Árpád
-1 °C
9 °C

Rakétatudomány: az arabok nyilairól

2006.08.03. 15:46
Némileg szokatlan jelenség, hogy a Hezbollah meg a többi, mindeddig főleg öngyilkosmerénylőkből álló szabadcsapat komolyan tűz alá vehette Izraelt. Eddig legfeljebb arra voltak képesek, hogy odacipeljenek egy nagy bombát a zsidók közé, aztán megnyomják a gombot. A változás fő oka a technológiai haladás egy régóta előre sejtett mozzanata: a rakétaépítési ismeretek széles körű elterjedése. Míg a nagyhatalmak a tömegpusztító fegyverek proliferációjának megakadályozására koncentráltak, a tüzérségi rakéta közkinccsé vált.

Magát az elvet tanítják az iskolában, meg hogy a tintahal is így mozog, de hogy pontosan miképp lehet műtrágyából és kályhacsőből, vagyis szabadon megvásárolható termékekből működő rakétát csinálni, azt nem. Azért már fel kell menni az internetre. Hát ezek meg felmennek. Sőt direkt ezért megtanulnak angolul.

Szánalmas kis rakéták ezek a világszínvonalhoz képest. A legismertebb és leggyakoribb, a Kasszám-3, maximum tíz-tizenkét kilométerre bír elrepülni. Az üzemanyag és a robbanófej műtrágyából van, a test bármilyen csőből; az egyetlen bonyolultabb alkatrész a fúvóka, mert azt esztergálni kell. Többnyire messze elvéti a város méretű célokat is, és különben se mindig robban fel. A tessék-lássék odahegesztett vezérsíkokkal ennél többet nem is lehet elérni. De tetszik nekik a játék, a Kasszám csak egy a sokból, minden kis sejtnek saját modellje van, és büszkék rá. Szabadnapon letámasztják ferdén a homokba, és kilövik a legközelebbi város felé.

A Hezbollah – Szíria és Irán támogatásának köszönhetően – hozzáfér a kiforrottabb, szovjet eredetű Katyusa (BM-21) rakétákhoz. Ezek a 122 mm-es tüzérségi lövedékek messzebbre repülnek és nagyobb pusztítást végeznek, mint a Kasszámok; pontosságuk azonban szintén csekély, hiszen nem véletlenül használták őket a szovjetek is negyvenesével, kötegelve.

Palesztin harcosok rakétakilövést készítenek elő
Palesztin harcosok rakétakilövést készítenek elő

Irán kedveskedett még a terroristáknak további eszközökkel, van egy saját Katyusa-koppintásuk, a Fadzsr, valamint a Kowsar hajó elleni rakétából is átcsúszott néhány. Valószínűleg ezzel lőtték ki azt a bizonyos őrhajót. Előfordulhatnak terroristakézben még komolyabb fegyverek is, de permanens fenyegetést nem ezek az egzotikumok, hanem a bárhol összegányolható rakéták jelentenek.

Izraelnek ennél sokkal menőbb rakétái meg helikopterei vannak. Csak éppen ezeket nem lehet minden garázsban legyártani, és több millió dollárba kerülnek darabonként. Nincs belőlük annyi, mint ahány garázs Gázában. A terrorista-rakéták tehát baljós árnyak voltak régóta, és várható volt, hogy előbb-utóbb találni fognak.

Aki a második világháború haditechnika-történelmét ismeri, annak menten beugrik: jé, ezt csinálták a nácik Londonnal. A német csodafegyverek is szerencsemeghajtásúak voltak, de ha sikerült hatost dobni, akkor volt döbbenet odaát. Védekezni ellene nem lehetett. Ugyanezt próbálta meg Szaddám Huszein az első Öböl-háborúban, Scudokkal, csak neki nem volt elég belőlük.

Izrael pedig most épp azt csinálja, amit a szövetségesek találtak ki a V-rakéták ellen: odamenni, ahonnan a rakéták jönnek, és laposra taposni mindent. Tíz kilométeres hatótávolságnál még működik. Száz fölött nehéz elképzelni.

Az izraeliek tudták, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik: feszes ütemben folyik a kisrakéták és tüzérségi lövedékek elpusztítására használható lézerrendszer, a THEL fejlesztése. A Hezbollah most gyorsabb volt: a lézerágyú még nincs készen.

THEL lézerrendszer
THEL lézerrendszer
A folyamat ráadásul nem állt meg. Minden egyes nappal bővül az abszolút public domain, bárki által hozzáférhető rakétatechnológia tárháza. Ma műtrágyát oldanak és kályhacsövet hegesztenek a palesztin gerillák, de holnap vesznek bele mikrochipet, és GPS-szel, vagy mobilon, kamerával vezetik célra. Nem titkos technológia, meg lehet rendelni ma is, bárkinek. Modellbolt, barkácsbolt, gazdabolt. Gyakorlatilag bárhol a világon, bármelyik hobbiműhelyben összerakható egy cirkálórakéta. Bizony, az a boszorkányos fajta, amire az Öböl-háborúban csodálkoztunk rá, hogy befordul a sarkon, és becsusszan a szellőzőn. Van is egy új-zélandi tudós és ezermester, Bruce Simpson, aki ezt próbálja kézzelfoghatóan, ötezer dollárból bebizonyítani. Meg is kapta a magáét a CIA-tól. A rossz hír az, hogy nem magányos zseni ő, hanem ezeket az ismereteket már vidáman összeszedte magának mindenki, akinek kedve van cirkálórakétázni.

Az ilyen rakéta azért ciki, mert mondjuk meg lehet vele ölni George W. Busht, XVI. Benedeket, Putyint és Tony Blairt, sőt akár ezeket mind egymás után, egy héten belül. Fölbrummog a rosszfiú a hegyoldalba a furgonjával, húsz kilométerre a célponttól, elindítja a rakétát, aztán joystickot ragad, és csókolom, nincs az a pápamobil, amit így el ne lehetne intézni. További felhasználási területek: atomerőművek, állami intézmények, politikai nagygyűlések megsemmisítése, valamint Zeusz főisten megszemélyesítése.

A pontos, nagy hatótávolságú rakéta tehát ott van a polcokon, csak össze kell rakni. Nem az a tízkilós bomba a veszélyes, hanem a rendszer, amivel a kiszemelt ablakon be lehet küldeni. Az eddigi rakétatörténelem azt súgja, hogy akinek már megvan a sajátja, azzal tárgyalni kell. Kérdés, hogy a muszlim terroristákkal lehet-e legalább úgy, mint a szovjetekkel lehetett. Mindenesetre akkoriban a nyugati világnak volt egy COCOM-listája: nem adott el se chipet, se számítógépet, se semmi veszélyes cuccot a Keletnek. Ma ezeket mind Keleten gyártják egyébként.