Judit
-2 °C
8 °C

Jugoszlávia rock'n'rollt táncol

2000.10.08. 16:24
Remény, boldogság, Kostunica, szabadság, villanyáram, Otpor, Milosevics - ezeket a szavakat hallani ma Jugoszláviában a leggyakrabban. A szerbiai polgárok nem tudják elhinni a történteket. "Valóban nincs már Milosevics elnyomó, háborúzó rendszere? Tényleg jobban és békében élünk majd?" - kérdezik egymástól. Senki sem fáradt, ennyi mosolygós ember már rég volt az utcákon.
Normális ésszel szinte föl sem fogható, hogy ,,ellenzéki" hangja van az eddigi hazugsággyártó állami televíziónak, hogy igazat ír a Tanjug. A legnagyobb rezsimlapok, mint a Politika és Vecsernye Novoszti szintén eddig "ismeretlen arcukat" mutatja a kioszkokban.

"Amíg Milosevics itt van, és szabadlábon van, addig nem alhatnak nyugodtan."
A szabadkaiak számára szinte hihetetlen, hogy többé nem lesz olyan hatalom, amely letakarja a magyarországi tévék hírműsorait a kábelhálózaton. Szinte hihetetlen, hogy ezután szabadon lengetheti a szél az Otpor (Ellenállás) lobogóját, s ezért nem viszik be a rendőrségre a fiatalokat. Azok a szocialista párti vezetők, akik becsületesen dolgoztak, nem éltek vissza hatalmukkal - szintén örülnek a demokrácia győzelmének, hiszen arra szavaztak! Akik viszont túllihegték a rezsim kiszolgálását, most nyugtalanul várnak.

Mindenki politizál

Az iskolás gyerekektől a nyugdíjasokig most mindenki "politizál". A rádióban és a tévében a hírműsorok a leghallgatottabbak. Mindenkinek van véleménye, mondanivalója. Akik eddig még a kocsmában sem merték elmondani őszinte véleményüket, most a lehető legnagyobb nyíltsággal beszélnek.

Az utcai beszélgetések az örömről és a lehetőségek latolgatásáról szólnak. A meglehetősen szokatlan "nézetazonosság" onnan ered, hogy az eddigi hatalomtartók teljesen visszavonultak! Se nem nyilatkoznak, se nem mutatkoznak. A szocialisták és a Jugoszláv Baloldal vezetői csupán a szövetségi parlamentben jelentek meg, mivel népképviselők. Nem érezték már magukat olyan kényelmesen, mint eddig.

Az emberek örömébe ürömként vegyül a félelem: amíg Milosevics itt van, és szabadlábon van, addig nem alhatnak nyugodtan. Túl sok gonoszságot követett el, hogy bárki higgyen a gyors "pálfordulásában". A keresztényi megbocsátást nem hallani még a legnagyobb keresztényektől sem. Várják felelősségre vonását.

Kevés embernek lehet hinni

Van még egy adag aggodalom: nehogy ismét becsapják a népet. Az új vezetés néhány gyors lépése: megállapodás a hadsereg és a rendőrség vezetőivel, a szövetségi parlament munkájának "beindítása", a teljhatalmú vámfőnök, Mihalj Kertes leváltása (helyébe Dusan Zabunovicsot, a Demokrata Párt tagját nevezték ki), a szövetségi intézmények irányításának nem éppen hivatalos, de valós átvétele - bizakodóvá teszik az embereket.

"Ha az áramhiány még néhány napig eltart, jelentős csorba esik az új vezetés tekintélyén."
Ugyanakkor még léteznek a napi 12 órás áramkikapcsolások. Sokan teszik föl a kérdést: eddig mindenki azt mondta, hogy segít, ha demokrácia lesz. Most akkor egyetlen szomszéd sem ad(na) még kölcsön se áramot, hogy ne legyen a nép sötétben? Sokan kételkednek abban, hogy a Nyugat beváltja-e ígéreteit. Egyelőre még tartja az emberekben a lelket az eufória, a remény, s a "kibírtunk már nehezebb napokat is" vigasz, ám ha az áramhiány még néhány napig eltart, jelentős csorba esik az új vezetés tekintélyén. Sorjáznak a további elvárások is: szűnjön meg a határkilépési illeték, legyen ismét munka és kereset.

