Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Egy irredenta sajtócézár

2002.06.10. 11:45
Lord Rothermere, a Daily Mail egyik alapítója, a huszadik századi angol sajtótörténelem egyik legnagyobb alakja sajátos helyet tölt be a magyar történelemben. A lord, hasonlóan kora és osztálya sok alakjához, elítélte az első világháborút lezáró békeszerződéseket, és Németország és Magyarország kárpótlását, illetve helyreállítását követelte. A brit sajtócézár a magyar irredentizmus egyik hőse lett.
Lord Rothermere magyarbarátsága, és elkötelezettsége a trianoni békeszerződés okozta igazságtalanságok jóvátételéért azért is érdekes, mert testvére, akivel közösen alapították sajtóbirodalmukat, Alfred Harmsworth, a későbbi Lord Northcliffe, gyűlölte Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát, és érzelmeinek nemcsak lapjaiban - elsősorban a népszerű Daily Mailben -, de politikusként is hangot adott.

A német- és osztrákgyűlölő testvér

Lord Rothermere
Ezért mielőtt Rothermere-rel foglalkoznánk, maradjunk egy kicsit kiváló testvérénél, aki politikáját tekintve szöges ellentéte volt. Northcliffe lord a Lloyd George-dzsal szövetséges háborúpártiak táborába tartozott, akik még Oroszország 1917-es összeomlása és a caporettói katasztrófa után (amikor az osztrák-magyar csapatok áttörték az olasz frontot) is hittek az antant győzelmében. Gyűlölte a központi hatalmakat, és lapjaiban hosszú idővel a háború kitörése előtt megjósolta, hogy Anglia elkerülhetetlenül össze fog ütközni Németországgal. Már 1900-ban kijelenti: a háború elkerülhetetlen. Amikor aztán az valóban bekövetkezik, lelkesen hergeli magát tovább: az 1918-as választási kampány alatt nyilvánosan Vilmos császár felakasztását és Németország kemény megbüntetését követeli.

A háborús évek alatt Northcliffe lapjain keresztül hevesen kritizálja a kormányt és személy szerint Lord Kitchener hadügyminisztert. Hogy száját befogja, az Asquith-kormány 1916-os bukása után az új miniszterelnök, Lloyd George kabinetjébe hívja Northcliffe-et, akinek az lesz a dolga, hogy ellenpropagandát fejtsen ki az ellenséges vonalak mögött. Northcliffe nagy elánnal lát munkához, és a háború végéig négymillió röplapot dobat le. Ezzel párhuzamosan igen nagy a befolyása az angol háborús politika alakulására is: Fejtő Ferenc Rekviem egy hajdanvolt birodalomért c. könyvében, amelyben Bécs különbéke-tapogatózásait követhetjük nyomon, azt olvashatjuk, hogy a Northcliffe-újságok nem elhanyagolható szerepet játszottak abban, hogy e próbálkozások megfeneklettek. "Lord Northcliffe a legolvasottabb napilap tulajdonosaként igen nagy befolyással rendelkezett, amit ki is használt" - írta róla Lloyd George évtizedekkel később.

Kommunistaellenesség

Testvére, a mi számunkra érdekesebb Harold Hamsworth, a későbbi Lord Rothermere, maga sem igyekezett túlságosan távoltartani magát a politikától. Legemlékezetesebb húzására 1924-ben, négy nappal a választások előtt kerül sor. Egyik lapjában megjelentet egy, a brit hírszerzés által elcsípett levelet, amelyet állítólag Gregorij Zinovjev, a Komintern szovjet főtitkára írt, és amely forradalomra buzdítja a brit munkásságot. A Zinovjev-levél megjelenése hozzájárul ahhoz, hogy Ramsay MacDonald Munkáspártja csúfosan leszerepel a választásokon. Jóval később derül csak ki, hogy a levél hamisítvány volt, valójában a munkáspárti kormányt ellenszenvvel figyelő brit hírszerzés írta.

