Natália
-3 °C
7 °C

Irreális vágyálom óriási teljesítménnyel

2000.06.10. 21:28
Egy évvel ezelőtt értek véget a Koszovót terrorizáló jugoszláv csapatok és Szerbia NATO-bombázása. Rákövetkező nap az ENSZ egy időleges koszovói fennhatóság felállításáról döntött, aminek feladata a tartomány helyreállítása lett volna. Hogyan teljesített?

,,Koszovó egyértelműen jobb hely, mint egy évvel ezelőtt volt" - áll az ENSZ-főtitkár legfrissebb jelentésében, amely az átmeneti ENSZ-fennhatóság (UNMIK) munkáját értékeli. A megállapítás sok tekintetben igaz.

Káosz és az ENSZ elismerésre méltó teljesítménye

Amikor a szerbek végre beleegyeztek a kivonulásba (ki tudja miért, kérdik ma sokan), Koszovó felperzselt föld volt. Egymillió albán a szomszédos államok területére menekült, házaikat az ellen jórészt kirabolta vagy felgyújtotta, javaikat elhurcolta.

Az üres tartomány hatalmi vákuumát a ,,szabadságharcos" UCK sietett betölteni, állításuk szerint felszabadítási célból, a cinikusabbak szerint az Európa felé irányuló kábítószer-útvonalak kiépítése és ellenőrzése végett. A tartományban maradt szerbek nagyobb része az albán bosszútól rettegve meglódult Szerbia felé, az UCK legényei pedig már tervezték a határ túloldalán lévő albánlakta falvak ,,visszahódítását". Káosz.

Az ENSZ teljesítménye sok tekintetben elismerésre, sőt csodálatra méltó. Csak egy hónap alatt hétszázezer albán tért vissza Koszovóba, és az ENSZ sikeresen tudott szállást és ellátást nyújtani mindazoknak, akik rászorultak.

Korábbban elmenekült koszovói albánok települnek haza
Az UCK-t, bár sokak szerint nem kellő sebességgel, és nem is teljesen, de sikerült leszerelni, vagy legalábbis beintegrálni az ENSZ által felállított és kiképzett Koszovói Véderőbe (Kosovo Protection Corps). Az adminisztráció sikeresen felállított egy önkormányzati rendszert, és a választásokat is kitűzte (2000. október). Igazságszolgáltatás és rendőrség szintén van. Az alapvető szociális szolgáltatásokat csakúgy sikerült beindítani. Lefektették az alapokat, mutat rá az ENSZ.

A többnemzetiségű Koszovó irreális vágyálom

Másfelől az egész eléggé gáz. A legnagyobb gond, hogy az ENSZ legalapvetőbb célkitűzése, a többnemzetiségű Koszovó, amelyben albánok, szerbek, romák és bosnyákok békésen élnek együtt, irreális vágyálom. Az érintettek egyáltalán nem is foglalkoznak vele. A szövetségesek ötvenezer külföldi katonát kénytelenek állomásoztatni a tartományban, hogy lefogják az egymásra acsarkodó nemzetiségek kezét. Kevés sikerrel.

A háború óta több mint kétszázezren, főleg szerbek, menekültek el Koszovóból, a megmaradottak ellen pedig állandóak az albán támadások. A tartományi rendőrség csak az első negyedévben majdnem tízezer bűncselekményről számolt be, ennek becslések szerint nagyjából háromnegyede etnikai jellegű. Nem egy közülük brutális, érthetetlenül kegyetlen gyilkosság, akár 4 vagy 74 éves áldozattal.

Azokon a területeken, ahol albánok és szerbek továbbra is együtt élnek, az ENSZ jelentése szerint a helyzet egy év elteltével sem stabilizálódott. A legjobb példa erre Mitrovica, a komoly szerb közösséggel rendelkező település, ahol a KFOR gyakorlatilag két gerillahadsereg közé szorult. A szerbek és az albánok közt kirobbant utcai vitákra általában automata fegyverrel vagy kézigránáttal tesznek pontot a felek. Mitrovica második Bejrút, és Koszovó ma második Libanon.

A béke Szerbiával szintén álom, a határ mentén nem ritkák az összetűzések. Egy volt UCK-legényekből verbuválódott ,,felszabadítási hadsereg" többször mélyen behatolt szerb területre és összetűzésbe keveredett a jugoszláv hadsereggel.

Az adminisztráció és az intézményrendszer sem hibátlan. Egyfelől krónikus az alulfinanszírozottság: az ENSZ-jegyzőkönyvekben szembetűnő az adminisztráció vezetőinek állandó könyörgése az érdeklődésüket vesztett szövetségesekhez, hogy ugyan küldjék már az ígért pénzt. (A tartomány félmilliárd márkás költségvetésének csaknem felét külföldi adományok fedezik.)

Sokkal komolyabb gond, hogy az albánok és a szerbek közti heves gyűlölet a kezdetektől aláássa az intézményrendszer hitelét. Az igazságszolgáltatás pártatlansága erősen megkérdőjelezhető. Ugyan áprilisban a szerbek vezetője végre hajlandó volt a Koszovói Átmeneti Tanácsban való résztvételre (a fennhatóság más közös intézményeihez hasonlóan), ezt a keményvonalasok állandó ellenkezése és fenyegetés ellenére tette.

Drogkereskedelemre épülő tartomány?

Félő, hogy a választások bebetonoznak majd egy etnikailag megosztott és pártos intézményrendszert. Ennek instabilitása és kiforratlansága, illetve a pénzügyi nehézségek persze a szervezett bűnözésnek tesznek jót, ami főleg a volt UCK-hadurak kezében van. A német rendőrség szerint Európa kábítószer-ellátásának nyolcvan százaléka (!!) Koszovón keresztül halad át. Több nyugati kommentátor szerint is a dolgok a legjobb úton haladnak afelé, hogy a tartomány egy drogkereskedelemre épülő államocskává váljon. Etnikai-gazdasági fertőben, robbanásveszélyesen.

Az ijesztő az, hogy az ENSZ-főmegbízott egy lényegében gyarmati rendszert vezet Koszovóban, ahol a tisztviselőket ő nevezi ki, és ahol folyamatos katonai jelenléttel lehet csak békére és asztalhoz kényszeríteni az ellenséges táborokat. Ez önmagában is elég rossz, de ráadásul nem tudni, hogy bábáskodása nélkül meddig maradna működőképes a rendszer.

A csekkeket kitöltő Nyugatot már untatja az egész felhajtás. A külföldi média ásítozik. Tony Blairnek gyereke született, kit érdekel Koszovó.