Fel, osztani!

Koszovó kérdésében nincs új hivatalos jugoszláv álláspont. Kostunica államfő Jugoszlávia részének tekinti a tartományt, amely ideiglenesen ENSZ-felügyelet alatt áll. Az UNMIK és Belgrád között a viszony - az októberi fordulat óta - ha nem is példás, de nagyjából normális. Egyrészt ennek is köszönhető, hogy a jugoszláv erők szép lassan, de visszatérhetnek a Szerbiát Koszovóval elválasztó biztonsági övezetekbe.

Stabilizálódik a szerb-koszovói határ

Az utolsóba, a B-szektornak elkeresztelt részébe, csütörtökön vonultak be a jugoszláv erők, s így a határszakasz teljes egészébe visszatérhettek a NATO által onnan korábban kiparancsol katonák. Ezen a részen - a Bujanovac, Presevo és Medvedja települések által határolt szakaszon - hétfőig a fent említett albán települések védelmére létrejött szélsőséges UCPMB volt az úr, de miután vezetői az UNMIK és a belgrádi képviselőkkel aláírták a fegyverletételre vonatkozó megállapodást, a belgrádi irányítású erők visszatérhettek oda.

A tűzszüneti egyezmény elfogadtatása érdekében az UCPMB tagjainak a KFOR amnesztiát kínált fel, s május 15-e óta ezzel közel félszázan éltek is. A határidő a mai nappal, a jugoszláv katonák bevonulásával járt le. Az önmagukat megadó gerillák közül a KFOR egységei mindössze két fegyverest vettek őrizetbe, akiket súlyos bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak. A többieket személyazonosságuk igazolása és néhány rutinjellegű kérdés megválaszolása után szabadon engedték a békefenntartók.

Több ezer albán szélsőséges lehet még fegyverben

Megfigyelők becslése és az UCPMB vezetőinek nyilatkozatai szerint azonban több ezer szélsőséges albán nem adta le a fegyver, ami kockázati tényező, s nem csak a KFOR, hanem a VJ számára is. Ez utóbbiak már csütörtökön tapasztalhatták, hogy nem minden albán fegyveres ért egyet bevonulásukkal: két helyszínen is támadást intéztek ellenük, míg az egyik teherautójuk aknára futott.

Vojislav Kostunica

Ennek ellenére belgrádi megfigyelők szerint a mostani helyzetet ki kellene használni a Koszovó sorsának eldöntésére. A szerb indokok már régről ismertek: Koszovót tekintik a szerbség bölcsőjének, a rigómezei csata az egyik legfontosabb szerb ünnep, emellett a koszovói szerbek miatt - joggal - aggódó belgrádi vezetés a mérsékelten nacionalista választók - köztük Vojiszlav Kostunica elnök - miatt is szükséges ennek a kérdésnek az elfogadható rendezése. Mert az olyan tények, miszerint koszovói szerb települések közül több nem kapott segélyszállítmányt az elmúlt fél évben, s emiatt a nemzetközi szervezetek mellett a belgrádi kormányhoz intéznek nyílt levélben segélykérést, nem maradnak visszhang nélkül, még akkor sem, ha a szerbiai polgárok nem élnek abban a jólétben, amit korábban ígértek számukra a választásokra készülő politikusok.

Koszovó ügyében óvatos a szerb vezetés

A belgrádi politikai vezetés azonban igyekszik óvatosan kezelni ezt a kérdést. Ahogy a szövetségi, úgy a köztársasági parlamenti választások idején sem szenteltek túl nagy figyelmet ennek a kérdésnek, nem mintha ezt nem tartanák annak. Abban azonban mintha kialakult volna egy hallgatólagos megegyezés, hogy Koszovó kérdését addig nem feszegetik, amíg nem tudják garantálni, hogy a terület Jugoszlávia része marad - beleértve területi, jogi vonatkozásait is.

A kettéosztás, mint elképzelés, már korábban is felmerült - bár akkor, tavaly, a helyzet teljesen más volt. A koszovói szerbek száma jelentősen megfogyatkozott. Az ötletet újfent felvető Nebojsa Csovics szerb kormányfőhelyettes elképzelése szerint a koszovói szerbek lakta részhez azonban hozzátartozna az a terület is, amely a szerb államiság szempontjából fontos jelentőséggel bír - így a pravoszláv templomok, illetve a történelmi helyek. Az albánoké pedig az lenne, ami most is.

Függetlenek és csempésznek

A jogilag autonóm státussal bíró Koszovóban - amely lényegében véve egy névleges nemzetközi irányítás alatt álló terület - az albánok nem vesznek részt a döntéshozatalban. Az UNMIK ugyan igyekszik képviselőiket bevonni ebbe, de két jelentősebb koszovói albán párt e téren mutatott teljesítménye igen gyenge, bár tevékenységük némileg jobb, mint az ottani szerb pártoké.

Ám ettől függetlenül ők sincsenek igazán nagy hatással az albánok életére, akiknek jelentős hányada a kaotikus állapotok szülte lehetőségeket kihasználva a legújabb balkáni össznépi játékban, a csempészetben vesznek részt.

Ám az igazán lényeges, hogy az albánok Koszovót mint független államot tudják csak elképzelni. Az ehhez vezető út tekintetében még vannak különutasok - akadnak, akik a köztársasági státust preferálják, míg mások a gyorsabb menetet szeretnék inkább.

Belgrád tisztában is van ezzel, s a hivatalos politika éppen ezért is bánik csínján a kettéosztással. Intő példaként ott lebeghet - és lebeg is - Bosznia-Hercegovina esete, amelynek államformájáról az amerikai Daytonban döntöttek, miközben az ország három részre tagolt területén élő lakossága saját kis országokat szeretne. Ennek ékes példája volt a közelmúltbeli hercegovinai minipuccs, mikor az ottani horvát nacionalisták a kiválás mellett döntöttek, s a nemzetközi erők beavatkozása vetett véget elszakadási kísérletüknek.

Ezért a szerb, illetve az albán Koszovó létrejötte - bár nem elképzelhetetlen - semmiképpen sem lesz a közeljövőben. És nem csak Szerbia, hanem Jugoszlávia, Macedónia és Albánia miatt sem. Mert a dominóeffektus felboríthatná az amúgy sem túl stabil térség egyensúlyát.