Szimpatizált a barnaingesekkel

Rothermere maga, aki időközben Anglia harmadik leggazdagabb emberévé vált újságjai révén, a háború után határozottan jobbra tolódik. 1929-ben Lord Beaverbrookkal, a Beaverbrook Newspapers tulajdonosával, a másik legendás sajtócézárral közösen megalapítják az Egyesült Birodalmi Pártot. A harmincas években a brit fasiszták vezetőjét, Oswald Mosley-t támogatja, és többször találkozik magával a Führerrel is. Nácibarát volt, a brit arisztokrácia azon tipikus tagja - mennyien voltak ekkoriban! - , akiket elbűvölt Németország fegyelmezettsége és ereje, és akik csodálták Adolf Hitlert az ország talpraállításáért. "Arra bíztatok minden brit fiatalt, hogy kövesse figyelemmel a náci rezsim fejlődését. Nem vezethet minket félre, hogy miket hordanak össze a nácikról ellenségeik. Többnyire ugyanazon emberek pocskondiázzák őket, akik a Szovjetunió legnagyobb barátai" - írja 1933-ban.

Így érthető, hogy támogatja Chamberlaint, aki miniszterelnöksége alatt annak volt híve, hogy - a háborút megelőzendő - Hitler követeléseit ki kell elégíteni. Rothermere maga is amellett kardoskodik, hogy Németországot - fontos momentum - kárpótolni kell a versailles-i békeszerződésben tőle elvett területekért, és vissza kell adni gyarmatait. Ma már tudjuk, hogy Chamberlain gyáva politikája vezet majd Münchenhez, a Szudétavidék és később Csehszlovákia náci bekebelezéséhez, valamint az Anschlusshoz. Nem mellékesen a britek - és a franciák - meghátrálásának köszönhető az első és második bécsi döntés is, amely területeket juttatott vissza Magyarországnak.

Vissza akarta juttatni a magyarlakta területeket

Itt már témánál vagyunk. Egyesek - például Eckhardt Tibor, a két világháború közti kisgazdapárt főtitkára - szerint Lord Rothermere nem egyszerűen lelkes támogatója volt a magyar irredentizmus ügyének, de egyenesen szülőatyja és megalapítója annak. Ez persze tévedés, bár kétségtelen, hogy a lord nem csak a németek kárpótlásának ügyével, de Magyarország helyreállításával is szimpatizált. 1927 tavaszán, miután Magyarországra látogat, cikket közöl a Daily Mailben. Ebben nagy hangon hívja fel a figyelmet a trianoni határok igazságtalanságára, és a magyarlakta területek visszacsatolását követeli. A cikk óriási magyar és nemzetközi visszhangot vált ki, felidegesíti a francia és a cseh vezetőket, és az angol kormány elhatárolódását is kivívja.

Eckhardt azt írja, hogy ez szülte meg a mozgalmat, amelynek célja Trianon "visszacsinálása" volt, holott jól tudjuk, hogy az irredentizmus az első perctől fogva alapeleme volt a Horthy-rendszernek, sőt, egyfajta legitimációt kölcsönzött neki. Noha gr. Bethlen István, aki 1921 és 1931 közt volt miniszterelnök, mérsékelt külpolitikát folytatott, és céljának elsősorban a kapcsolatok normalizálását tekintette az antant és a kisantant országaival, kortársai többségéhez hasonlóan maga is irredenta volt, és ezt egy percig sem titkolta. Bethlen, a józan politikus, ugyan elhatárolta magát az 1927-es Rothermere-cikktől, de nem mulasztotta el hozzátenni: "ki kell jelentenem azt, hogy én is, mint minden magyar ember, abban a felfogásban vagyok, hogy Rothermere lord nagy hálára kötelez bennünket." (ld. Bethlen István gróf beszédei és írásai, Budapest, 1933.)

