Putyin hazardírozik Csecsenföldön
További Külföld cikkek
- Több mint száz halálos áldozata van a hatalmas károkat okozó El Nino esőzéseknek
- Egyetlen nap alatt 220 civilt öltek meg a katonák Burkina Fasóban
- Ukrajnában kinyílt Pandora szelencéje, bizonyos egységek „egyszerűen elb*szták”
- Bevethetik a Nemzeti Gárdát, egyre súlyosabb a helyzet Amerikában
- Ilaria Salis újabb nyílt levelet írt magyarországi börtönéből
A november végi csecsenföldi parlamenti választás elemzők szerint a Kreml utolsó kísérlete volt annak bizonyítására, hogy Csecsenföld jó úton halad a "normális" élet felé. Moszkva mindezt azután teszi, hogy évekig tartó háborút vívott a csecsen szeparatistákkal, amivel csaknem 100 ezer halottat és ennél is több menekültet hagyott maga után.
A választások biztosítására több fegyveres testület is kivonult, a fegyverek száma így gyakran felülmúlta a szavazókét. Orosz csapatok felügyelték az ellenőrző pontokat, csecsen rendőrök vigyázták a szavazóhelységeket. Kivonult továbbá a Ramzan Kadirov nevével fémjelzett brigád, akiknek száma becslések szerint 7000 körül mozog. A Kreml-hű, elsősorban fiatal és lelkes helyi milicisták Csecsenföld legfélelmetesebb erejét képviselik, különítményük Kadirovci névre hallgat. Vezetőjük Ramzan Kadirov, a tavaly májusban, bombamerényletben meggyilkolt csecsen elnök, Ahmad Kadirov fia.
A Kadirov-gyilkosság nem egyedülálló a csecsen történelem közeli múltjában, elődei közül többek ellen is követtek el merényletet: Dzsohar Dudajev ellen 1996-ban, Zelimhan Jandarbijev és Ahmad Kadirov ellen 2004-ben, Aszlan Maszhadov ellen pedig 2005-ben.
Háború, ami sose ér véget
Az orosz viszonyokhoz képest a választás szabályosan zajlott, a szavazás iránti érdeklődés azonban elég csekélynek tűnt. A részvételi arány mégis majdnem 70 százalékos volt. Az ellentmondás a lakosság megfélemlítésén túl azzal magyarázható, hogy Kadirov szövetségesei minden párt listájának az élén szerepeltek, ezzel a pártok versenyétől függetlenül a Kadirov-klán szerezte meg a többséget a törvényhozásban. A szavazatok 60 százalékát egyébként a Kreml barát Egységes Oroszország szerezte meg, a második helyen végeztek a kommunisták, a harmadikon a liberális Jobboldali Erők Szövetsége, az utolsó pedig az Eurázsiai Szövetség lett. Az orosz körülményekhez képest azonban nem történt semmi meglepő. Ami miatt mégis figyelmet érdemel a csecsenföldi választás, az a fegyverek özöne, vagyis az a háború, aminek csak a Kreml állítása szerint van már vége, és amit a világ nagy része már el is felejtett.
A Csecsenföld déli hegyei közt bujkáló szeparatisták továbbra is folytatják a harcokat az orosz csapatokkal, mitöbb. fizetnek a helyi fiataloknak, hogy felrobbantsák az oroszok felszereléseit. Az oroszok között is rengeteg az áldozat, bár erről nincsenek pontos adatok. Putyin csecsenföldi politikája azt diktálja, hogy az erőszakos háborút a helyi, különösen a Kadirovhoz hű milicisták vívják meg.
Az ifjú Kadirov Csecsenföld első miniszterelnök-helyettese, valamint ügyvezető miniszterelnök is, mióta Szergej Abramov kormányfőnek november 18-án furcsa körülmények közt autóbalesete volt. Vlagyimir Putyin ezek mellett hivatalosan is Oroszország hősének tekinti az ifjú Kadirovot. Kadirov félelmet keltő milíciájának hivatalos küldetése harc a terrorizmus ellen, ami a valóságban nem egészen így néz ki.
