A háború előtti hónapok erőszakos haláleseteinek száma jóval alacsonyabb volt, de ez nem jelenti azt, hogy Irak most veszélyesebb lenne, mint Szaddám Huszein bukott diktátor idején. Szaddám 23 éves uralma alatt amerikai illetékesek szerint legkevesebb 300 ezer embert öltek meg a biztonsági erők, és temették őket tömegsírba, emberi jogi aktivisták szerint viszont ez a szám közelebb van a félmillióhoz.
Az 5,6 millió lakosú Bagdadban április 30-ig 4279 embert gyilkoltak meg a fővárosi törvényszéki orvos szakértői intézet adatai szerint. Az intézet statisztikai igazgatója, Kaisz Hasszán elmondta, hogy az adatok nem tartalmazzák a pokolgépes merényletben elhunytak számát, ilyen esetekben ugyanis az áldozatokat gyakran közvetlenül a hozzátartozókhoz szállítják, nem halottasházba. A fegyveres milíciák tagjai szintén ritkán kerülnek halottasházba.
A listán nincsenek feltüntetve a halál körülményei, csak az ok, például az, hogy golyó vagy robbanás végzett az áldozattal. A rendőrség feladata a halálokok megállapítása, de egy belügyi illetékes szerint a rendőrségnek nincs pénze valamennyi gyilkosság kinyomozására. Az adatokból kiderül, hogy Bagdadban minden százezer emberre évi átlagban 76 emberölés jut. (A kolumbiai fővárosban, Bogotában ez a szám 2002-ben 39, New Yorkban pedig 17,5 volt.)
Mark Kimmitt tábornok, a szövetséges erők hadműveleti főnökének helyettese közölte, hogy az amerikai hadseregnek nem áll módjában az iraki polgári áldozatok számon tartása. A feladat bonyolultságát érzékeltetendő emlékeztetett a március 17-én a bagdadi Dzsabal Lubnan (Libanoni-hegység) szálloda ellen elkövetett merényletre, amelyben a halálos áldozatok száma az eredeti 27-ről 17-re, majd 7-re apadt.