További Külföld cikkek
- Magyarország tizenhét másik állammal üzent a Hamásznak
- A Legfelsőbb Bíróság előtt Donald Trump mentelmi ügye
- A fizetős belépés ellenére is özönlöttek a turisták Velencébe
- Agyrémnek nevezte Ukrajna legújabb rendeletét a külpolitikai elemző
- Betiltották Amerikában a TikTokot, eltűnik 170 millió felhasználó?
A politikai foglyok szabadon bocsátásért síkra szálló, a politikai helyzetről egyenesen népszavazást követelő fiatalok a keményvonalas iráni vezetőket bíráló jelszavakat kiabáltak, de nem kímélték Mohammed Hatami reformpárti köztársasági elnököt sem. Különösen súlyos szavakkal illették Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani volt iráni elnököt, a törvényhozás legfelsőbb ellenőrző szerve, az Egyeztető Tanács konzervatív elnökét, akit Augusto Pinochet volt chilei diktátorhoz hasonlítottak.
A tüntetés hírére a helyszínre vonult a rendőrség és mintegy száz, civil ruhába öltözött iszlám milicista is. A környéket lezárták, de a rendőrök 90-100 méternél nem mentek közelebb a diákokhoz, mindössze egy könnyfakasztó gránátot lőttek ki rájuk. A tüntetés végül viszonylagos nyugalomban oszlott fel.
Három évvel ezelőtt, 1999 júliusában éppen ennél az egyetemnél csaptak össze a demokráciát követelő diákok és keményvonalas iszlám önkéntesek. Az önkéntesek betörtek egy kollégiumba, majd az ezt követő, hat napon át tartó erőszakos diákmegmozdulásokat a rendfenntartó erők könyörtelenül elfojtották, és egyetemisták tucatjait vetették börtönbe. Iránban azóta nem volt jelentősebb diáktüntetés, vagy polgári békétlenség - emlékeztetett a Reuters.
Hasem Aghazsari reformszellemű írót és egyetemi történelem tanárt azért ítélte csütörtökön halálra a nyugat-iráni Hamadán város bírósága, mert bizonyítottnak látta, hogy a vádlott "megsértette a prófétát" és megkérdőjelezte az iszlám vallás kötelező hittételeit. Az író egy júniusi beszédjében az iszlám megreformálását szorgalmazta, és kijelentette, hogy a muzulmánoknak nem kell vakon követniük a vallási vezetőket.
Aghazsari nagyon népszerű a diákok között. Halálra ítélése élénk visszhangot váltott ki a haladó szellemű iráni értelmiség körében, azt a nyomásgyakorlás egyik olyan eszközének tekintik, amelyet a konzervatívok vetettek be a reformerőkkel, valamint a külfölddel vívott erőpróbában.
Az 1997-ben megválasztott, 2001-ben újraválasztott köztársasági elnök hiába próbálja előmozdítani a demokrácia ügyét a 65 milliós országban, erőfeszítéseit rendre megtorpedózzák konzervatív ellenfelei, akik hatalmuk alatt tartják az igazságszolgáltatást, a hadsereget, az elektronikus hírközlési eszközöket, valamint több tucatnyi, nem választás útján létrehozott ellenőrző testületet.