Judit
-2 °C
8 °C

Parlamenti választásokon résztvevő pártok

2000.08.27. 19:32
A jugoszláv parlamenti választásokon részvevő pártok.
Szerb Demokratikus Ellenzék (DOS)

A Szerb Demokratikus Ellenzék a szeptemberi választásokra jött létre több ellenzéki párt, civil szervezet és mozgalom részvételével. A DOS hasonlít az 1996-ban létrejött Együtt (Zajedno) koalícióra.

A három meghatározó párt a koalícióban Szerb Demokratikus Párt, Demokrata Párt, Szerb Polgári Szövetség, ezekhez csatlakozott még a Vajdasági Magyarok Szövetsége, akik a legmeghatározóbbak a jugoszláv politikai életben.

Jelenleg 15 párt, szervezet és mozgalom támogatja az ellenzéket.

Szerb Demokratikus Párt (DSS)

A Szerb Demokratikus Párt gyökerei az 1990-es választásokig nyúlik vissza. 1990-ben a Szerb Szocialista Párt vezére több mint hárommillió szavazatot kapott, szemben a második helyre szoruló Vuk Draskovics-csal, akire alig több mint nyolcszázezren adták le szavazataikat. Az eredmény összefogásra sürgette az ellenzéki erőket, így alakult meg a Szerb Demokratikus Mozgalom, amelyben az ellenzéken kívül sok civil kezdeményezés, illetve a kommunizmus alatt külföldre üldözött emigráns vett részt.

A DEPOS azonban nem volt hosszú életű. Hamarosan két irányzat emelkedett ki a párton belül. Az egyik oldal a rezsimmel együttműködve kívánta demokratizálni az éppen szétszakadó Jugoszláviát. A nemzeti kérdésekről abszolút nem alkottak véleményt, továbbra is hittek Jugoszlávia fenntartásában, a szerb kérdésről külön nem foglaltak állást. Szerintük ha sikerül rövidtávú megállapodásokat kötniük a kormánnyal, akkor elkezdhetik belülről demokratizálni és megreformálni a rezsimet kiszolgáló apparátust.

A másik oldalt a későbbi DSS tagjai alkották. Szerintük nem lehet semmilyen megállapodást kötni a hatalmon lévő posztkommunistákkal, mivel Milosevicsék egyedüliként próbálják képviselni a szerb kérdést Jugoszlávián belül. A szakadás hamar bekövetkezett, hiszen a két teljesen eltérő irányzatot már nem lehetett egy párton belül tartani.

Ezek után alakult meg 1992 nyarán a Szerb Demokratikus Párt, elnöknek Vojiszláv Kostunicát választották meg. 1996-ban a ,,Zajedno"-val közösen tüntettek a Milosevics-rezsim ellen, 1997-ben bojkottálták a szerb választásokat.

A párt leginkább centrista középpártnak vallja magát, természetesnek érezve a szerb nemzeti érzések propagálását. A most indulók közül egyedül ők nem működtek együtt Szlobodán Milosevics rezsimjével, a többi induló már mind részese volt - ha egy kis időre is - a Milosevics-féle hatalmi gépezetnek.

Sokak szerint Milosevics igazi riválisa az elnökválasztásokon.

Demokrata Párt (DS)

A Demokrata Párt 1989 novemberében alakult Belgrádban a kedvező kelet-európai folyamatok hatására. 1994-től Zorán Djidity, vette át a pártelnöki posztot, aki 1996-ban az egyik alapítója az Együtt koalíciónak.

1997 februárjában Djinjicset megválasztották Belgrád polgármesterének. A Demokrata Párt centrumpártnak vallja magát, és kifejezetten a polgárságot célozza meg. A párttagok száma eléri kétszázezer feletti létszámot is, és Szerbia egyik legmeghatározóbb ellenzéki pártja. Innen indul Vojislav Kostunica, aki jelenleg a Szerb Demokratikus párt elnökjelöltje

Szerb Polgári Szövetség (GSS)

1992-ben alakult a Republikánusok Klubja és a Reformpárt egyesítésével. A párt politikájában a polgári irányzat a legjellemzőbb, háborúellenes és nacionalistaellenes politikát folytat. 1993-ben a Deposszal együtt indultak a választásokon. 1996-ban az Együtt-tel szerepeltek, és támogatottságukat leginkább az értelmiségieknek köszönhették. A párttagok többsége valamilyen civil kezdeményezéseknek vagy mozgalmaknak a tagjai, közülük sok az ismert, híres ember.

Vajdasági Magyarok Szövetsége (VMSZ)

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) 1994. június 18-án alakult Zentán. Polgárok egyesületeként, pártoktól és kormányoktól független szervezetként jött létre.

Az 1996-os szövetségi és helyhatósági választásokból - a rákényszerített megmérettetésben a csupán egy éves múlttal rendelkező politikai szervezet -, majd 1997-ben a köztársasági választásokból is győztesként került ki.

