Ambrus
-7 °C
3 °C

Munkáslányok, momo és sör

2006.05.02. 09:17
Meglehetősen csendesen teltek a május 1-i ünnepségek Katmanduban. Bár a hírek szerint többen tartottak maoista megmozdulástól, ezek elmaradtak. Gianendra király a várakozásoknak megfelelően tradicionális keretek között átadta a miniszterelnöki megbízólevelet Giridzsa Praszad Koiralanak, aki ünnepi beszédében legfontosabb házi feladatnak tartotta a "maoisták bevonását a politikai fősodorba".

A helyi újságok szerint ez nehéz feladat lesz, egyrészt a maoista mozgalomnak több szárnya létezik, és nem mindenki akar megegyezést, másrészt a katonaság szombaton hősies támadást hajtott végre egy vélt maoista osztag ellen helikopterrel, tévedésből megölve néhány esküvőre induló falusit.

Nagy teret szentel még a sajtó a király középső fiának, aki megint halálos közlekedési balesetet okozott részegen a terepjárójával, tovább apasztva családjának amúgy sem kedvező megítélését. Ez már a harmadik ilyen eset, első alkalommal egy motorost ütött el, majd elhajtott, második alkalommal egy taxiba rohant bele, ahol az utas halt szörnyet, valószínű az autó töréstesztjét ellenőrzi, mert most egy busszal ütközött csaknem frontálisan, állítólag két utas halt meg. Jellemző a nepáliak többségére, hogy a meggyilkolt királyi család képét hagyták a falon, ezzel is jelezve, hogy a mostani király szerintük bitorolja a trónt.

A Sportszelet segített

A parlamenti sajtóbelépőt nehezebb megszerezni Kathmanduban, mint bejutni a kabuli brit nagykövetségre. A szokásos keleties ügymenetet még baksissal sem lehet nagyon megolajozni, az Információs Hivatal ügyintézőjének puhítása két napba tellett, a kezdeti elutasítás érve az volt, hogy az online sajtó az nem újság, ők csak a nyomtatott sajtónak adnak igazolványt. Ezen a véleményen végül 500 rúpia (kb. 1700 Ft) és egy olvadt sportszelet változtatott. A sportszeletre nagyon felcsillant az ügyintéző szeme, biztos látta valahol a rasta hajú tyúkszállítóval mérgezett reklámot. Ezek után már csak a parlament titkárságára kellett beverekednem magam, ami szintén nem volt könnyű, az amúgy is elkerített kormányzati negyedet többszörös katonai és rendőrkordonnal vették körül. A procedúrához összesen kilenc fényképet kértek, kétszer zavartak vissza, azóta a Freak Streeti fotósbolt tulajdonosa messziről integet, ha meglát, rázva a polaroid gépét.


Nézze meg képeinket!

Külön érdekessége még a nepáli hivataloknak, hogy nincs sehol számítógép, de még írógép sem, mindent töltőtollal írnak rizspapírra, és indigót sem használnak, így ha másolat szükséges, azt újra lekörmölik, észvesztő lassúsággal. Nagyon szívesen megnézném kívülállóként miként folyhat le egy bírósági tárgyalás, és főleg hány évig tart. Miután megkaptam a harmadik igazolványt is, akkor közölték, hogy ma, vagyis vasárnap sincs ülésnap, majd hétfőn kezdődik délután négy órakor.

Ezen a híren elkeseredve - nagyon rákészültem a parlamentre, vettem vagy két kiló banánt, ha megéheznék közben, nem bízva a parlamenti büfé kínálatában - nekiindultam az értelmezhetetlen közlekedésű utcákon tüntetőket keresni, külön figyelve a jobb állapotú terepjárókra, nehogy véletlenül összefussak a király középső fiával.

Villáskulcs és anyacsavar

Nem kellett sokáig keresgélni, elkezdtem követni egy néhány főből álló, fejpántos, vörös-fehér zászlót lóbáló csoportot, a zászlóra sarló és kalapács helyett szabóollót és egy kefét nyomtattak. Nagyon izgatott, miféle politikai formáció jelképe lehet ez, kérdésemre felvilágosítottak, hogy ez nem párt, hanem a ruha és kefegyártók szakszervezetének a jelképe, mennek május 1-i nagygyűlésre. Időközben hozzácsapódtunk egy nagyobb csoporthoz, nekik villáskulcs és egy óriási anyacsavar volt a jelképük.

