Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Az olajról szólna az iraki háború?

2002.11.13. 07:24
Sokan azért ellenzik az Irak elleni háborút, mert úgy vélik, az Egyesült Államokat nem is annyira a tömegpusztító fegyverekkel felszerelt pszichopata diktátor foglalkoztatja, mint inkább az ország hatalmas olajkincsei. Lehet: rosszul biztosan nem jön a 112 milliárd hordóra becsült iraki olajtartalék. De a gyakorlatban legalábbis kérdéses, hogy mi lesz ennek a rengeteg olajnak a sorsa, ki és mennyit fog fektetni a tönkrement iraki olajiparba, és főleg ki fogja kiosztani a szerződéseket - már ha lesznek egyáltalán.
Az elsősorban Európában és az arab világban, de némileg Amerikában is népszerű elmélet (vagy összeesküvés-elmélet) szerint az Egyesült Államok valójában csak azért (vagy azért is) akarja megtámadni és megszállni Irakot, hogy rátegye mancsát az ország olajkincsére.

Kétségtelen, hogy számos körülmény támasztja alá ezt a teóriát. Elsősorban: Irak rendelkezik Szaúd-Arábia után a világ második legnagyobb ismert kőolajtartalékaival. Jelenleg Szaúd-Arábia az amerikai olajimport legfontosabb forrása, ami részben megmagyarázza, miért barátkozik már évtizedek óta Washington Rijáddal. Amerika számára most viszont éppen ideje, hogy a szeptember 11-i események fényében egyre nehezebben kezelhető és egyre kényelmetlenebb szaúdi "olajkapcsolatot" valami mással pótolja.

Hiszen majdnem az összes WTC-merénylő szaúdi volt, ahogy bin Laden is. A királyság nemigen akar együttműködni Amerikával a terrorizmus elleni háborúban, és nyakig bennevan a fundamentalista iszlám "exportjában". Puritán és Nyugat-ellenes vonások is jellemezte vallását szerte a világon terjeszti, és szaúdi pénzeszsák áll nem egy szélsőséges szervezet mögött. A két ország az iszlámista terrorizmus kérdésében ütközőpályán van egymással. Az Egyesült Államok számára sokkal kellemesebb lenne a nehezen kezelhető és láthatólag nem veszélytelen szaúdiak helyett egy Amerika-barát kormány vezette Irakra támaszkodni a Közel-Keleten és az energiapiacon, állítják ennek a teóriának a hívei.

És persze "az egész amerikai kormány" az olajbizniszből érkezett, ezért valószínűleg jóval érzékenyebbek az energiaellátás apró nüanszaira. Lám, a George W. Bush vezette Egyesült Államok eddig is mindent megtett, hogy csökkentse az ország függését a szaúdiak által dominált OPEC olajkartelltől: új fúrásokat kezdeményezett Alaszkában, a Mexikói-öbölben, és szorgalmasan ápolgatja az orosz kapcsolatot is.

Az OPEC-et nem lesz könnyű lemosni

Gyakorlatilag mindez nem ilyen egyszerű. Irak az OPEC tagja, megszabott kvótával, amitől túlságosan eltérni nemigen lehet. Még ha Irak úgy is döntene, hogy elhagyja a kartellt, nagyon megemelni nem tudja kitermelését, mert infrastruktúrája a több mint tíz éve tartó szankciók miatt katasztrofális állapotban van. Hatalmas befektetésekre volna szükség ahhoz, hogy a kitermelés teljes erővel folyhasson. Ipari elemzők szerint Iraknak ideális körülmények közt is legalább hét évébe telne, míg duplájára (napi 7-8 millió hordóra) tudná növelni a kitermelést. De még ez is bőven elmarad a napi 10 millió hordótól, amire a szaúdiak önmagukban képesek, különösebb megerőltetés nélkül. Vagyis Irak valójában még jó sokáig nem igazán fenyegeti az OPEC és a szaúdiak dominanciáját. Nem tudja olcsó olajjal elárasztani a piacot.

Ki osztja a lapokat?

Az iraki fejlesztések ráadásul kérdőjelesek, és igencsak elhúzódhatnak. Egy felszabadított Irak, amelynek minél több olajbevételre lesz szüksége az újjáépítéshez, mindenképpen fődíjnak tűnhet a nyugati (és orosz) olajvállalatok szemében. De most még nem tudni, milyen lesz a politikai-gazdasági klíma Szaddám Husszein bukása után. A szükséges befektetéseket csak stabil környezetben lehet megtenni, káoszban, bizonytalanságban nem. Ennek ellenére hallani olyan híreket, hogy nem egy nyugati olajvállalat már most ott sündörög az amerikaiak által támogatott iraki ellenzék körül, vélhetően jövőbeli zsíros szerződések reményében. A legfontosabb csoport, az Ahmed Chalabi vezette Iraki Nemzeti Kongresszus azonban minden létező fórumon hevesen tagadja, hogy érdemi tárgyalások folytak volna ilyesmiről, hangsúlyozva, hogy ez az eljövendő, demokratikus iraki kormány feladata lesz majd.

Hogy milyen is lesz majd ez az eljövendő kormány, és persze ez a kulcskérdés, arról már egy ideje folynak beszélgetések Washingtonban. Szó lesz arról is, hogy hogyan fejlesszék az iraki olajipart a háború után, de az amerikai külügyminisztériumban elkészült terveket az iraki átmeneti kormánynak kell majd jóváhagynia. Amennyire tudni lehet, szerződésekről és a "zsíros" iraki olajmezők felparcellázásáról nincs szó. Az amerikai sajtó tudni véli, hogy a háború utáni időszakban amerikai tábornok vezette katonai kormányzás lesz Irakban. Erről fokozatosan állnának át a demokratikus civil kormányzásra, hasonlóan ahhoz, ahogy a második világháború után is átadták a hatalmat a demokratikusan választott német és japán kormánynak. Biztosan ezt egyelőre nem lehet látni. Viszont hogy az iraki olajipar helyzete hogyan alakul a háború után, az ottani készletekkel ki jár majd a legjobban, az elsősorban ettől függ.