A Vajdasági Magyar Szövetség színeiben, illetve támogatásával a Szövetségi Parlamentbe 3, a Köztársasági Népképviselőházba 4, a Tartományi Képviselőházba 11, a községi küldött-testületekbe pedig 139 képviselő került. A VMSZ felvállalta a magyarság érdekképviseletét: önkormányzatokat működtet, őrzi a magyarság otthonait, harcol az iskoláiért, óvja templomait.

Teljesítményorientált, nemzetmegtartó reálpolitizálásában továbbra is az összefogást, együttműködést, a toleranciát szorgalmazza.

Egyesült Jugoszláv Baloldal (JUL)

A Jugoszláv Baloldali Egyesülést 23 különböző jugoszláv kommunista párt egyesítéséből hozták létre. Az 1994-es alapításkor azonnal hatalmi pozícióba került Mirjana Markovics, Szlobodan Milosevics felesége.

A mozgalom soha nem indult egyedül a választásokon, mindig a szocialistákkal (Szerb Szocialista Párt, lásdd alább) együtt indultak a szavazatokért. Elemzők szerint, ha a mozgalom egyedül indulna a választásokon, megalázó vereséget szenvedne. Jugoszláviában a meggazdagodás egyik legjobb útja a mozgalomhoz való csatlakozás. Sok miniszter, állami nagyvállalatok igazgatója, nagykövet, kiadó és újságíró a JUL tagja. A kormányzásban, az egészségügyben és az oktatásban vállalnak ,,aktív" szerepet. Ezért a média jelentős része is a kezükben van. A Jelenlegi elnök, Ljubisa Ristity, színházi rendező.

Szerb Szocialista Párt (SPS)

A Szerb Szocialista Párt 1990 nyarán alakult, hivatalosan a Kommunista Szövetség nevét cserélték fel az SPS-el. A megnevezésen kívül más nem változott, minden, ami a párté volt, átvándorolt a szocialisták kezébe.

Az alapítók között természetesen ott van Szlobodán Milosevics, jelenleg hatszázezer tagja van szerte Jugoszláviában. A legerősebb és a legszervezettebb párt Jugoszláviában, tíz éve hatalmon van. Eddig minden választást megnyertek, de ahogy közeledtek a 2000. év felé, egyre több partnerre van szükségük a kormányzáshoz.

Programjukban egy modern szociáldemokrata párt programja tükrözik, de ennek ellentmond a kormányzás: az átlagbér alig éri el a száz márkát, az aktív lakosság 40-50 százaléka munkanélküli, a nyugdíjasok pedig a tavalyi járandóságukat most kapják meg. Az egyre jobban ellenőrzött és korlátozott állami és emberi jogok lassan odáig vezetnek, hogy a párt a nyílt diktatúra hatalmi eszköze. Amikor kérték felvételüket a Szociális Internacionáléba, a 160 jelenlévő pártból mindössze két igent (görög és francia) és egy tartózkodást (angol) sikerült megszerezniük.

A párttagok nem több mint tíz százaléka fiatalabb harminc évesnél. 1990 óta minden választáson a JUL-al közösen indultak, és természetesen győztek. Tízezer helyi szervezettel rendelkeznek, és a kisebbségek közt is vannak támogatóik. A párt második embere (párttitkár) Gorica Gajevity, aki emellett a Klinikai Bizottság elnöke és a ,,Szerb Erdők" állami cég igazgatónője.

Szerb Radikális Párt (SRS)

1990-ben alakult, amikor Seselj kilépett a Szerb Megújhódási Mozgalomból. Seseljt és Draskovics-ot családi szálak fűzték össze, mivel egymás gyerekeinek keresztapái voltak. Konfliktusuk oka: nem tudtak megosztozni a külföldről érkező szerb emigránsok pénzén.

Seselj egyike azon fiatal politikusoknak, akik jogi doktorátust szereztek. A kommunizmus alatt a zenicai börtönben raboskodott (itt őrizték a politikai elitélteket), mert éhségsztrájkot tartott az akkori kommunista vezetés ellen, és többször is bírálta a hatalmat.

1990 előtt már próbálkozott pártalapítással, és többször is pártot váltott. Pártjai közös jellemzője, hogy a radikális jobboldal eszméit hirdetik. Seselj nem értett egyet Milosevics-csel, amikor az 1993 őszén Vans-Owen tervet (Bosznia és Hercegovina felosztása) elfogadta, mivel szerinte a tervezet a szerbek számára hátrányos.

1995-ig végig bírálták Milosevics boszniai politikáját. Megegyeztek az ellenzékkel, és 1996-ban koalícióba lépnek a demokratákkal. 1997 egyedül indultak a választásokon, mivel az ellenzék bojkottálta azt, és végül 1,2 millió szavazatot kapnak. A szerb elnökválasztások első körében először nyert olyan jelölt, aki nem a szocialisták favoritja. A választások eredményeit azonban megsemmisítik, ennek ellenére a második körben ,,nem hivatalosan" szintén ő nyer, hivatalosan - a szocialisták választási csalása miatt - azonban nem.

