Judit
-2 °C
8 °C

Választási fertő

2006.01.18. 10:40
Durvul a kampány. 2002 árokásását 2006-ban a sárdobálás követheti, erre utal legalábbis, hogy az MSZP és a Fidesz is úgynevezett elszámoló kampányra készül, azaz egymáshoz akarják hasonlítgatni programjaikat és múltbeli teljesítményüket. A hivatalos kampányt ráadásul kvázicivil szervezetekhez kiszervezett mocskos kampányokkal is támogatnák, vizslák csaholnak, kendepéterek írnak politikai horoszkópokat. A mocskos kampányokból azonban van mit tanulni. Angolszász körképünkből kiderül, hogy a helyzet lehet még rosszabb, de viccesebb is.

Aki egy életen át szívatta Nixont

Dick Tuck, akit sokan a mocskos trükkök ősapjának tartanak, például kifejezetten vicces ember volt. Ugyan a mocskos trükkökről leginkább a republikánusok ismertek, Tuck demokrataként vívott ki tulajdonképpen osztatlan elismerést. Tuck ugyanis a mocskolódásnál többre tartotta a tréfát, ezt leggyakrabban Richard Nixon bánta.

Két legemlékezetesebb története is Nixonhoz kötődik. Az Egyesült Államok egyetlen megbukott elnöke 1952-ben Kalifornia egyik szenátori posztjáért versengett, amikor először került szembe hősünkkel. Nixon Los Angeles kínai negyedében tartotta kampánynyitóját. A kivezényelt kínai kisiskolások angol és kínai feliratokkal üdvözölték a jelöltet. A táblák közé egyet Tuck csempészett. Ezért eshetett meg, hogy a helyi kínai közösség egyik idős vezetője a beszéd alatt Nixonhoz odahajolva a Hughes-hitelekről érdeklődött. Howard Hughes Nixon öccsének, Donaldnak adott kölcsön 205 000 dollárt gyanús körülmények között. Nixon zavarba jött.

Nixon és Elvis
Nixon és a Király

Nixon másodszor az 1960-es elnöki kampányában találkozott Tuckkal. A John F. Kennedyvel szemben esélyesnek számító jelölt az amerikai elnöki kampányok hagyományát folytatva vonattal turnézott az országban, az állomásokon rövid beszédeket tartva. A turné egyik állomásán Nixon éppen elkezdte beszédét, amikor a peronon megjelent a forgalmistának öltözött Tuck és útjára indított egy várakozó szerelvényt. A zaj elnyomta Nixon üzenetét. A kampányban Tuck mégegyszer megtréfálta Nixont. Az azóta minden politológia- és médiatanszék alap tananyagává vált első elnökjelölti tévévita közönségébe sikerült csempésznie egy Nixon-kitűzőt viselő idős hölgyet, aki a vitáról távozó Nixont a kamerák kereszttüzében veregette vállon, mondván "Ne aggódj, fiam. Most megvert, de legközelebb te nyersz!".

Tuck magával sem volt kíméletes, ha tréfáról volt szó. 1964-ben maga is elindult a választásokon, Nixonhoz hasonlóan ő is Kalifornia egyik szenátori helyéért versengett. Kampánya a lehető legegyszerűbb volt, hatalmas hirdetőtábláin egy szó, a neve állt. A választások előtti éjszaka aztán a T-t F-re cserélte a táblákon. (Fuck - ugye értik.) A tréfa nem jött be, elbukta a választást. "Az emberek választottak, a rohadékok" - kommentálta vereségét nevetve.

Mocskolódni republikánus dolog

Tuck tréfáit leszámítva a negatív kampányok nem túl szívderítőek. A Watergate-botrányban kulminálódó 1972-es választási kampány mocskosságát fényesen bizonyítja, hogy Nixon elnök végső soron bele is bukott. A sors különös fintora, hogy több történész szerint is Nixon azért bízta meg a Demokrata Párt választási központjába való betöréssel Donald Segrettit - a mocskos trükkök másik atyaúristenét -, hogy eltüntessék a Hughes-hitelről az addigra a demokrata kampánystáb kezébe került iratokat.

A Watergate után ugyan szigorúan szabályozták a kampányokat, de ez nem vetett véget a piszkos trükköknek. George W. Bush és édesapja is élt ezekkel. Az ifjabb Bush 2004-es újraválasztási kampányát segítette például a Vietnami Rohamcsónakos Veteránok csoportja. A republikánusokhoz csak nehezen bizonyítható szállakkal kötődő csoport azóta sem bizonyított vádjai szerint John Kerry, a vietnami háború háromszorosan kitüntetett veteránja már huszonéves fiatalként is csak későbbi politikai előmenetelére gondolt, ezért tulajdonképpen csalással szerezte kitüntetéseit.

