Natália
-3 °C
8 °C

Adatok Irakról

2002.09.05. 06:15

Terület: 437 072 négyzetkilométer

Népesség: 24 000 000 [2002 júliusi becslés, a népszaporulat 2,82 százalékos, az ország lakosságának 41 százaléka 14 éven aluli.]

Főváros:Bagdad [4 800 000 lakos]

Szomszédok: Észak felől: Törökország
Észak-Nyugat felől: Szíria
Nyugat felől: Jordánia
Dél és Dél-Nyugat felől: Szaúd-Arábia és Kuvait
Kelet felől: Irán

Nemzetiségek: arab 75-80 százalék
kurd 15-20 százalék
türk, asszír, egyéb 5 százalék

Vallás: mohamedán 97 százalék
[ebből 60-65 százalék siíta, 32-37 szézaklk szunita]
Keresztény és egyéb 3 százalék

Földrajzi elhelyezkedés: A Tigris és az Eufrátesz folyók mentén elterülő ország nagy része sivatagos. Az enyhe teleket általában forró és száraz nyári időszak követi. Az ország észak-észak-keleti részén az Iránnal és Törökországgal határos területek hegyvidékén azonban gyakoriak a kemány telek, a gyors tavaszi hóolvadás nagy árvizeket okozhat a középső és déli országrészekben. A Tigris és az Eufrátesz találkozásának egykor termékeny területeit az állami vízszabályozás tette tönkre, a folyószakaszok elterelése, folyásirányuk megváltoztatása kiszárította a siíták lakta An Naszirijától keletre fekvő területeket.

Gazdaság: Irak gazdasága gyakorlatilag teljes egészében az olajtermelésen alapul, hagyományosan az ország exportbevételeinek 95 százalékát az olajkereskedelem hozta. Az 1980-88 között zajló irak-iráni háború hatására az ország jelentősen eladósodott, egyrészt a háborús kiadások, másrészt az olajtermelő eszközöket ért iráni támadások, így az export csökkenésének hatására. Becslések szerint a háború százmilliárd dolláros veszteséget okozott az országnak. A helyzet tovább romlott Kuvait 1990-es lerohanása után, a nemzetközi szankciók és az öbölháború hatására drasztikusan visszaesett a gazdaság. 1996-tól kezdődően Irak újra exportálhat olajat az ENSZ olajat élelemért programjának keretében, 1999-ben az olajexport szintje háromnegyede volt az öbölháború előttinek. A bevételek 28 százalékát azonban az ENSZ a háborús kompenzációs alap javára visszatartja. A GDP 2001-es 5,7 százalékos visszaesése már a világtrendeknek tudható be, a visszaesés ellenére tovább nőtt az egy főre jutó élelmiszer-behozatal. Becslésesk szerint az egy főre jutó GDP 2500 dollár volt 2001-ben.

Államforma: Irak hivatalosan köztársaság, valójában egypártrendszer. A hatalmat az elnök, Szaddam Husszein gyakorolja. Hivatalosan létezik parlament, az egykamarás Madzsilsz al-Vatani. A kétszázötven képviselő közül harmincat (a de facto autonóm három kurd tartomány képviselőit) Husszein nevez ki, a fennmaradó helyekre a nép választhatja meg a Baath párt tagjait. Iraknak van kormánya is, a valós hatalmat azonban a Forradalmi Tanács, a Baath párt végrehajtó szerve birtokolja. Hivatalosan ők választják meg az ország elnökét is, azonban Husszein 2002-ben szélesebb körű megerősítésre vágyott, ezért elnökválasztást írt ki. Irak hálás népe egyöntetűen kiállt a posztért egyedüli jelöltként induló Husszein mellett, a diktátor szakítva az albán és az észak-koreai kommunizmus fejlett gyakorlatával minimális elutasítottságot sem engedélyezve a szavazatok 100 százalékát szerezte meg.

Kurd autonómia: Irak három, kurdok lakta északi tartománya jogilag ugyan nem számít autonóm területnek, az 1991-ben kijelőlt repülési tilalmi övezet oltalmában gyakorlatilag függetlenek Bagdadtól. Dahuk, Ibril és Sulejmánia tartományokat ellenőrzött határ választja el Irak többi részétől. Az északi kurdok fő bevételi forrása az ENSZ olajat élelemért programjából nekik jutó 13,5 százalékon túl a szomszédos országok felé zajló olaj és alkoholcsempészet. A térségben szokatlan módon a területen sajtószabadság van, szabadon működhetnek az ellenzéki pártok is. A korábban több fronton is megosztott, egymással is versengő, háborúzó kurd vezetők a közelgő támadás előtt kiegyeztek egymással, októberben összeült az 1992-ben megválasztott kurd parlament. Irakot a szuniták, a siíták és a kurdok szövetségi államaként képzelik el. A jelenleg is irányításuk alatt álló területhez csatolnák még az olajban gazdag Kirkuk környékét is. Esélyeiket rontja, hogy a NATO tagállam Törökország a maga 12 milliós kurd kisebbségével hallani sem akar semmiféle autonómiáról. Félelmeik szerint a nagy önállóságot élvező területekhez saját kurdjaik is csatlakoznának, nem sokkal azután, hogy a törökországi kurdok 1984-ben kezdődött lázadását harmincezer áldozat árán leverte a hadsereg.