Hamasztán megalakulása új esély lehet a békére
További Külföld cikkek
- Felgyújtotta magát egy férfi Donald Trump bírósági tárgyalása közben
- Hét év börtön jár Oroszországban kannabiszos gumicukorért
- Áttörést hozhat a meggyilkolt kétéves szerb kislány ügyében az új vizsgálat
- Itt egy új dal Kim Dzsongunról, eléggé szürreálisra sikerült
- A horvát államfő gengszternek nevezte az alkotmánybíróság tagjait
A Hamász múlt hét péntekre átvette a hatalmat a Gázai övezetben, a rivális Fatah pedig hamászosok letartóztatásába kezdett Ciszjordániában. A Palesztin Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász szükségállapotot hirdetett, feloszlatta a palesztin egységkormányt, és új kormányt nevezett ki Szalam Fajed vezetésével. Az újonnan felállt kormányban nem kapott helyet a Hamász. Abbász tanácsadója szerint a szükségkormány két hónapra kapott felhatalmazást, utána új választásokat kell kiírni, írja a Reuters.
A Hamasz radikális iszlám szervezet fegyveres tevékenységének célja Palesztina "felszabadítása" és egy iszlám állam létrehozása. A Hamasz szervezeti és ideológiai gyökerei a húszas években, Egyiptomban alapított Muzulmán Testvériség mozgalomhoz vezetnek vissza. A hatvanas-hetvenes években a mozgalom megújult, és fokozta aktivitását az arab világban, elsősorban Jordániában és Egyiptomban.
A Muzulmán Testvériség (MT) a Gázai övezetben és a Jordán nyugati partján folytatott aktív tevékenységet. A MT mozgatórugója az alapvető szociális tevékenységekre épülő, Da'vahnak nevezett rendszer. Az intifáda előtti 20 évben figyelemre méltó szociális, vallási, oktatási és kulturális infrastruktúrát építettek ki, amivel jelentős politikai erővé vált a Gázai övezetben és a Jordán folyó nyugati partján is. A mozgalom annak ellenére sikeres volt, hogy nem támogatta a fegyveres nacionalista politikát.
Az Ahmed Jaszin sejk vezette Hamaszt hivatalosan iszlám egyesületként jegyezték be Izraelben, 1978-ban. Az egyesületi formára azért volt szükség, hogy bővíteni tudják támogatói bázisukat vallási propagandával, szociális munkával. 1988-ban a Hamasz megjelentette ideológiai elvrendszerét, ebben megfogalmazta Izrael és a Palesztin Felszabadítási Szervezet elleni politikáját is. Üzeneteit a mecsetekben terjesztette. Jaszin sejk a Muzulmán Testvériséghez hasonlóan földalatti mozgalmat szervezett, aktivistái kódolt üzenetekkel tartják a kapcsolatot.
Népszerűségét az első intifáda idején szerezte meg. Aktív részt vállalt az utcai harcokban és likvidálásokban, és hamar a szent háború központi szereplőjévé vált. A Hamaszt terrorista és egyéb pusztító tevékenységei miatt 1989-ben törvényen kívül helyezték. Az öbölháború után a Hamasz vált a terrorcselekmények egyes számú elkövetőjévé a palesztin területeken és Izraelben. Jelenleg is a Hamasz számit a közel-keleti békefolyamat legnagyobb ellenzőjének, 1996 márciusában izraeli civilek ellen követett el öngyilkos merényletekkel majdnem teljesen leállította a békefolyamatot.
A szervezet pénzügyi támogatása stabil, riválisai szerint ennek köszönheti erejét. Pénzügyi forrásai többek közt Szaud-Arábiában, az öböl menti államokban és Iránban vannak. A források a szervezet különböző csoportjai között oszlanak meg, a pénz egy része jótékonysági és társadalmi célokra megy, a többit a terrortevékenységekkel foglalkozó szervezetek kapják.
Ehud Olmert izraeli miniszterelnök kedden találkozott George Bush amerikai elnökkel, megbeszéléseik fő témája a palesztinok közt kirobbant konfliktus volt. Olmert és Bush háromórás megbeszélésükön megállapodtak abban, hogy támogatják Mahmúd Abbász palesztin elnököt, valamint hogy tovább erősítik a nyomást a jelenleg a Gázai övezetet irányító iszlámista Hamászon.
Abbász lesz a tárgyalópartner
Bush és Olmert megerősítették elkötelezettségüket egy palesztin állam létrehozása mellett, a konkrét tervekről azonban Abbásszal terveznek tárgyalásokat. "Abbász minden palesztin elnöke, aki mérsékelt nézeteket hangoztat, és aki és észszerű hangon szól a szélsőségesek közt" - fogalmazott Bush.
