Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Amerika őrzi az iszlám terrorizmus polipját

2001.10.05. 12:29
Az amerikai terrorellenes készülődés célpontja az Afganisztán hegyei közt rejtőző Oszama bin Laden, és az őt támogató tálib rendszer. A fanatikus iszlámizmus melegágya azonban a mérsékeltnek tekintett arab országokban, főként Szaúd-Arábiában van. Az iszlám terrorizmus fészke biztonságban van az Egyesült Államok szövetségi rendszerének szívében.
A szeptember 11-i terrortámadást követően hamar felmerült, hogy a megtorló akciót nem csak Oszama bin Laden és bűntársai ellen kellene intézni, hanem a terrorizmust támogató arab és muszlim államok, Szíria, Irán, Irak és Líbia ellen is. Az elképzelésnek több híve volt az amerikai vezetésben, de végül a terveket - egyelőre - félretették.

Több elemző szerint e elképzelések nem csak azért voltak rosszak, mert lehetetlenné tették volna egy terrorellenes koalíció létrehozását a Közel-Keleten, de azért is, mert a valódi szélsőségeseket nem az Egyesült Államok ellenségei, hanem legszorosabb szövetségesei közt kell keresni. Az Amerika-ellenes iszlám terrorizmus melegágya ugyanis nem Irak vagy Líbia, hanem az iszlám szülőhazája, a rideg és puritán Szaúd-Arábia, illetve a "mérsékelt" jelzővel illetett Egyiptom.

Mekka
Szaúd-Arábia, a hidra feje

Az Öböl legnagyobb és leggazdagabb királysága, az iszlám egyik legszigorúbb ágát, a vahabizmust követő Szaúd-Arábia az Egyesült Államok legmegbízhatóbb szövetsége a térségben. Az ország a nyugati sajtóban keveset szerepel, az állandóan forrongó Közel-Keleten megbízható, szokatlanul stabil, nyugodt helynek tűnik. Az is, de.

A konzervatív ország abszolút monarchia, alkotmánya a Korán. A hatalom a több ezer főt számláló királyi család kezében van. Hatalmas kőolajkincsei (Szaúd-Arábia sivatagjai rejtik a világ olajtartalékainak negyedét) lehetővé tették, hogy a királyság egy letűnt kor társadalmát konzerválja. Ez a vallási alapokon nyugvó társadalom rendkívül zárt. Az állampolgároknak gyakorlatilag semmilyen személyiségi joguk nincs, a nők helyzete nem sokkal jobb, mint a tálibok uralta Afganisztánban. Férfi kíséret nélkül gyakorlatilag sehova nem mehetnek, autót nem vezethetnek, engedély nélkül külföldre nem utazhatnak. A büntetőjog kőkorszaki: a csonkítás, megkövezés, nyilvános lefejezés gyakori, a nyílt eljárás kevésbé.

"Szaúd-Arábiáról olaj és dollárok jutnak a Nyugat eszébe. De az országnak a mai napig nincs valódi alkotmánya, és az emberek semmilyen alapvető joggal nem rendelkeznek" - írja a száműzött szaúdi regényíró, Abdelrahmán Munif.

A társadalom mély konzervativizmusával - és Amerika-ellenességével - szemben a szaúdi vezetésnek jó kapcsolata van az Egyesült Államokkal. A királyság katonai ereje csekély, kapcsolata a szekuláris arab államokkal, főként persze Irakkal, nem túl jó. Szaúd-Arábia ezért az Egyesült Államokra van utalva katonailag. Amerika csapatokat állomásoztat a királyságban, ez pedig feszültséget okoz a szaúdiak körében. Az amerikai egységek és bázisok ellen több terrortámadást is elkövettek.

Gazdasági és politikai pangás

A sivatagi autópályákon Rolls-Royce-szal suhanó gazdag szaúdi képe idejétmúlt: bár Szaúd-Arábia a nyolcvanas évek elejéig a világ egyik leggazdagabb országának számított, a népességrobbanás és a rosszul menedzselt gazdaság miatt ma már hatalmas a munkanélküliség, és az egy főre jutó GDP mindössze harmada a nyugati országokénak. Ezzel áll szemben a királyi család elképesztő fényűzése - és korrupciója.

Legitimációs válságán a szaúdi vezetés vallási aktivizmussal próbál segíteni. A királyság hatalmas összegeket költ a világ minden részén mecsetekre, vallásoktatásra és különböző fundamentalista csoportok - köztük a tálibok - támogatására. A szaúdiak által finanszírozott vallási iskolák "egy része a radikális iszlámista mozgalmak melegágya" - írta Stephen Cohen, az amerikai külügyminisztérium Pakisztán-szakértője nemrég a Wall Street Journal-ben.

Szaúdi olajkút
Fareed Zakaria, a Newsweek International szerkesztője ennél markánsabban fogalmaz: "Szaúd-Arábiának ma két fő exportja van: az olaj és az iszlám fundamentalizmus" - írta.

A királyságban hiányoznak azok az intézmények, amelyeken keresztül az ország társadalmában és gazdaságában jelentkező feszültségeket le lehetne vezetni. Demokratikus közélet nincs, így a - létező - ellenzék a föld alá vonul. Kevesen tudják, de az országban több elszigetelt lázadás is volt az elmúlt harminc évben.

"A Szovjetunió összeomlása után a szaúdi belső ellenzéket a vallási alapokon álló csoportok kezdték dominálni. Ezek a vahabita szervezetek úgy gondolták, hogy a királyság degenerálódása az Egyesült Államokkal való szoros kapcsolatból fakad. Másokat felháborított, hogy az ország képtelen megvédeni a palesztinokat" - írta nemrég a londoni The Guardian-ben Tarik Ali, a Nyugaton élő szaúdi író. A kilencvenes évek elején alapított al-Kaida, Oszama bin Laden szervezete, eredetileg szintén nem az Egyesült Államok, hanem az általa támogatott arab rezsimek ellen irányult.

Aligha véletlen, hogy a 19 gépeltérítő közül, akik a World Trade Centerbe és a Pentagonba vezették a Boeingeket, 13 szaúdi állampolgár volt.

"Lehetséges, hogy az amerikai hadsereg, amelynek feladata az iszlám fanatizmus polipjának megcsonkítása, sikerrel jár. De a polip feje biztonságban van Szaúd-Arábia sivatagjaiban, az olajkutak és az amerikai katonák védelmében. És a polip új karokat növeszt" - írja Ali.

Egyiptom
A másik arab nagyhatalom helyzete hasonló. Az országot általában mérsékeltnek tekintik, és az izraeli-palesztin konfliktus ördögi körébe zárt arab világban valóban annak számít, hisz Egyiptom kötött először békét a zsidó állammal. Hoszni Mubarak rendszere valójában azonban nem sokban különbözik a keményebb arab diktatúráktól. Szabad választások nincsenek, sem szólásszabadság. A titkosrendőrség elképesztő kegyetlenséggel csap le a gazdasági pangás miatt fürgén szaporodó iszlámista csoportosulásokra.

Kairót szintén számtalan erős szál köti Washingtonhoz, az Izraellel szembeni mérsékelt álláspontért cserébe Amerika évi kétmilliárd dollár "gazdasági segélyben" részesíti az országot.

Bár az egyiptomi vezetés szekuláris, a kairó Al-Azar vallási egyetem és a körülötte szerveződő értelmiségi körök az iszlám fundamentalizmus melegágyai. Egyiptomhoz köthetőek az elmúlt évtized legvéresebb iszlámista terrorcselekményei, köztük az 1997-es luxori mészárlás, amelyben 58 külföldi turistát öltek meg.