A tömeg egyre terebélyesedett, csatlakozott hozzánk a kertészek szakszervezete, legalábbis a zászlón lévő gereblyéből erre tippeltem. Idővel a tömeg zárt alakzattá fejlődött, valahonnan egy dudás zenekar került az élre, hangszerükkel hűen imitálták az elefántbikák harci tülkölését, valószínű ők az elefánthajcsárokat képviselték. A tüntető menetoszlopba agitátorok vegyültek, akik előénekelve jelszavakat skandáltak, a tömeg kórusban ismételte azokat. Az oszlop befordult az Exchibition Roadra, ahol szembe találkozott egy másik tüntető tömeggel.

Először megijedtem, hogy ellentüntetők, és verekedés lesz, olyan bőszen kiabáltak egymásra, de szerencsére, mint kiderült, ők a vasgyári munkások szakszervezetének a demonstrálói, a zászlójukon egy óriás fogaskerék jelképezte ezt. A mi tüntetőink előzékenyen előre engedték a vasgyáriakkat, akik bevonultak egy, az útról nyíló óriási parkba, nekik nem voltak dudásaik, csak két dobos adta az ütemet. Az egész inkább harcias tüntetésnek, mint békés felvonulásnak tűnt, de ez valószínű a jelenlegi politikai hangulat eredménye.


Nézze meg képeinket!

Nem értik a sör és virslit

Miután mindenki benyomult a parkba, lassan elcsendesedtek, és körbeülték a színpadot, ahonnan a szakszervezeti vezérek heves szónokkal tüzelték a tömeget, erre hol hangos ováció, hol hangos pfujolás volt a válasz. A nepáli sajtóigazolvány remekül működött, amikor elővettem, alig bírtam levakarni magamról a nyilatkozni vágyókat, legtöbben az anyanyelvükön próbáltak agitálni. Azt azért sikerült megtudnom, hogy ez a Nepáli Szakszervezeti Unió gyűlése, és itt a munkás hagyományokat nagyon komolyan veszik. Mikor említettem, hogy ez valamikor nálunk is így volt, és május 1-én ingyen sört és virslit kaptak a felvonulók, nagyon hitetlenkedtek, főleg a sör és virsli kombinációra kérdeztek rá többször.

Közben a színpadra felkeveredett valahogy egy láthatóan zavarodott elméjű nénike, aki először körbecsókolta a székeken ülőket - ezt még tűrték - majd ő is szónokolni akart, taszigálva az aktuális, néphez szóló munkásvezetőt, akkor gyengéden elráncigálták, és leültették a sorukra vágyó szónokok közé. Közben szóba elegyedtem az egyik kereskedelmi tévé riporternőjével, aki láthatóan jót mulatott az előbbi jeleneten, megkérdeztem, hogy a maoistáknak nincs-e valahol demonstrációjuk. Itt biztosan nincsenek maoisták, mert a maoisták utálnak dolgozni, közölte meglepő véleményét, majd elviharzott az operatőrrel eseményt filmezni egy sofőrős Mercedessel éppen akkor futott be fő-fő szakszervezeti vezető. Ez a felhajtás a vasgyári szekciónak láthatóan nem tetszett, hangosan elkezdtek méltatlankodni, majd többen felálltak, és kivonultak a parkból. Úgy látszik a munkásunió mégsem működik zökkenőmentesen.

Zsebre gyűrtem néhány szórólapot, és elindultam a tér sarkában lévő kifőzdék felé, ahol ha ingyen sör nem is volt, a belvárosi árak feléért lehetett kapni egy Tuborgot. A kifőzdék legyektől hemzsegő kerthelyiségeiben mátrix napszemüvegű, Kawasaki motorral érkezett munkásfiatalok, és rendkívül csinos munkáslányok dobozos sörrel, és hússal töltött tésztabatyuval, helyi nevén momo-val ünnepelték a munkásosztály nagy napját.