"Megvan a lehetőségünk arra, hogy kihasználjuk a helyzetet, és egy palesztin állam létrehozásán dolgozzunk, valamint hogy magvalósítsuk Bush elnök elképzelését: két államot a két nemzetnek" - nyilatkozta Olmert a találkozó után. Hozzátette, hogy Izraelnek meg kell erősítenie Abbász biztonsági szolgálatának erejét, és együtt kell működni velük, hiszen a palesztin elnökkel való tárgyalások mellett ez az alapja a palesztin állam megteremtésének, számolt be a Ynet.
Izrael szempontjából a változás egyrészt a Gázai övezet melletti települések nagyobb fenyegetettségét jelenti, ugyanakkor várhatóan azzal is számolnak, hogy a Hamásznak jelenlegi helyzetében van mit veszítenie, így Izraelnek nagyobb a mozgástere, hogy reagáljon a szélsőséges szervezet támadásaira.
Ismét kaphatnak segélyeket a palesztinok
Az izraeli kormány vasárnapi kabinetülésén tárgyal a befagyasztott palesztin adók átutalásáról, melynek feltétele, hogy a pénzek ne a Hamász kezébe, hanem az emberekhez jussanak el. Olmert egyébként megjegyezte azt is, hogy Izrael egyáltalán nem lepődött meg a Gázai övezetben történteken, és bár a helyzetet veszélyesnek tartja, a következményei mégis lehetnek pozitívak. "Az egységkormányt feloszlatták, és új kormány alakult a Hamász nélkül, az új kormánnyal pedig Izrael szívesen működik együtt" - mondta, egyben kizárt bármiféle kapcsolatot a Hamásszal, kizárólag a humanitárius válság elkerüléséhez szükséges alapellátást hajlandóak biztosítani a Gázai övezetben élőknek.
Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter hétfőn jelentette be, hogy az amerikai kormány megszünteti a palesztinokkal szemben a Hamász választási győzelme után bevezetett gazdasági embargót, és közvetlenül segélyezi a palesztin szükségkormányt. Bejelentette azt is, hogy az ENSZ-en keresztül 40 millió dollárt utalnak a Gázai övezetben élő palesztinoknak.
A jövő héten várhatóan egyeztetések kezdődnek Abbásszal, a Reuters elemzője szerint ugyanakkor kérdéses, hogy a belpolitikailag meggyengült Olmert és Bush el tudnak-e érni érdemi előrelépést a békefolyamatban.
A Hamász stratégiája még kérdéses
Befolyásolhatja a béketárgyalásokat a Hamász stratégiája is, hiszen a szélsőséges szervezet először találja magát olyan helyzetben, amikor teljesen felügyelete alatt tudhat egy földrajzi területet. Sem a tavalyi választási győzelem után, sem az egységkormány idején nem gyakorolhatott kizárólagos hatalmat a Fatahhal való folyamatos rivalizálás, valamint a két mozgalom milíciái lefegyverzésének elutasítása miatt.
A Fatah a palesztin ellenállás történetének legsikeresebb mozgalma. Az eredetileg 1958-59-ben Kairóban tanuló palesztinok alapította szervezet - Jasszer Arafat, a palesztin nemzet atyja már a csoport születésekor jelen volt - 1969-re lett a palesztinok vezető ereje, miután a Palesztin Felszabadítási Szervezet nevű ernyőcsoportban legyőzte a szélsőségesebb Népi Front Palesztina Felszabadításáért és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért nevű csoportokat. A Fatah megfigyelőként tagja a Szocialista Internacionálénak, ez is jelzi, hogy szellemiségében a XX. század egyik nagy történelmi zsákutcájának, a pánarab szocializmusnak hódol.
A Fatah most mérsékelt palesztin erőnek számít, de történelme véres. A PFSZ-en belüli sikerét is javarészt annak köszönhette, hogy Arafat harcosai követték el a legtöbb gerillatámadást izraeli célpontok ellen. A csoport történetének legvéresebb időszaka a hetvenes évek eleje volt - részben a jordán uralkodóval való összetűzés miatt is, amikor 1970 szeptemberében a jordán hatóságok hatalmas mészárlásokat rendeztek az akkor már a király hatalmának megdöntésére készülő palesztinok között. Ekkor menekült a Fatah vezetése Libanonba.
A jordán hadjárat Izraelnek ártott a legtöbbet. A feldühödött palesztinok zsidó célpontok elleni támadásokkal álltak bosszút az addigra már Izraellel békülékeny Jordánián. Ekkor alakult meg a Fatah legradikálisabb szárnya, a később kizárt Fekete Szeptember csoport - ami az izraeli célpontok elleni küzdelmen túl valódi terroristaképzőt üzemeltetett szovjet szakemberek és szovjet fegyverek felhasználásával.
