Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Kémhatás

2000.11.13. 22:16
Kapcsolódó cikkek (1)
Rade Markovics a mumus Szerbiában. Az Állambiztonsági Szolgálat (SDB) vezetője kétség kívül sokat tud. Első körben Szlobodan Milosevics and Co. eddigi ténykedéséről, emellett persze - hacsak nem kapta el a rendszerváltásos amnézia - az SDB cselekedeteiről, no meg azt sem lehet kizárni, hogy az új politikai elit viselt dolgairól is bírhat némi információval. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) és a szocialisták között dúl a harc a további sorsa felől. Markovics viszont még a helyén van s kellemeseket kacaghat minden titkok tudójának minőségében, miközben fellapozza az elmúlt ötven év titkosszolgálati aktáit.
A laikus halandó számára általában egy rendszerváltás úgy néz ki, hogy ha megy a fej, akkor búcsút int a slepp is. Jugoszlávia, azon belül is Szerbia sok szempontból specifikus ország. Hiába a belügyminiszter gyors távozása, majd a háromtagú, a belügyért felelős vezetés kinevezése, a szakmai szerveket irányítók közül a legfontosabb, a belső állambiztonságért felelős személy érintetlen.

Érthetetlen érinthetetlenség

Rade Markovics a mumus Szerbiában
Rade Markovics két éve tartja kezében a SDB-t, bár korábban is arrafele sertepertélt. A belgrádi jogi egyetem elvégzését követően a rendőrséghez került, onnan a kábítószer-ellenes ügyosztályhoz, majd rendőrfőnökösödött egy sort, de a szervezett bűnözés elleni harc mindvégig megmaradt számára, mint kedvenc foglalatosság. Kisebb nagyobb kitérőkkel tábornoki rangot kapva 98-tól irányítja a SDB-t, de hírnevét már akkor megalapozta, amikor Vuk Draskovics nejét, Danicát 1993-ban, az akkori utcai felvonulások szétoszlatására felállított alakulat vezetőjeként felpofozza. Ám eme mementó közelről sem lett olyan fontos, mint az, amikor a Draskovics-familia ellen merényletet követtek el mindmáig ismeretlen tettesek. Az egy évvel ezelőtti szerencsétlenségben a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetőjének veje, valamint három testőre vesztette életét. Draskovics közvetlenül a Nis-Belgrád autóúton történt baleset után állami terrorizmusról beszélt, külön kihangsúlyozva a SDB felelősségét.

Visszarendelt ügynökök

A Jugoszlávia elleni NATO légitámadás során ismeretlen tettesek megölték Szlavko Csuruviját, a független és a hatalommal szemben kritikus Dnevni Telegraf tulajdonosát és főszerkesztőjét. A gyilkosság elkövetőit mindezidáig nem kerítették elő, ám ez év októberében napvilágra került az SDB egyik belső parancsa, amely Csuruvija megfigyelésére adott utasítást. A "Csuran" fedőnevű akciót maga Markovics rendelte el, de érdekes módon azt is, hogy Csuruvija meggyilkolása előtt közvetlenül hívják vissza azt a két ügynököt, akik éppen szolgáltak és figyeltek. Ezzel, ha nem is teljes értékűen, de bebizonyosodni látszik, hogy a korábbi állítással ellentétben az SDB érintett volt az ügyben. Annyiban mindenképpen, hogy az ügynökök visszarendelésével lehetetlen már azonosítani a gyilkosokat.

Sorban, a sírban

Az elmúlt két évben azonban nem csak e két, furcsa és mindmáig felderítetlen eset történt. Zseljko Razsnjatovics, alias Arkan kapitány is jobblétre szenderült, de a kivégzést elrendelő személy kilétét mindmáig homály fedi. A sorban és a sírban követte őt a vajdasági tartományi elnök, akinek gyilkosa ugyan meglett, ám a konkrét indíték nem. Ezen kívül a szerb alvilág több, jeles figurája is elhagyta az árnyékvilágot, bár távozásukkal nem szűnt meg a hatalom és a politikai vezetés közötti összefüggés. Markovics egyik közelmúltbeli nyilatkozatában hangsúlyozta is: sok fontos embert ismer, olyanokat is, akik az alvilághoz tartoznak.

Markovics még a helyén van
Markovics azonban a Milosevics-családdal fenntartott szoros baráti viszonya miatt is érdekes színfoltja a szerb politikának. Tagja volt a Kommunista Pártnak, majd a Milosevics-féle szerb szocialistáktól kért tagkönyvet, de végül a Mirjana Markovics vezette Jugoszláv Egyesült Baloldal (JUL) elkötelezett híve lett. Amikor Milosevicsné elkezdett aggódni az Otpor (Ellenállás) hirtelen népszerűsége és növekvő ereje miatt, az állambiztonsági szolgálat feje minden tőle telhetőt megtett: tizenévesek százait vitték be az őrszobákra, hallgattak le, vallattak és az összes információt szépen dossziéban rendszereztek.

A DOS és a dosszié

A belgrádi Glas Javnosti éppen e dossziék kapcsán veti fel, vajon nem elképzelhetetlen, hogy a DOS egyes vezetői inkább hajlanak arra, hogy Markovicsot nyugton hagyják - legalábbis egy addig, amíg azokat valamilyen módon meg nem szerzik. A SDB az elmúlt ötven év alatt egy ízben sem engedett betekintést az információiba. A dossziék nyilvánosságra hozatala - vélekednek sokan a DOS-on belül is - Pandora szelencéjének megnyitásával érne fel. Az FBI véreskezű vezetőjéről, Hooverről is keringtek olyan hírek, hogy bespájzolt a rossz napokra. Miért ne lehetne ez elképzelhetetlen éppen a Balkánon, ahol a különböző megfélemlítési technikákat előszeretettel ötvöztek és alkalmaztak egy idejüleg - vetik fel Belgrádban, ahol mindemellett azt sem tartják kizártnak, hogy a szocialisták azért nem hajlandóak belemenni menesztésébe, mert Markovics "az utolsó szívességet teszi éppen Milosevicsnek" - mint ahogy fogalmazott a Vreme című hetilapnak egy névtelenséget kérő szocialista politikus - utalva egy orbitális nagy iratmegsemmisítésre.

Mehet a menet?

Markovics leváltásának jogi oldala viszonylag tiszta: a köztársasági elnök menesztheti őt, a belügyért felelős háromtagú team nem. Ám amennyiben bebizonyosodik, hogy Csuruvija meggyilkolásról tudott, ám mégsem tett ennek megakadályozására semmit sem, akkor az már szövetségi igazságügyi miniszterre tartozik. Ami bizonyos: az átmeneti szerb kormány munkája éppen Markovics miatt akadozik. Ő meg, mintha mi sem, ott van, ahol. Az állam biztonsága mellett mások biztonsága is tőle függ. Ami sem az államnak, sem pedig másoknak nem jó.