Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Megnyílik a világ legnagyobb náciarchívuma

2006.05.17. 16:47
Hatvanegy év után kutathatóvá válik a holokausztot dokumentáló legnagyobb náciarchívum. Eddig a Vöröskereszt segítségével lehetett a rokonok, ismerősök sorsáról érdeklődni, mostantól azonban többen is hozzáférhetnek majd az adatokhoz. Hogy pontosan kik, az még nem derült ki, ugyanis a rendkívül érzékeny adatokkal akár vissza is lehet élni. A pontos szabályozásról minden ország a saját törvényeinek megfelelően dönt, így a kutatók még várhatnak néhány hónapot, hogy saját szemükkel is lássák, amit eddig is sejtettek.

A világ legnagyobb náciarchívumának megnyitásáról döntött 11 ország képviselője kedden Luxemburgban. A Vöröskereszt birtokában lévő adatbázis a II. világháború óta nem nyilvános, kizárólag a vöröskereszt segítségével lehetett megkapni bizonyos adatokat.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága 1955 óta foglalkozik a holokauszt áldozatainak sorsát kutató szervezet (International Tracing Service) ügyeivel a németországi Bad Arolsen városában. A szervezet arra törekszik, hogy érdemi segítséget nyújtson a náci üldözés áldozatainak. Megbízatása teljesen humanitárius alapokon nyugszik, tevékenységére az 1955. június 6-án aláírt bonni szerződés jogosítja fel.

A legnagyobb archívum

A szerződés értelmében nemzetközi bizottságot alapítottak a kutatások támogatására és ellenőrzésére, mely mára összesen 11 tagállamot számlál (Belgium, Franciaország, Németország, Görögország, Izrael, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok).

A szervezet archívumot hozott létre, amiben szerepelnek mindazok, akiket náci koncentrációs és munkatáborokba zártak, vagy akiknek a második világháború miatt el kellett menekülniük otthonaikból. A Bad Arolsenben található központi archívum nyilvántartása több mint 50 millió kartotékot tartalmaz, amelyeken 17 és fél millió ember adatait tárolják. A dokumentumok összesen 25 ezer méternyi helyet foglalnak el a polcokon.

Adatvédelmi problémák

A szervezet nemzetközi bizottsága 1998-ban, Londonban tartott éves találkozóján elfogadta azt az alapelvet, hogy az adatbázist hozzáférhetővé kell tenni kutatási célokra, a jogi hátteret és a kivitelezés módját azonban nem határozták meg. A döntést több tagország meg is támadta, ugyanis nézetkülönbségek támadtak a tagok között az adatkezelés módjával, az adatok védelmével kapcsolatban.

Számos albizottság és kormányközi szakértői csoport egyeztetett az elmúlt években a megfelelő jogi keret megalkotásáról, hogy meghatározzák a kutatási tevékenységhez szükséges korlátokat, amelyek az adatbázisban szereplő meglehetősen érzékeny információk kezelésére vonatkoznak.

A szervezet munkája a döntés meghozatala után tehát még nem ért véget, a következő hónapokban meg kell még határozniuk, hogy hogyan osztják meg a teljes adatbázist, és milyen feltételekkel szabályozzák a hozzáférést. Arról is dönteniük kell, hogy mi lehet arra a garancia, hogy nem használják fel az adatokat törvénytelenül, és ha mégis, annak milyen következményei lehetnek.

Amit eddig nem tudtunk

Kádár Gábor történész az Index kérdésére elmondta, hogy az adatbázisból akár a holokauszt magyar vonatkozásáról is számos új adat derülhet ki. Példaként a különböző táborok közti transzportok alkalmával készült névlistákat említette, amik elsősorban 44-ben és 45-ben készülhettek.

Elmondása szerint ezt az adatbázist úgy kell elképzelni, hogy a háború után a Vöröskereszt összegyűjtött minden olyan adatot, dokumentumot, amelyek segítségével a túlélők megtalálhatták hozzátartozóikat, megtudhatták, hogy rokonaikkal, ismerőseikkel mi történt a háború évei alatt. A nácikra jellemző volt, hogy rengeteg papírt gyártottak, így a felszabadulás után ebből sokat meg is talált a Vöröskereszt a különböző táborokban. Ezek mellett a túlélők beszámolói is ide kerültek, az adatokat elsősorban a Vöröskereszt munkatársai rögzítették, akik az elsők között találkoztak a túlélőkkel.

Nem a teljes igazság

Kovács Tamás történész szerint elsősorban az elkövetés módjáról és magukról az elkövetőkről derülhetnek ki máig ismeretlen adatok. Az azért nem valószínű, hogy gyökeresen megváltoznának az eddigi megközelítések, inkább az egyéni sorsokról lehet majd többet megtudni, véli Kovács, aki egyben óvatosságra is int.

Feltételezhető ugyanis, hogy számos részigazság, vagy teljesen helytelen adat is szerepel a dokumentumokban. A náci Németországban több titkosszolgálat, titkosrendőrség is működött, és ezek gyakran egymást is dezinformálták, így javítva saját helyzetüket a köztük zajló versenyben. "Mindenképpen forráskritikai megközelítést kell alkalmazni" - fogalmazott Kovács.

Adatbánya

Ezek az adatbázisok tehát azt is bizonyítják, hogy milyen az, amikor egy diktatúra rá akar telepedni a társadalomra, és mekkora aranybánya ez mindazoknak, akik hozzáférhetnek az adatokhoz, magyarázta Kovács.

Ez az oka annak, hogy a döntést a 11 ország parlamentjének külön-külön, a saját adatvédelmi törvényüknek megfelelően ratifikálni kell. Várhatóan a kutatók, a túlélők és az áldozatok családtagjai is csak az adott ország szabályrendszereinek megfelelően használhatják majd az adatokat, hiszen a dokumentumok rendkívül érzékeny információkat tartalmaznak.