Az irredenta törekvéseket nem Rothermere hozta az országba, azok - természetesen - maguktól is megtalálhatóak voltak itt. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a magyar külpolitikában 1928-ban váltás következett be, és a mérsékelt Bethlen ezt követően egyre nyíltabban lépett fel a revízió kiharcolásáért. (Le kell szögezni, hogy ez a cél akkor egyáltalán nem tűnt elérhetetlennek. A kisantant országai mellett Franciaország volt az egyetlen európai hatalom, amely mereven ragaszkodott a trianoni békeszerződés betűjéhez.)

Óceánrepülés és propagandaszervezet

Mindenesetre a lordot a továbbiakban is foglalkoztatja a kérdés, és anyagi támogatást is juttat a magyar irredenta mozgalmaknak. Például amikor 1929-ben az Amerikában élő Magyar Sándor óceánrepülés gondolatát veti fel, Rothermere, látva annak propagandaértékét, lelkesen fogadja az ötletet, és ő maga adja a repülőgép nevét: Justice for Hungary, vagyis Igazságot Magyarországnak. A lord tízezer dollárt ajánl fel a sikeres óceánrepülőnek, amit Magyar és társa, Endresz György el is nyernek 1931-ben. Rothermere akkor ezt írta: "Ezzel a tettel nagymértékben emelték Magyarország presztízsét, és bizonyságot tettek a világ előtt, hogy ámbár Magyarország szenvedett a nemzetközi igazságtalanságtól és gazdasági nyomástól, fiainak szelleme a legmagasabb fokú és leghatalmasabb teljesítményekre képes. Az óceánrepülés Magyarország törekvéseivel szorosan összefügg, mert egyesítették magukban a hazafiságot a sportszellemmel, és követésre méltó példát állítottak a magyar ifjúság elé."

Rothermere szervezetet is alapít, Magyar Revíziós Liga néven, amelynek célja a nemzetközi közvélemény meggyőzése Trianon igazságtalanságáról. Az előadásokkal, propagandakiadványokkal dolgozó szervezet nem is teljesen sikertelen: kimutathatóan növeli a nemzetközi szimpátiát Magyarország iránt, sőt, magát Lloyd George-ot is annak nyilvános beismerésére indítja, hogy Magyarországgal igazságtalanul bántak.

Szobor és korona

A korabeli Magyarország persze hálás Rothermere-nek, és számos emléket állít neki a fővárosban. Az egyik, a Magyar Igazság Kútja, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtt van, rajta a felirat: "E kutat hálás magyarok emelték Nagy-Britannia méltó fia, Viscount Rothermere tiszteletére. Az Ő betűje megöli a hatalmaskodást, az ő lelke megeleveníti az igazságot. 1928." Ma már nincs meg viszont a Szabadság-térre emelt irredenta szoboregyüttes, amelynek gyűrűjében álló Ereklyés Országzászlón helyet kapott az 1927-es Rothermere-cikk címe is: "Hungary's Place in the Sun". Itt állt a lord ajándéka, a Magyar Fájdalom Szobra is. (A szoborcsoport helyét a második világháború után szovjet emlékmű foglalta el.) És ez még nem minden. Rothermere olyan népszerű lett Magyarországon, hogy fiának, a harmadik - 1998-ban elhunyt - Lord Rothermere-nek a hazai legitimisták felajánlották a magyar trónt.

A médiakapcsolat

A Rothermere-eknek egyébként a mai napig van "magyar kapcsolatuk": az egyebek közt a Daily Mailt és az Evening Standardet is kiadó, világszerte újságokat, rádiókat-televíziókat birtokló Rothermere-sajtóholding, a DMGT médiavállalat a tulajdonosa a magyarországi Associated Newspapersnek. Az Associated Newspapers adja ki a Kisalföldöt, a Budapest Sunt és a Délmagyarországot. A DMGT főrészvényes a Danubius Rádióban is. A holding feje Jonathan Hamsworth, a negyedik Lord Rothermere.