SBVFT szórólap
A veteránok Kerry-ellenes szórólapja

A Kerry elleni támadásokról az Újrajátszott csatajelenetek Kerry kampányfilmjében?, a Csalással vádolják Kerryt a vietnami veteránok, illetve a Nőügyön bukhat el Kerry elnökjelöltsége című cikkeinkben bővebben olvashat.

A fegyenc bosszúja

Az idősebb Bush Michael Dukakis demokrata jelölt esélyeit zúzta porrá. A republikánusok kampánya egy elítélt bűnözőre, Willie Hortonra épült. Horton 1974-ben tizenkilenc késszúrással őlt meg egy 17 éves benzinkúti eladót a massachusettsi Lawrence-ben. Életfogytiglani börtönre ítélték. Az állam törvényei azonban lehetőséget adtak rá, hogy az elítéltek - későbbi társadalmi integrációjuk érdekében - hétvégékre haza mehessenek. Horton 1986. június 6-án kapott kimenőt, amiről nem tért vissza. 1987 április 3-án Marylandben rátámadt egy helyi párra. Clifford Barnest bántalmazta, menyasszonyát megerőszakolta, majd ellopta autójukat, de rövid üldözés után a rendőrök elfogták. A marylandi bíróság kétszeres életfogytiglanra és halmazati büntetésként még 85 év börtönre ítélte, a bíró indoklása szerint azért, hogy nehogy újra bármilyen körülmények között feltételesen szabadulhasson.

Willie Horton
Willie Horton elrettentő fotója

Michael Dukakis Horton szökésekor és a választási kampány idején is Massachusetts kormányzója volt. Igaz, hogy a hétvégi kimenőket nem ő engedélyezte - az állami törvényhozásban szigorítani is akart a szabályozáson, a gyilkosságért elítéltektől, így Hortontól is, megvonta volna a kimenő jogát -, az idősebb Bush kampányában mégis hangsúlyos helyet kapott a gyilkosság. Még az sem segített, hogy egyik utolsó kormányzói döntéseként 1988. április 23-án eltörölte a hétvégi kimenőket engedélyező jogszabályt.

Republikánus kötődésű újságírók - az elmúlt évek legmocskosabb trükkjét elsütő, Valerie Plame CIA-ügynököt lebuktató Robert Novak, illetve a Washington Times munkatársai - állítják, hogy a Horton kártyát nem is Bush játszotta ki, hanem Dukakis Demokrata Párton belüli kihívója, a jelöltség megszerzésével sikertelenül próbálkozó Al Gore. A 2000-es választásokon az ifjabb Bushsal szembekerült Gore valóban támadta Dukakist a kimenőprogram miatt, de Willie Horton félelemkeltő rendőrségi fotóját a republikánusok használták először kampányukban. Országosan ismertté csak ezután vált az eset.

Hazugság, álcázás, megtévesztés

A politikai trükkök persze már az ötvenes évek előtt is népszerűek voltak. Rick Shenkman történész Elnöki ambíciók: Hatalmat mindenáron című könyvében a republikánus párt elődjéhez, a konzervatív-liberális Whig-párthoz köti az első mocskos trükkre épülő kampányt. Thurlow Weed, a whigek vezére azt az értesülést hintette el a sajtóban, hogy egy rabszolgatulajdonos JP monogrammal jelölt szolgákat szerzett be a demokraták elnökjelöltjétől, James Polktól. A történet hamis volt, és végül nem is akadályozta meg Polkot az elnökség elnyerésében.

Az első választás, amit egy mocskos trükk döntött el, Grover Cleveland 1888-as sikertelen újraválasztási kísérletéhez kötődik. Az Egyesült Államok éppen komoly vitában állt az akkor még a brit birodalomhoz tartozó Kanadával a halászati jogokról. Cleveland tető alá hozott egy szerződést Kanadával, ezt azonban a republikánus többségű törvényhozás elvetette. A republikánusok úgy gondolták, hogy Cleveland ezután arra kényszerül, hogy nyilvánosan kampányoljon az egyezmény mellett - ezzel viszont elidegenítette volna magától a brit birodalommal szemben ellenséges ír választókat, pedig rajtuk múlt New York megszerzése, egyben a választás megnyerése.

