Ambrus
-7 °C
3 °C

Kim De Dzsung: a kitartó ellenzéki

2000.10.13. 15:17
Kim De Dzsung dél-koreai elnök kapja ez évben a Nobel-békedíjat - döntött pénteken a magas kitüntetés odaítélésére hivatott bizottság. A politikus a két Korea kapcsolatainak javításáért, újraegyesítésükért folytatott tevékenységéért kapja a magas kitüntetést.
A hetvenkét éves államférfi, akit gyakran ,,Ázsia Nelson Mandelájának" neveznek, akkor érte el a legfőbb áttörést Észak és Dél viszonyában, amikor ez év júniusában Phenjangba, az északi fővárosba látogatott. Találkozója Kim Dzsong Illel, a sztálinista állam vezetőjével előkészítette a későbbi családegyesítéseket, több politikai fogoly szabadon engedését, a határállomások megnyitását. A kapcsolatok enyhülésének jeleként a két ország olimpikonjai Sydney-ben közösen vonultak fel a megnyitóünnepségen is.

Kim De Dzsung
Sokat szenvedett politikai elveiért
Kim De Dzsung - Nelson Mandelához hasonlóan - sokat szenvedett politikai elveiért. Dél-Korea előző, katonai rezsimje többször börtönbe záratta, házi őrizet alá helyeztette, megkínoztatta, száműzte és halálra ítélte. Még meggyilkoltatására is parancsot adtak. De a férfit nem fűtötte bosszúvágy, és 1997-es megválasztása és a diktatúra bukása után kegyelmet adott egykori ellenségeinek. ,,Csak a valóban nagylelkűek és erősek képesek a megbocsátásra és a szeretetre" - fogalmazott fiának írt levelében 1980-ban - a siralomházból.

A kitartó ellenzéki

Kim 1924-ben született viszonylag módosabb földművescsaládba Ha Enidó szigetén. Az iskola elvégzése után a hajózásban helyezkedett el, vállalata révén hamar tekintélyes vagyonra tett szert, ami lehetővé tette, hogy az ötvenes években aktív politizálásba fogjon. 1961-ben parlamenti képviselőnek választották, és tíz évig szolgált a nemzetgyűlésben. Alig egy hónappal megválasztása után Park Csung-Hee tábornok puccsot hajtott végre, és Kim egyike lett az ellenzék vezetőinek.

Az elkövetkezendő években népszerűsége egyre nőtt, és 1971-ben indult az elnökválasztáson. A hatalom kommunistának bélyegezte széles körben hangoztatott véleményéért, hogy a két Koreát újra kell egyesíteni. Ennek ellenére csak hajszállal veszítette el a választást. 1973-ban - miközben a katonai vezetés felszámolta a demokráciának még csak a látszatát is - Kimet ügynökök egy sikertelen gyilkossági kísérlet után elrabolták. Bár amerikai közbenjárásra életben hagyták, az elkövetkező kilenc évet házi őrizetben, börtönben, vagy száműzetésben töltötte.

1979-ben egy újabb puccsot követően letartóztatták és kis híján kivégezték, de az Egyesült Államok közbenjárása megint csak megmentette életét. 1982-ben az USA-ba száműzték, de néhány évvel későbbi hazatérte után újra letartóztatták. Szabadon bocsátása után két elnökválasztáson is indult, de mind a kettőt elveszítette. A gazdasági válságba sodródott Dél-Korea elnökévé végül 1997-ben válhatott - az első demokratikus hatalomátadás az ország történetében.

Észak Dél ellen: a két Korea rövid története

A második világháború végén a koreaiak nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul Japán legyőzését, a függetlenségi álom azonban hamar véres ideológiai háborúba torkollott. 1947 novemberében az ENSZ általános választásokat írt ki, a Szovjetunió nem engedelmeskedett a határozatnak, így a félsziget orosz megszállás alatti északi felében nem tartottak választásokat. A 38-as szélességi körtől délre azonban a 1948. május 10-én választásokat tartottak és Yi Sungman-t választották a Koreai Köztársaság első elnökévé.

A 38-as szélességi körtől északra szovjet segítséggel kommunista rendszer rendezkedett be. 1950. június 25-én az északiak lerohanták a déli területeket, három nap múlt Szöul főváros is a kezükben volt. Az ENSZ a szovjetek vétójoga miatt nem tudott időben határozatot hozni, az amerikaiak által vezetett ENSZ rendőri egységek pedig nem tudták az inváziót megállítani. Szeptemberben azonban Douglas Mac Arthur amerikai tábornok vezette az ENSZ csapatokat az északiak ellen. A Koreai félsziget a két nagyhatalom, Amerika és Szovjetunió (illetve később Kína) harcterévé vált.

A déli nyomulás megállítása után az amerikaiak a kínai határig szorították vissza az északi katonákat, októberben azonban a kínai hadsereg is bekapcsolódott a harcba. A decemberi északi előrenyomulás után Szöul újra a kommunisták kezében volt. 1951 márciusában sikerül visszanyerni a fővárost, 1951. július 10-én már elkezdődtek a béketárgyalások is. A nagyfokú nézeteltérés azonban jócskán késleltette a békeszerződést.

1953 júliusában, három évvel a háború megkezdése után a két ország a 38-as szélességi kör mentén vonta meg a határvonalakat, összesen négy kilométer széles demilitarizált zónát állítottak fel. A háború végre a határok lényegében nem változtak, az ENSZ erők részéről 550 ezren, az északi és kínai részről pedig másfél millióan haltak meg.

Az elmúlt években a két Korea kapcsolatait szorosabbra fogta. 1994-ben már elkezdődöt egy csúcstalálkozó szervezése, Kim Ir Szen halála miatt akkor azonban meghiúsult. 2000-ben újrakezdődtek a csúcstalálkozó előkészítése, amit jelképesen júniusban tartottak. A magas szintű találkozó alkalmából mindkét országban lemondtak a fél évszázada történtekre katonai parádékkal, tűzijátékokkal emlékezni.