Vilma
-7 °C
4 °C

Építsetek falakat

2001.08.13. 11:13
Az oslói békefolyamat széthullása és a béketárgyalások kudarca sok izraeliben felvetette a kérdést, hogy van-e még egyáltalán értelme a palesztin vezetéssel bajlódni. Nem volna-e egyszerűbb a "válást" egyoldalúan és azonnal lebonyolítani, mellőzve a további tárgyalásokat. Nem volna-e könnyebb falakat építeni, bezárni az ajtót, és eldobni a kulcsot.
A tavaly augusztusi Camp David-i béketárgyalásokon, majd az intifáda kitörését követő tabai megbeszéléseken sem sikerült dűlőre jutni az izraeli-palesztin békét illetően. A nyugati és az izraeli sajtó szinte egyöntetűen Jasszer Arafatot vádolja a tárgyalások kudarcáért, sokak szerint a palesztin elnök történelmi esélyt szalasztott el a palesztin állam létrehozására, és a konfliktus lezárására. Mások úgy vélik, hogy az 1993-ban megkezdett oslói békefolyamat volt alapjaiban hibás, és a tavaly szeptemberben kitört második palesztin felkelés legalább leszámolt a hiú reményekkel, és az izraeli baloldalt jellemző naiv elképzelésekkel a két nép békés egymás mellett éléséről.

Jasszer Arafat
Könnyebb volna nélküle?

Hogy az események melyik analízise a helyes, tulajdonképpen másodlagos. Lényeg, hogy ma nemhogy arra nem mutatkozik reális lehetőség, hogy újrakezdjék a béketárgyalásokat, de még egy tartós tűzszünet összehozása se nagyon megy. Ráadásul - teszik fel sokan a kérdést - még ha újra tárgyalóasztalhoz ülnének is a felek, miről lehetne még beszélni? Izraelben ma már nagyon kevesen hisznek benne, hogy Arafat megfelelő békepartner volna, miután tavaly Camp Davidben és Tabában elutasította Ehud Barak akkori miniszterelnök nagyon is kedvező ajánlatait. Izraelben az emberek és vezetőik nagy része egyszerűen unja a látszólag sehova nem vezető tárgyalásokat.

Egyoldalú kivonulás

Az újabban egyre gyakrabban javasolt gyógyír radikális és egyoldalú, de talán épp ezért célravezető: Izrael további tárgyalások és egyeztetések nélkül, egyoldalúan kivonul a megszállt területekről, annektálja Ciszjordánia Kelet-Jeruzsálem és Tulkarem közt fekvő, határ menti sávját - itt él a zsidó telepesek túlnyomó többsége -, aztán egyszerűen lezárja a határt. Falakat épít. Drótkerítést, betontömböket, árkokat. Bármit, csak hogy kívül tartsa a palesztinokat.

Az elképzelés legfontosabb támogatója az az Ehud Barak, aki már mindent megpróbált, ami a tárgyalásos rendezést illeti. A volt katonatiszt - "Izrael De Gaullja" - hónapok óta hangoztatja, hogy Arafatnak nem lehet többé hinni, az egyetlen megoldás a "válás" - egyoldalúan, azonnal, teljesen. A közvélemény látszólag egyetért: egy friss Dahaf-felmérés szerint az izraeliek 36 százaléka látja ebben a konfliktus megoldását, és csak 19 százalékuk tárgyalna. (További 17 százalék visszafoglalná a palesztin autonóm területeket.)

Fel kellene adni a zsidó telepeket

A területek egyoldalú feladása persze nincs politikai és gazdasági veszélyek nélkül. Mindenképpen ki kellene üríteni a Ciszjordániát és a Gáza-övezetet pettyező zsidó telepek többségét, erre pedig Ariel Saron jobboldali pártokat is magába foglaló koalíciója aligha hajlandó. Különösen, hogy pont Saron volt az, aki annak idején a telepek építésének legnagyobb támogatója volt. Igaz viszont, hogy az izraeli közvélemény korántsem kötődik olyan szorosan a zsidó telepek terjeszkedésének főként ideológiai alapú koncepciójához, mint a Knesszet jobboldali pártjai.

Akadály - bár politikailag sokkal kevésbé robbanásveszélyes - a palesztin munkaerő kérdése is. Az egyoldalú kivonulás és a határok teljes, hermetikus lezárása véget vetne az olcsó palesztin munkaerő izraeli alkalmazásának is. A gyakorlat több évtizedes, és főként az építőiparban igen nehezen volna pótolható. Ráadásul az Izraelre támaszkodó palesztin gazdaságot teljesen kivégezné.

Nehezen védhető a határ

A harmadik legfontosabb akadály technikai jellegű: Izrael és Ciszjordánia, illetve Izrael és a Gáza-övezet közt a határ nem egyértelmű, világosan kijelölhető és védhető vonal. Többnyire dombos, sivatagos vidék, amit hermetikusan lezárni nagyon nehéz volna. Kétoldalú megállapodás híján biztonságossá tenni a határt sokak szerint lehetetlen. Ráadásul Izrael biztonsága szempontjából kulcsfontosságú a területek "túlsó végén" fekvő Jordán-völgy, aminek elérhetőségét biztosítani kell.

A "válás" tehát - akár tárgyalásos úton, akár egyoldalúan következik be - nem könnyű. Az elmúlt nyolc év sok látszatmegoldásához képest azonban a probléma gyökerét kezelné: magát a megszállást szüntetné meg. Anélkül, hogy a különféle szélsőséges csoportok és a többi arab ország közt lavírozó Arafattal kellene bajlódni.