Miklós
-7 °C
2 °C

Alig néhány területen marad fenn a nemzeti vétó az EU-ban

Kulcsfontosságú területeken megszűnik a nemzeti vétó, a tagállamok osztozni lesznek kénytelenek az Európai Parlamenttel szinte minden fontos kérdés eldöntésében, külügyminisztere és talán állandó elnöke is lesz az Európai Uniónak - ezek a legfeltűnőbb elemei a formálódó európai alkotmány vázlatának. Az alkotmányos vita a végéhez közeledik Brüsszelben, de hol áll Magyarország?
Határozott lépést tehet egy kvázi föderális állam kialakítása felé az Európai Unió reformjával megbízott brüsszeli fórum, a Konvent pénteken kezdődő egyik utolsó ülése, amely az új európai alkotmányról tárgyal. A jó egy éve tartó vita a héten egy olyan alkotmányos tervezetben öltött már majdnem végső formát, amely sok tekintetben nagy ugrást jelent előre az integráció útján.

A hétfőn és kedden nyilvánosságra hozott tervezet a legérzékenyebb területeket leszámítva megszünteti a tagállami vétót. Ez azt jelenti, hogy ahol eddig minden ország egyetértésére szükség volt ahhoz, hogy egy európai uniós törvényt elfogadjanak, ott most már elég lesz a minősített többség is. Gyakorlatilag ez válik a normává, kivételt csak a közös kül- és biztonságpolitika, az adópolitika és egyes környezetvédelmi és szociálpolitikai kérdések jelentenek majd. "A nemzeti vétó korlátozása nélkül a 25 tagú Európai Unió teljesen megbénult volna" - mondja Giovanni Grevi, az Európai Politikai Központ nevű brüsszeli kutatóintézet elemzője.

A legfontosabb stratégiai döntéseket ugyanakkor a 25 állam vezetői továbbra is együtt, egyhangúlag hozzák majd.

Jelentősen nőhet továbbá az egyetlen teljesen demokratikusan választott uniós intézmény, az Európai Parlament hatalma is. Duplájára növekszik ugyanis azoknak a területeknek a száma, amelyekben a tagállamok nem egyedül - huszonötödmagukban - döntenek, hanem az Európai Parlament bevonásával, közösen. Az EP hatalma ezentúl kiterjedhet a legérzékenyebb költségvetési kérdésekre is. "Ez rendkívül jó hír nem csak az Európai Parlament, de az európai demokrácia számára is" - kommentált Méndez de Vigo, az EP főképviselője a Konventben.

Az alkotmányos vázlat olyan javaslatokat tartalmaz még, mint egy közös európai külügyminiszteri poszt létrehozása (aki azonban a tagállamoknak lenne felelős); egy európai főügyészi hivatal fölállítása; vagy az Európai Bizottság (az EU "kormánya") hatalmának növelése egyes gazdaságpolitikai kérdésekben.

Az intézmények
Európai Bizottság. Jellemzően "Brüsszelként" hivatkoznak rá, méghozzá olyan kontextusban, hogy Brüsszel így vagy úgy döntött, meg ezt vagy azt megmondta. Ez iszonyúan rossz szokás, mert olyan érzést kelt, mintha a Bizottság volna az EU-ban a főnök. Erről azonban szó sincs, a Bizottságnak a törvények előkészítése és betartatása a feladata, tulajdonképpen az EU-bürokrácia csúcsa. Valami olyasmi, mint egy államban a kormány, csak nincs igazi politikai hatalma. A döntéseket a tagállamok hozzák (lásd később).

Az Európai Parlament, mint a neve is mutatja, parlament, vagyis törvényhozással és politikai ellenőrzéssel foglalkozik, de - egyelőre - sokkal kisebb a hatalma, mint egy rendes állami parlamentnek. Például magától nem javasolhat törvényeket (azt csak a Bizottság teheti), és az uniós költségvetés legnagyobb részébe sincsen beleszólása. Viszonylag kis befolyása miatt roppant kedves és szórakoztató intézmény, tele csodabogarakkal, naiv és a valóságtól teljesen elszakadt politikusokkal, akiknek ugyanakkor mindenről igen határozott véleményük van.

A legfontosabb intézmény, ahol a politika elsősorban zajlik, a Tanács. Itt találkoznak a tagállamok kormányainak képviselői, szakértői, nagyköveti, szakminiszteri, külügyminiszteri és állam- vagy kormányfői szinten. Minden fontos döntés itt születik, ami aláhúzza az Európai Unió sajátos voltát - nem igazi szövetségi államról, föderációról van szó, a hatalom a tagállamok, nem "Brüsszel" kezében van.

A lényeget a végére hagyták

Ugyanakkor az alkotmányozó Konvent munkájának legvégére hagyták olyan, rendkívül kényes intézményi-hatalmi kérdések eldöntését, mint: legyen-e az Európai Uniónak állandó elnöke; hogyan válasszák az Európai Bizottság elnökét; legyen-e minden tagállamnak saját tagja a Bizottságban. Ezek a viták kis leegyszerűsítéssel az öt-hat nagy tagállam, valamint a többiek között zajlanak. A kis és közepes méretű államok minden áron meg akarják őrizni egyenjogúságukat, ezért nem támogatják az állandó uniós elnök ötletét, hanem a jelenlegi rendszer fenntartását követelik, amiben minden félévben új állam látja el az elnökséget. ("Ha lenne állandó elnök, biztosan francia lenne" - jósolta nem túl lelkesen egy közepes méretű állam nagykövete nemrég.) A kisebbek - így hazánk - hasonló okokból ragaszkodnak ahhoz is, hogy az uniós csúcsbürokráciában, az Európai Bizottságban minden tagállam rendelkezzen egy-egy biztossal.

Magyarország a Konvent közepesen aktív résztvevője. A kormányt Balázs Péter korábbi integrációs államtitkár, jelenlegi brüsszeli nagykövet, állandó uniós küldött képviseli, a kormánypártokat Vastagh Pál, az ellenzéket Szájer József. Hazánk - hasonlóan a többi kis és közepes tagállamhoz - amellett kardoskodik, hogy az EU-ban maradjon fenn a rotációs elnökség rendszere, vagyis ne legyen állandó elnök, ami a félelmek szerint a nagy tagállamok befolyását erősítené. Ehelyett a magyar kormány azt javasolja, hogy a hatékonyság növelésére csoportos elnökségek legyenek, vagyis több állam lássa el egyszerre az elnökséget hosszabb ideig, ami demokratikusabb, meg talán hatékonyabb is. Támogatják, hogy sok kérdésben korlátozzák a nemzeti vétót, mert ez is növelné a döntéshozatal hatékonyságát. Magyarország - kormány és ellenzék egyaránt - ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Bizottságnak legyen magyar tagja is, vagyis maradjon meg az egy ország, egy biztos elve.

A reformokra és egy rendes alkotmány megalkotására azért volt szükség, mert az Unió jelenlegi formájában nem csak nem elég hatékony, de nem is elég demokratikus. Ráadásul egyetlen alaptörvény helyett államközi szerződések komplex hálózata szabályozza működését. Ennek a megvitatására ült össze tavaly az Európai Konvent, amelynek a tagállamok és tagjelöltek képviselői egyaránt tagjai. A Konvent néhány héten belül elkészül az alkotmány tervezetével, amit aztán a 25 kormány képviselői vesznek szemügyre még egyszer, majd írnak alá, várhatóan valamikor 2004-ben. Az új alkotmány életbe lépéséhez valamennyi állam jóváhagyására szükség van.