Árpád
-1 °C
9 °C

A forradalom csak a kezdet

2000.10.15. 17:50
,,Gotov je" - vége van - mered az ember képébe mindenhonnan, mindenhol a belgrádi utcán. A falakon, a plakátokon, a stoptáblákon, a parlament épületén, a járdán, mindenhol. Állhatnak telibe talált épületek a sarkon túl, mementóul a tavalyi légiháborúnak, kiégett kocsik parkolhatnak a kifosztott tévéépület mögött, hiába látszik a buszokon, hogy a tömegközlekedést csak a Szentlélek tartja egyben - Belgrádban győztes forradalom után sétál az utcán a nép. Gotov je.
Forradalom utáni eufória, mondanám, de ez hülyeség, nincs itten eufória, ez a város túl sokat látott ahhoz, túl sok a bombavágta kráter, túl sok a vesztett csata; hosszú volt az elmúlt tíz év, nem euforizálunk. Szabadabban sétálni, igen. Szabadabban újságot olvasni, templomba menni, beszélgetni az utcán, szervezkedni, élni, igen. Spontán hétvége van. Örülünk kicsit. Gotov je, még egyszer.

De már írják a következő fejezetet. Már zajlik tovább a történelem. Nincs például energia fűtésre a télre, mert se olaj, se gáz, ráadásul száraz volt az elmúlt időszak, jó, ha negyven százalék energiafedezet van, ebből még gond lehet. A lakásépítési program leállt. A tömegközlekedés és a szemételtakarítás kérdése ezekhez képest már szinte lényegtelennek tűnik, viszont jó, ha szem előtt tartjuk, Milosevicsnek nem azért kellett mennie, mert a szerbek hirtelen oly' nagy demokratákká, tisztán látókká, európaiakká váltak. Hanem mert elszúrta. Elfelejtette, hogy a nagyszerb álom szép és jó, de ha nincs melegvíz, morogni kezd a nép. Nem csak az olajfa számít.

Úgyhogy a képlet igen egyszerű. Vagy lesz melegvíz (meg cukor, meg étolaj, meg ...) hamarost, vagy lehet csomagolni. Gáz lesz a tél, nem csoda, hogy Kostunicát a forradalom kezdetén sztrájkba lépő bányászoknak hálálkodva mutatja a tévé. Valami azt súgja, nem csak hálálkodni ment. Az EU-csúcsra se csak parolázni. Pénz kell, sok pénz, és most azonnal. Vagy balhé lesz, de nagy.

A hatalmi struktúra elképesztő. A tizenegymilliós országnak szövetségi és köztársasági kormányzata is van, ami lehet, hogy jogilag különböző, viszont Jugoszlávia akkor is gyakorlatilag Szerbiát jelenti, sok és bonyolult hát ez így. Még a helyiek is, akikkel próbálom magamnak elmagyaráztatni, belezavarodnak néha. Dupla állami és kormányfunkciók, lényegében, nyilván kilométer hosszú közalkalmazotti lista, a zseb meg lukas. Cementkolonc a láb körül a böhöm nagy állam. Lehet bokroscsomagolni. Amihez persze lesz pár szavuk a ,,megalvadt hatalmi struktúráknak". Ilyesmi pedig van elég, az egyetemek, ahol csak a legfelsőbb vezetést váltották le, az újságok, ahonnan csak a főszerkesztők, esetleg a rovatvezetők mentek el, a nagyvállalatok, ahonnan csak a fő-főnököket rúgták ki, stb.

A forradalom mindig csak a kezdet. A tánc utána kezdődik.

Belgrád, október 10-11.