Ambrus
-7 °C
3 °C

Harcias Amerika, óvatos és értetlen Európa

2003.01.29. 09:08
Az iraki leszerelés körül az elmúlt napokban-hetekben folyó vita nem csak Szaddám Huszein miatt érdekes, hanem azért is, mert megint felszínre hozta a különbségeket Amerika és Európa, illetve egyes európai államok között. Miért ilyen harcias az Egyesült Államok (és Nagy-Britannia), és miért óvatoskodik ennyit Franciaország és Németország? Az eltérő hozzáállásnak egyrészt hagyományos felfogásbeli okai vannak, ami a külpolitikát illeti, másrészt az európai és amerikai közvélemény is különbözik.
A francia külpolitikának például hagyományos célja, hogy a nemzetközi intézményeken, elsősorban az ENSZ-en keresztül, megpróbálja ellensúlyozni az Egyesült Államok túlhatalmát. Franciaország, noha atomhatalom, valójában rendkívül kicsi befolyással bír az események menetére. Egyetlen igazi eszköze van: vétójoga az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Jacques Chiracnak tehát mindenképpen el kell érnie, hogy az iraki válságot az ENSZ-en keresztül oldják meg, egyrészt mert így valamennyire tudja befolyásolni az amerikai politikát, másrészt mert így erősíti az egyetlen intézményt, amely garantálja saját fontosságát.

Az európaiak egyébként is hajlamosabbak arra, hogy a problémákat együttműködéssel, diplomáciával, a nemzetközi intézményeken keresztül próbálják megoldani. Ennek oka egyrészt Európa nyomasztó történelmében keresendő, másrészt viszonylagos gyengeségében. Az Egyesült Államok, amely sokkal erősebb és mentes a borzasztó történelmi tapasztalatoktól is, egyszerűen merészebb és optimistább.

A francia vezetőknek oda kell figyelniük az ország közvéleményére is, amely ugyan korántsem olyan Amerika-ellenes, mint azt a legtöbben hiszik, de meglehetősen szkeptikus az egész iraki vállalkozással kapcsolatban, és egyáltalán nem bízik George W. Bush-ban. Németországot szintén közvéleménye állítja kényszerpályára. A németet nagyon pacifisták, és a legtöbb európaihoz hasonlóan nem bíznak az amerikai kormányban. Gerhard Schröder kancellár belpolitikai helyzete a rossz gazdasági körülmények miatt annyira rossz, hogy egyetlen kijátszani való kártyája maradt: a németek háború- és Bush-ellenessége.

De miért ilyen szkeptikus, gyanakvó, sőt ellenséges az európai közvélemény nagy része? A Pew Research Center nemrég megjelent közvélemény-kutatása szerint az európaiak nagy része egyszerűen nem érzi úgy, hogy Irak akkora fenyegetést jelentene a biztonságra és a békére, mint az amerikaiak gondolják (nagyjából kétharmad kilenctizeddel szemben). De az európaiak nagy része azt sem értette meg igazán, hogy milyen hatalmas sokkot jelentett a soha meg nem támadott Amerika számára szeptember 11-e. Nem bíznak továbbá a meglehetősen jobboldali Bush-ban, aki az európai politikai hagyományokhoz képest (de az amerikai hagyományoknak nagyjából-egészében megfelelve) elég agresszív, és hajlamos a külpolitika vélhetőleg komplex kérdéseit fekete-fehér erkölcsi problémaként beállítani ("primitív texasi cowboy").

Olaj és Közel-Kelet

Teljesen gyökeret vert továbbá az európaiak fejében az a gondolat, hogy "az egész csak az olajról szól". Ami egyrészt rendben is van: a közel-keleti politikából nem lehet kiiktatni az olajat. Másrészt viszont nem is kell kiiktatni: a legtöbb "olajszkeptikus" fejében meg sem fordul az a gondolat, hogy az olajért háborúzni nem éppen luxus, hanem gyakran kínos kötelesség. Egyszerűen azért, mert a világgazdaságot jórészt az olaj hajtja meg. Nagyjából mindenki számára fontos, hogy a világ olajellátásának durván harmadát adó Közel-Keleten egyetlen őrült diktátor se fenyegethesse a kitermelést és a szállítást.

Egyébként az amerikaiak mániája Szaddám Huszein megdöntésével kapcsolatban (a fegyverzetellenőrzés természetesen csak eszköz, ürügy) egyáltalán nem csak az olajnak szól. A jobboldali ideológiától alaposan áthatott Bush-adminisztráció feltehetőleg elég komolyan gondolja, hogy az iraki diktátor eltávolítása csak az első lépés a rothadó Közel-Kelet teljes átformálásában. Ennek most még inkább csak a körvonalai látszanak, de a gondolat ott van: felbukkan a kormány egyes tagjainak beszédeiben és cikkeiben, a republikánusok jobbszárnyához közel álló kutatóintézetek vitafórumain. Egy ilyen vállalkozás sikere finoman szólva kétséges, de a szándék érthető.

Az amerikai vezetés számára szeptember 11-i egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a közel-keleti posványt (nem elsősorban az izraeli-palesztin viszályról van szó) nem lehet tovább ignorálni. Amerika magával tol ki, ha az egész térséget csak egy hatalmas benzinkútnak tekinti (egy amerikai kommentátor kifejezése). A környék mocsarából olyan szörnyek másznak ki, amelyek az egész világ békéjét fenyegetik, különösen ha nem csak utasszállító repülőgépekkel, de vegyi, biológiai és esetleg atomfegyverekkel vannak felszerelve. Az európaiak nagy része, a kellemetlen tapasztalat híján, ami Amerikának szeptember 11-e volt, ezzel látszólag egyáltalán nem akar szembenézni.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.