Natália
-3 °C
7 °C

Elhunyt Ibrahim Rugova koszovói elnök

2006.01.21. 14:53
A szerbiai albán kisebbség függetlenségi harcának megtestesítőjévé vált 62 éves Rugova szervezetében tavaly állapították meg az orvosok a tüdőrákot. A politikus szeptember 5-én személyesen ismerte el, hogy tüdőrákban szenved.

"Folytatom a munkámat az elnöki tisztségben. Még keményebben folytatjuk a munkánkat Koszovó függetlenségének elismertetése érdekében" - hangoztatta akkoriban az elnök. A betegség bejelentése óta ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt: eleinte a németországi Landstuhlban működő amerikai katonai kórházban gyógykezeltette magát, az utóbbi hetekben pedig az Urosevac melletti Bondsteel amerikai támaszpont kórházában esett át orvosi vizsgálatokon.

Még nincs utódjelölt

Az elnök állapotának súlyosbodása miatt a pristinai sajtó egyre gyakrabban találgatta, hogy Rugova halála esetén ki jöhet szóba a politikus lehetséges utódjaként. Számos név merült fel, de a politikai elemzők egyben egyetértettek: Rugova utódját, politikai tevékenységének méltó folytatóját igen nehéz lesz megtalálni, mivel nincs a tartományban olyan tekintélyű és olyan támogatottsággal rendelkező személy, mint a mérsékelt politikát, a tartomány függetlenségéért folytatott békés harcot megtestesítő Ibrahim Rugova - írja az MTI.

Halálhíre a lehető legrosszabb pillanatban érkezett a koszovói albán vezetés számára: a jövő héten, január 25-én érdemben is megkezdődnek Bécsben a tartomány jövőbeni jogállásáról szóló státustárgyalások. A pristinai tárgyalódelegációt Ibrahim Rugova vezette volna.

Rugova pályafutása


Ibrahim Rugova

Ibrahim Rugova 1944-ben született Koszovóban, Cerrcében. A második világháború befejezése után apját és nagyapját jugoszláv kommunisták végezték ki. Mindez azután történt, hogy a partizánok visszahódították a koszovói tartományt a visszavonuló németektől - írja a BBC. A HVG szerint Rugova apja Jugoszlávia-ellenes politikát folytatott, ezért végezték ki Titóék 1945 elején.

Mindez nem akadályozta Rugova személyes karrierjét: Párizsba került, ahol nyelvészetet tanult a Sorbonne-on, majd az albán nyelv professzora lett, és íróként is egyre ismertebbé vált.

Kommunistaként kezdte

Mint minden más olyan politikus, aki az egykori, titói Jugoszláviában tűnt fel, Rugova is tagja volt a kommunista pártnak. A pártból azonban később kizárták, mert csatlakozott egy olyan kezdeményezéshez, amely a jugoszláv alkotmány megváltoztatására irányult.

Az egypártrendszer összeomlása után, az első nem-kommunista párt első emberének választották meg Koszovóban Rugovát. A párt neve Koszovói Demokratikus Szövetség (LDK) volt. Az LDK 1989-ben született, azután, hogy Milosevic szerb elnök megszüntette a tartomány autonómiáját.

1991-ben megkezdődött a polgárháború az egykori Jugoszláviában, és ez az albán-szerb konfliktusokat is felerősítette. A helyzetet bonyolította, hogy miközben Szerbiában és Macedóniában az albánok kisebbséget képeznek, Koszovó tartományon belül (amely Szerbiához tartozott) az albánok vannak immár túlnyomó többségben.

Függetlenségi harcos

Kezdetben az LDK csak azt követelte, hogy Koszovó legyen Jugoszlávián belül teljes jogú tagállam, illetve szövetségi állam. (Mint mondjuk Szerbia, Horvátország vagy Szlovénia és Macedónia.) A milosevicsi rendszer megkeményedésével azonban Rugováék is váltottak, és immár a teljes függetlenséget akarták elérni.

