Kamikaze: Dávid parittyája
Az öngyilkos repülőgép, mint fegyver - és nem "fegyvernem", ahogy gyakran tévesen említik - a II. világháborúban jelent meg. A vesztésre álló japán hadsereg, miután hagyományos eszközei alkalmatlannak vagy kevésnek bizonyultak, feltalálta a legegyszerűbb irányított lövedéket, amelyet egy fanatikus, minimálisan kiképzett pilóta vezet.
Az első kamikaze 1944 októberében tűnt fel a Fülöp-szigeteket támadó szövetséges tengerészeti erők felett. Okinawa védelmében több mint ezer öngyilkos pilóta vett részt, elsüllyesztve legalább 30, megrongálva 350 hajót. Legfontosabb célpontjaik a repülőgép-hordozók voltak; ezek közül azonban egyet sem sikerült megsemmisíteniük.
Kamikaze-szerepben számos repülőgéptípust használtak, a leggyakoribb a Mitsubishi Zero hajófedélzeti vadászgép volt, amelyet ilyen feladatokhoz robbanóanyaggal töltöttek fel. Készült speciális típus is: a Kugiso Oka (Cseresznyevirág) nevű, rakétameghajtású gép egy bombázóról indult, majd a hajtóművek indítása után nagy sebességgel zuhant a célra. A japán haditengerészet kísérletezett ember vezette torpedókkal is; ezeket tengeralattjárókról indították.
A kamikaze szó japánul isteni szelet jelent, és eredetileg arra a tájfunra utalt, amely 1281-ben szétverte a mongol Kubla kán hódító flottáját a japán partok előtt.