Az emberjogi szervezetek munkatársai annak ellenére, hogy az elkövetők azonosítása nehézségekbe ütközik, ráadásul az ittas orosz katonák is gyakran gyilkolásznak, úgy vélik, hogy Kadirov milicistái tehetők felelőssé a térséget meghatározó erőszakért: tömeges emberrablások, kínzások, gyilkosságok. Megoldás nem nagyon kínálkozik, hiszen a kínzások áldozatai nem tudnak kihez fordulni panaszukkal, jogorvoslatra egyáltalán nem számíthatnak.
Nem meglepő tehát, hogy a szavazóhelységeknél megkérdezettek szerint az ország egyik legfontosabb célja a hivatalosan már befejezett háború tényleges befejezése volna, a másik pedig munkahelyek teremtése. A Csecsenföldre jellemző helyzetet remekül mutatja, hogy a Kadirov féle milicisták fizetése havi 14 ezer rubelnél kezdődik (azaz több mint 100 ezer forint), míg egy négygyermekes tanárnő, akit még a házából is kibombáztak, ennek pontosan az ötödét keresi. Néhányan útszéli kocsmák üzemeltetéséből, míg mások juhtenyésztésből próbálják fenntartani magukat. Groznijon kívül létezik némi gazdasági élet is, de még így is gyakorlatilag teljes a munkanélküliség. A főváros hangulatát elhagyott szeméthegyek, szétbombázott házak, kóbor kutyák jellemzik, és persze óriásplakátok, amelyeken Kadirov éppen a hősiesség medalionját veszi át Putyintól.
A nyomor mellett meglepő képet mutat, hogy az utcákon arányaiban sok az autó. Ennek oka, hogy a szétbombázott lakások tulajdonosai 30-50 százalékos jutalék leadása után juthatnak csak hozzá a nekik járó központi kártérítéshez. A megmaradó összeg így nem elég lakásra, ezért az emberek inkább autóvásárlásra fordítják pénzüket. A korrupció mellett a körülmények megfelelő környezetet biztosítanak a helyi ügyeskedők, vagy inkább bűnözők számára, akik olajlopásból, fegyverek és különböző katonai eszközök kereskedelméből tartják fenn magukat, valamint közvetítői szerepet vállalnak váltságdíjak ügyében, legyen szó akár emberrablásról is.
Az ellenség támogatása
"Csecsenföldön az igazi hatalmat nem a megválasztott hatóságok képviselik" - véli Andrea Gross, aki az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének csecsenföldi küldöttségét vezette. Egy, a választást megelőző közvélemény-kutatás azt vizsgálta, hogy a lakosság szerint mi határozza majd meg Csecsenföld további sorsát. A csecsenek két százaléka hiszi, hogy a választók akarata érvényesül, 9 százalékuk Putyint, 72 százalékuk pedig Ramzan Kadirovot gondolja meghatározónak az ország sorsa szempontjából.
Feltételezhető, hogy a többségnek van igaza, elemzők szerint ugyanis a parlament egyik fő feladata lesz Kadirov elnöki posztra juttatása Putyin személyes jóváhagyásával. Kadirov jövő év októberében tölti be 30. életévét, ami az alkotmány szerint a minimum korhatár ahhoz, hogy valaki elnök lehessen. Ekkorra esélyes, hogy a jelenlegi elnököt, Alu Alhanovot - aki egyébként Ahmad Kadirovot váltotta a poszton - meg tudja gyengíteni, és hivatalosan is magához ragadja a teljes hatalmat.
Összességében Putyin csecsenföldi politikája egyet jelent a Kadirov hűségével való hazardírozással. Elég kockázatos a tét, bár a lakosság legnagyobb része már beletörődött az oroszok jelenlétébe. Egy év múlva, Kadirov 30. születésnapját követően nem feltétlenül lesz meglepetés, még Putyin számára sem, ha Kadirov élve teljhatalmával Putyin ellen fordul és újabb háborút indít a függetlenségért.