Ekkor 1,7 millió albán nézett szembe mintegy kétszázezer szerbbel Koszovóban. A horvát és a bosnyák konfliktus legdurvább katonai akciói idején az albánok már gondolkodtak azon, hogy egy "déli frontot" nyitnak a szerbek ellen, és így akarták elérni függetlenségüket.

Rugova azonban ellenállt ezeknek a törekvéseknek. Mindazonáltal az önállósodást mint célt nem adta fel az LDK. Ki is kiáltották a függetlenséget, s ennek megfelelően párhuzamos kormányzati struktúrát kezdtek kiépíteni Koszovóban, és ehhez egészségügyi és oktatási intézményeket is létrehoztak.

Először '92-ben lett elnök

1992-ben Rugovát megválasztották Koszovó államfőjének. Ez tulajdonképpen egy félig "földalatti" szavazás eredménye volt - csak az albánok voksoltak egyébként is -, s tulajdonképpen emigrációs kormánynak bizonyult az így létrejött kabinet, amely Németország, Svájc, Albánia és Macedónia között "ingázott".

A kabinet ekkoriban pénzszerzéssel volt elfoglalva, amellyel finanszírozhatták későbbi tevékenységüket. A külföldön élő albán közösségek nagyban hozzájárultak az anyagi forrásokhoz.

Ezekben az időkben még a szerbek is hallgatólagosan támogatták Rugovát, aki a legmérsékeltebb albán politikusok közé tartozott: nála ugyanis szinte csak radikálisabb nézeteket valló politikusok kerültek a színpadra.

A békeszerződésből kimaradtak

Az albánok helyzetét kritikusan érintette az 1995-ös daytoni megállapodás. A Clinton amerikai elnök, illetve tanácsadói által tető alá hozott egyezmény ugyanis lezárta a boszniai háborút (Horvátország, Macedónia és Szlovénia önállósága, a Nagy-Jugoszlváia felbomlása ekkor már gyakorlatilag befejezett tény volt). A bosnyákok helyzetének rendezése - de legalábbis a bosznia-hercegovinai fegyveres konfliktus többé-kevésbé való lezárása - kétségbeejtő helyzetbe sodorta az albánokat.

Dayton ugyanis nem foglalkozott Koszovóval. A nyugati hatalmak ekkor nem támogatták a tartomány önállósodását. Ekkor Rugova pozíciója is megingott a tartományban. Az albán radikálisok azzal vádolták, hogy pacifizmusa akadályozza a függetlenség kivívását.

A fejlemények a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) megerősödését eredményezték. E szervezetet két évvel korábban még Rugova jellemzett úgy, hogy az a szerb rendőrség trükkje, provokációja, hogy aláássa az ő pozícióit Koszovóban. Az UCK azonban nem így gondolta mindezt, sőt 1999-től szabályos polgárháború dúlt Koszovóban a szerbek és az albánok között.

2002-ben újra elnök lett

Az UCK által kezdeményezett katonai akciók, gerillatámadások kiváltották a szerb hatalom represszióját. Az albánok tömeges üldözése vezetett végül a NATO beavatkozásához Koszovóban és Kis-Jugoszláviában. A különösen Szerbiát ért bombázások hatására Szerbiában fokozatosan gyengült Milosevic vonala, majd megkezdődött a demokratikus átalakulás. Milosevic bukása után Szerbia nem adta fel ugyan a Koszovóra vonatkozó igényeit, de nemzetközi békefenntartó erők érkeztek a tartományba, hogy szétválasszák az albán és a szerb kisebbséget. Mindez véget vetett a nyílt erőszaknak Koszovóban, és a rend viszonylagos helyreállítása Rugova pozícióit is újra erősíteni kezdte.

2002-ben Rugovát ismét Koszovó elnökévé választották. A mérsékelt albán vezető halála éppen ezért jelenthet komoly veszélyt az egyébként enyhülőben lévő koszovói konfliktus megoldásakor. Hogy személye valóban a békés rendezés záloga, mi sem bizonyítja jobban, hogy 2005-ben merényletet is megkíséreltek ellene. A terrorakciót túlélte Rugova, a betegséget azonban már nem tudta legyőzni.