éven felüliek körében is. A hét százalékpontos növekedést még hangsúlyosabbá teszi, hogy az idős választók részaránya is két százalékpontot emelkedett. Hatalmas győzelmet aratott Bush a középosztálybeliek és a náluk is gazdagabbaknál, bizonyítva, hogy mindig megéri csökkenteni a tehetősebbek adóját. A szavazók ötvenöt százalékát kitevő, évi ötvenezer dollárnál nagyobb jövedelműek csoportjában Bush átlagosan 5 százalékot, a leggazdagabbak (az évi kétszázezer dollárnál jobban keresők) körében tizenhárom (!) százalékot javított.

Bush győzelmét segítette az is, hogy míg megtartotta vidéki szavazóit, a városokban, bár a többséget nem tudta megszerezni, nagyot javított az eredményén. Az általában demokrata fellegváraknak számító metropoliszokban tizenhárom százalékponttal növelte a 2000-es választásokon elért eredményét.

A stratéga telitalálata

A döntő fölényt azonban egy zseniális stratéga remek meglátása hozta meg. Karl Rove, Bush kampányfőnöke és fő stratégája (az élcelődő amerikai sajtó szerint az elnök agya) a négy évvel ezelőtti választások adatait kielemezve meglátta, hogy melyik az a réteg, amelyiket még nem sikerült mozgósítani. Ez, a korábbi elemzésekkel szemben nem a 18-29 évesek csoportja volt (részarányuk a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest változatlan, 17 százalék).

Rove, akit Bush győzelmi beszédében a diadal főépítészének nevezett, helyesen úgy vélte, hogy a konzervatív Amerika maradt távol a négy évvel ezelőtti választásokon. A keddi szavazást követő felmérések szerint öt százalékpontot emelkedett a magukat konzervatívnak valló szavazók aránya. A választók harmincnégy százalékát kitevő csoport nyolcvannégy százaléka Busht támogatta.

Konzervatív forradalom

Ez utólag megmagyarázza, hogy kampányában Bush miért nem törekedett az árkok betemetésére, és miért nem kerülte, sőt erőltette a morális témákat. A melegházasságok és az abortusz kérdése az utólagos felmérések szerint végül a legfontosabbnak bizonyult, megelőzve a választások előtt annak vélt gazdasági kérdéseket és a terrorizmus problémáját. A demokraták ráadásul hiába hegyezték ki jól kampányukat a gazdaság (a témát legfontosabbnak tartó hász százalék körében Kerry 80, Bush 18 százalékot szerzett) és Irak (tizenöt százalék szerint volt ez a fő kérdés, 73 százalékuk támogatta Kerryt) kérdésére, nem volt válaszuk a morális kérdést fontosnak tartóknak.

A morális kérdések a négy évvel ezelőtti választáson nem is szerepeltek a témák között.

Bush győzelmét tehát a konzervatív Amerikának köszönheti. Bizonyítja ezt a republikánus előretörés a képviselőházban és főként a szenátusban. A demokraták ugyanis főként a mélyen vallásos délen vesztettek szenátorokat. Ráadásul nem vadliberális, hanem gyakorta a republikánusokkal együtt szavazó szenátoraikat váltották fel még konzervatívabb republikánusok. Akár csak tíz éve, amikor a szintén déli, georgiai Newt Gingrich vezetésével, a konzervatív forradalom során megszerezték maguknak az amerikai törvényhozást.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!