A szocialista káderek többsége köpönyeget váltott, s ők a legnagyobb "demokraták". Az egyik "tekintélyes" polgárt néhány tüntető majdnem elzavarta a napokban Szabadka főteréről, mert tudták, hogy két hete még a Jugoszláv Baloldal pártbemutatóin szónokolt. Bár a politikusok azt mondják: ne legyen bosszúállás, az érzelmeken nem lehet uralkodni. A Szocialista Párt több községi székházát belülről tönkretették, a munkások csöppet sem gyengéden zavarják el tehetetlen, de "politikailag jól futó" igazgatóikat, s mindenki a tegnapi hatalmasságok leváltását követeli. Milosevics nem egyedül uralkodott - ezrek segítették, s osztozniuk kell sorsában - mondják az emberek.

Az Otpor aktivistáinak van a legnagyobb hitele. Igaz, ők nem vesznek részt a hatalmi struktúrákban, ám szavuknak most nagy súlya van. Az aktuális ellenzéki politikusok figyelnek rájuk, a polgárok pedig szinte imájukba foglalják őket. Mind többet hallani, hogy nekik kell adni a következő Nobel-békedíjat.

Egérlyukban az oroszlán

A "régi hatalom" józanabb gondolkodású vezetői beletörődtek sorsukba. Igyekeznek menteni a menthetőt: átadják hatalmukat, munkahelyüket. Sorra (és ellenkezés nélkül) nyújtják át az önkormányzatoknak az eddigi állami helyi rádió- és tévéadókat. Nyilvános szereplést nem vállalnak, sőt az utcán sem mutatkoznak. Egymás között két témáról beszélnek: hogyan lehetne megúszni a rendszerváltást a legkisebb károsodással, valamint: hogyan és mikor lehetne visszavágni, a hatalom újbóli megszerzésével. Nem mindjárt, hanem "nem sokára".

"Aki sáros, igyekszik magát tisztára mosni, mielőtt még valaki szóvá tenné vétkeit."
Aki megfelelő vagyont lopott össze magának, az már külföldről szemléli az eseményeket. Az itthon maradt "kis halak" iránt elnézőbbek az emberek: megelégszenek azzal, hogy hatalmuktól, szolgálati kocsijuktól megfosztottan, lógó orral látják őket. A nagyobb gonoszságért nagyobb megvetés jár - tetszik ez a demokráciát hirdető politikusoknak vagy sem. A népnek megvan a maga erkölcsi törvénye, értékítélete. Sokan ettől jobban félnek, mint a bírósági felelősségre vonástól. Kezes bárányokká váltak a zord bírák: sorra engedik ki a börtönökből az ellenzéki magatartásért elítélteket. Aki sáros, igyekszik magát tisztára mosni, mielőtt még valaki szóvá tenné vétkeit.

A változások okozta meglepetés és öröm helyébe fokozatosan az az alkotókedv kerül, amelyet a korábbi rezsim csírájában fojtott el. A kétkezi és szellemi munkások egyaránt dolgozni szeretnének. Senki sem várja, hogy hirtelen minden jobbra fordul, s alig esik szó arról, hogy kétszeres lesz a kereset, vagy már holnaptól minden eddigi hiányosságot kiküszöböl az új vezetés. Az emberek a valóság talaján állnak, de a vétkesek felelősségre vonásáról nem hajlandók lemondani. Ez legalább olyan fontossággal bír náluk, mint a gazdasági gondjaik megoldása. Mert Milosevics nem csupán a zsebeket ürítette ki, hanem a lelkeket is igyekezett megfosztani minden emberitől. Ez utóbbi szerencsére sikertelen volt.

Megváltozott a sláger is. Már nem azt éneklik, hogy "Szlobo légy öngyilkos és mentsd meg a népedet", hanem visszatért egy jó rock szám: Jugoszlávia rock'n'rollt táncol. A dalnak van egy ilyen sora is: "Feledd el a tegnapot, tekints a holnapra!"

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!