A Fatah életében a legnagyobb változást a Libanon elleni izraeli invázió hozta. Az addig főként terrorcsoportként ismert szervezet ekkor vált a palesztinok fő képviselőjévé. A Fatah vezetésének Tunéziába történő áttelepítését már az amúgy Izrael szövetségesének számító Egyesült Államok is támogatta.
A szervezet izraeli elismerésére 1993-ban, az oslói békemegállapodás nyomán került sor. Ekkor vállalta a Fatah, hogy törlik chartájukból az Izrael teljes megsemmisítésére vonatkozó utalásokat. A passzusokat 1996-ban törölték, és 1998-ban ismét megerősítették, hogy már nem céljuk Izrael elpusztítása.
A Fatah ettől nem változott meg gyökeresen. A szervezet címere még mindig a harcias múltat idézi - egy kalasnyikovot és egy kézigránátot markoló kéz mögött az Izrael egészét magában foglaló Palesztina térképe látható. A fegyveres harcot sem adta fel. Terrorcsoportja, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja a 2000 óta tartó második, al-Aksza intifáda során a legtöbb terrortámadást hajtotta végre.
A szervezet legnagyobb baja a végzetes megosztottság, a csaknem negyven éve tartó egyeduralom alatt kialakult uram-bátyám rendszer és a mindent átitató korrupció. Az Arafat mellett felnőtt régi gárda körmeszakadtáig harcol posztjaiért - nem véletlenül vált ki a Hamaszból a pillanatnyilag legnépszerűbbnek számító palesztin politikus, a második itnifáda szellemi vezére, Marvan Barguti, illetve az egyik legbrilliánsabb palesztin biztonsági szakember, Mohamed Dahlan is.
Ugyan a nemzetközi közösség által bevezetett szankciók a Hamász megbénítását célozzák, a szélsőséges szervezet kezdetben mégis megerősödhet, hiszen a humanitárius katasztrófa elkerülésére továbbra is érkeznek majd segélyszállítmányok a Gázai övezetbe. Ezeket éppen azok küldik majd, akik amúgy szankciókat vezettek be a Hamász ellen, így Izrael, az Egyesült Államok és az Európai Unió, akik egyébként terrorszervezetként tartják számon a Hamászt. A Fatah és Ciszjordánia ezzel szemben a nyertesei lesz a szankciók feloldásának, a terület politikai vezetését, mint azt az Olmert-Bush találkozó is bizonyítja, a nemzetközi közösség is elismeri.
A Hamász most bizonyíthat
A Hamász lépéseit így nehéz kiszámítani, hiszen egyfelől érdeke lehet életben tartani az Izrael ellenes hangulatot, hogy katonai erejét fitogtathassa az örök ellenséggel szemben, és ezzel is elterelje a palesztinok figyelmét a hatalomátvétellel járó harcokról, ennek következményeként pedig a nélkülözésről. Szerdán az ENSZ bejelentette, hogy 2-4 hétre elegendő élelmiszerrel rendelkeznek a palesztinok a Gázai övezetben, így ez alatt az idő alatt érdemi változásoknak kell történniük a humanitárius katasztrófa elkerülésére. Másfelől a Hamásznak szüksége lehet egy csendesebb, nyugodtabb időszakra, hogy az összecsapások után rendezze sorait és megerősítse hatalmát.
A Hamásznak érdeke továbbá, hogy bebizonyítsa, képes olyan körülményeket teremteni a Gázai övezetben élő palesztinoknak, amire esetleg a Fatah nem képes Ciszjordániában. A két mozgalom közti rivalizálás a hónapokig tartó harcok után újabb színteret kaphat, hiszen a Fatahot gyengítheti, ha a Hamász létrehoz egy korrupciómentes, működőképes jogállamot. A Jerusalem Post elemzője szerint elképzelhető az is, hogy a Hamász a Ciszjordániával vívott presztízsharc részeként tartózkodni fog az iszlámista törvények bevezetésétől, így például az öltözködésre és viselkedésre vonatkozó szigorú vallási szabályoktól.
A helyzet azért mégse ilyen egyszerű, hiszen a Hamászt belülről megosztottság jellemzi. Iszmail Hanije, aki a múlt hétig miniszterelnök volt, felháborodva vette tudomásul menesztését. Kaled Mesal, a szervezet damaszkuszi száműzetésben élő vezetője viszont inkább a Fatahhal való megegyezés mellett érvel. "Amit most tenni kell, megoldani a palesztinok közti megosztottságot" - fogalmazott. Mesal határozottan ellenzi Ciszjordánia és a Gázai övezet teljes szétszakítását, és úgy tűnik, a Hamász egyedül erre egyelőre nem is képes, írja az Economist.