Cleveland kivédte a trükköt. nem kezdte védeni a szerződést, ehelyett rendkívüli felhatalmazást kért a törvényhozástól, hogy jól megrendszabályozhassa Kanadát. Ezzel el is nyerte az ír választók szimpátiáját. A választások előtt nem sokkal azonban nyilvánosságra került egy levél, amit a brit nagykövet írt egy magát amerikai állampolgárságot nyert brit alatvalóként jellemző érdeklődőnek. Ebben a nagykövet Clevelandet támogatta. Az írek elfordultak az elnöktől, aki így - bár a szavazatok többségét megszerezte - elbukta a választást. Mint később kiderült, nem egy brit alatvaló, hanem egy republikánus aktivista érdeklődött a nagykövetnél.

A britek elviccelik

Amilyen eredményes volt mocskos trükkök utáni kutatásunk az Egyesült Államokban, akkora kudarcot vallottunk Nagy-Britanniában. A britek sajnos úriemberek, nem hazudnak nagyokat a kampányban. Ettől függetlenül a negatív és a személyeskedő kampány is ismert, igaz, ezt is olyan emelkedetten művelik, hogy legfeljebb illemtanórák tananyagába férnének bele a példák. A személyek elleni támadások is inkább humorosak. A Munkáspárt 1997-es győzelmekor a konzervatívok például Tony Blair démoni szemeit figurázták ki, amikor kampányuk vezérmotívumának választották. Blair elmacskásított, sátáni szemei alatt az Új Munkáspárt - Új veszély felirat volt látható.

Blair, a démon
Blair démoni szemei a konzervatívok plakátján

Margaret Thatchert férfiassága miatt támadták, de végül eből is csak egy vicc lett. Amikor férjét cukkolták, hogy mégis ki hordja otthon a nadrágot, Denis Thatcher csak annyit válaszolt: "Én. És én is mosom és vasalom.".

Gondolkozz negatívan

Bár minden politikus fennhangon hirdeti, hogy mennyire fontos a tisztességes kampányolás, a negatív kampány és a mocskos trükkök bevetése mostanra elválaszthatatlan része lett a választásoknak. Definíció szerint negatív kampánynak minősül minden, amikor egy jelölt saját pozitívumai helyett ellenfele hibáira koncentrál. A mocskos trükkök a negatív kamány részeiként és önállóan is működhetnek. Mocskos trükknek minősíthető az ellenfél alaptalan vádolása, személyiségének támadása, érzékeny adatok kiszivárogtatása a sajtónak, stb.

Kampányteoretikusok szerint a negatív kampány leginkább a szekértáborok híveire hat, bizonytalanok, centristák megnyerésére nem alkalmas. Leginkább olyan politikai erőknek ajánlják, amik alacsony választási részvételben érdekeltek.

Az angolszász világban, ahol immár kétszáz éves múltja van a negatív kampánynak, számos technikát dolgoztak ki, ezek közül több már Magyarországon is felbukkant. 2002-ben is használtak már negatív elemeket kampányaikban mind a szocialisták, mind a Fidesz. Igazi áttörés azonban idén várható, hiszen 2002-ben gyakorlatilag csak az árokásással, a szekértáborok kialakításával végeztek a pártok. A körülmények most váltak igazán ideálissá egy negatív kampányhoz.

Az előkészületek már látszanak is. Az amerikai kampányszakértők alapvetése szerint igazi mocskos trükkös kampányt függetlennek látszó szervezetekkel lehet folytatni. És lám, Magyarországon is megjelent a Magyar Vizslát kiadó Adózók Érdekvédelmi Szövetsége Egyesület. Igaz, ezeknek a szervezeteknek ügyelniük kéne rá, hogy ne lehessen őket párttal azonosítani. Ez a Magyar Vizsla esetében kevéssé sikerült, a Fidesz törzsválasztóinak 61 százalékát leszámítva szinte a teljes magyar lakosság a Fidesszel azonosítja a Magyar Vizslát a felmérések szerint.

Ugyanígy sikertelenül próbált elhatárolódni az Orbán Viktorról kevés alátámasztott, de annál mocskosabb sugalmazásokat megfogalmazó Kende Pétertől az MSZP.

Pedig ha a negatív kampány és a piszkos trükkök konkrétan párthoz köthetőek, akkor bukás is lehet belőle. A kanadai Progresszív Konzervatív Pártnak például 1993-ban annyira rosszul sikerült a liberálisok miniszterelnök-jelöltjének lejáratása, hogy az addigi kormányzó párt a választásokon csupán két képviselői helyet szerzett.

A negatív kampányok visszacsapó hatását elkerülendő a politikusok, miközben negatív kampányt folytatnak, folyamatosan felszólítják ellenfeleiket az ellenük folyó negatív kampányok leállítására. Talán emlékeznek rá, hogy az elmúlt hónapokban szinte minden élő magyar politikus közleményben szólította fel a "pártokat" a szakmai jellegű, személyeskedésektől mentes kampány folytatására.