1998-ban koalíciót kötnek a szocialistákkal és belépnek a kormányba, amelyet innentől vörös-fekete koalíciónak is hívtak. A szocialistákkal való egyességben jól járnak, több fontos miniszteri funkciót kapnak.

A koalícióba való belépéssel sokan nem értenek egyet, négy új radikális párt jön létre, és a párttagság is megosztottá válik (Royalisták Pártja, Nemzeti Radikális Párt, Nikola Pasics Radikális Pártja, Szerbiai Radikálisok, ezek támogatottsága azonban igen csekély) Seseljt1996-ban megválasztják Zemun (Zimony) polgármesterévé.

Agresszív személyiség, és ezt a politikai karrierjében és a mindennapi életében is érvényesíti. 1990-ben például többször is fegyverrel fenyegette a taxisokat, egyetemistákat, és néhány verekedésben is részt vett a parlamentben és a tv-ben. Többször is megjelent a horvát és boszniai frontokon, több fénykép is készült, amint gépfegyvert tart a kezében, vagy éppen saját nemhivatalos hadseregét üdvözli.

Több radikális párttal is kapcsolatokat ápol: Le Pennel, Zsirinovszkival, Jörg Haiderrel, és szlovák nacionalistákkal. De érdekes módon nem tartja a kapcsolatot a többi délszláv állam szélsőséges politikusaival és Csurkáékkal sem barátkozik.

1998-ig szerb vajda, ekkor megfosztják ettől a tiszttől, mivel a szocialistákhoz közeledik.

Szerb Megújhódási Mozgalom (SPO)

A mozgalmat 1990. március 10-én alapította Vojiszláv Seselj és Vuk Draskovics, a házasság azonban nem tartott sokáig. Május 31-én Seselj kilépett a pártból, és megalapította a Radikális Pártot.

A Szerb Megújhódási Mozgalom a Szerb Nemzeti Megújhodás szétszakadásával jött létre, a tagok többségét Vuk Draskovics éles antikommunista megnyilvánulásai nyerte meg. A mozgalom azzal a céllal alakult, hogy újraélessze a kommunizmusban elnyomott szerb kulturális értékeket, de egyúttal életre keltette a szerb royalizmust és a csetnik kultúrát. A párt közbenjárására többször is Belgrádba látogatott II Alexander szerb trónörökös.

A legnagyobb ellenzéki párttá vált, az 1991 márciusában szervezett tüntetéseken hívták fel magukra először a figyelmet. Az Együtt ellenzéki mozgalommal 1996-ban megnyerik a helyhatósági választásokat, de a szövetség nem tart sokáig. A feloszlást Zorán Djindjics és Vuk Draskovics között kitört viszály előzi meg, mivel Djindjics a sikereken felbuzdulva több demokratikus és civil kezdeményezést hív meg a mozgalomba. Ez nem tetszik Draskovicsnak, mivel ezek a szervezetek nem támogatnák elnökjelölését.

A folyamatos rágalmazások után a SPO távozik és Vuk Draskovicsék 1997-ben önállóan veszik át a hatalmat Belgrádban és néhány nagyobb szerb városban. Az igazi meglepetés 1999-ben éri a választókat, ekkor az SPO csatlakozik a kormányon lévő szocialistákhoz. A megalkuvásért cserébe a szövetségi kormányban négy miniszteri helyet kaptak és Vuk Draskovics megkapta a miniszterelnök-helyettesi posztot.

Ám a házasság nem tartott sokáig, Draskovicsot a NATO-bombázások alatt a montenegrói Momir Bulátovityal való összetűzés miatt kizárták a szocialista koalícióból. Azóta újból a közös ellenzékhez csatlakozva bírálja egykori kenyéradóját, Szlobodan Milosevicset.

Vuk Draskovics talán a legkiismerhetetlenebb politikus Szerbiában, többször is meglepő kijelentésekkel borzolta fel a kedélyeket. Megfenyegette a szerbiai muzulmánokat, később tiltakozik Szarajevó bombázása ellen. Egyszer Milosevics jó barátja, máskor feleségével együtt félholtra verik, és börtönbe zárják. A demokratikus erőkkel szövetkezik, utána belép a baloldali koalícióba.

Többször az életére törnek. Egyszer egy homokot szállító kamion rohan a politikus kocsijába, és a csodával határos módon egyedül ő menekül meg. Montenegróban szintén megpróbálják megölni, a tengerparti nyaralóvárosban, Budván géppisztolysorozatot lőnek ki a házára, mikor épp benn tartózkodik.

Azzal, hogy eladta magát a kommunistáknak, a fiatalok többsége elpártolt tőle, és ezért nem is számíthat igazi sikerre.