Kevés olyan ember van az izraeli politikai elitben, akit a palesztinok (és az arabok általában) úgy gyűlölnének, mint Ariel Saront, a jobboldali Likud párt vezetőjét. Ha egyes palesztinok annyira tisztelték a néhai Jicak Rabint, az oslói békeszerződések egyik atyját, hogy sírtak a temetésén, nagyobb részük alighanem diadalt ülne Saron halála napján.
Valóban: Saron keményvonalas politikus, egyike azoknak, akik soha nem haboztak, hogy fegyverrel oldják meg az izraeli-arab ellentétet. Sikeres és hosszú katonai pályát futott be, harcolt Jordánia ellen 1953-ban, Egyiptom ellen 1956-ban, a hatnapos háborúban 1967-ben, és egyike volt azoknak, akik megmentették az izraeli hadsereget az összeomlástól az 1973-as jóm kippur-i háborúban. Elszántan, sőt egyesek szerint kegyetlenül bánt arab ellenfeleivel.
1982-ben Saron - mint hadügyminiszter - kezdeményezte Libanon megtámadását, ,,megtisztítandó" azt a palesztinoktól. A Jasszer Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Szervezet 1970-től ugyanis Dél-Libanont használta felvonulási területnek Izrael ellen vívott háborújához. Saron inváziója sikeres volt: az izraeli hadsereg rövid idő alatt egészen Bejrútig nyomult, ahonnan hamarosan kiűzte a PFSZ-t, Arafat pedig Tuniszba volt kénytelen áttenni székhelyét.
De ehhez a háborúhoz kötődik az arab-izraeli konfliktus egyik legcsúfabb epizódja is. Az izraeli hadsereg ,,felügyelete" alatt a Saronnal szövetséges keresztény miliciák - akik a libanoni polgárháborúban szembekerültek a PFSZ-szel - kétezer palesztin civilt mészároltak le Szabra és Satila bejrúti menekülttáboraiban. 1983-ban Saron lemondásra kényszerült a hadügyminiszteri posztról, miután egy izraeli vizsgálóbizottság közvetetten felelősnek találta a bejrúti vérengzésekben.
Saron azonban népszerű maradt az izraeli jobboldalon. A kilencvenes években ismét bekerült a kormányba, és nevéhez fűződik a zsidó telepek addigi legnagyobb expanziója a megszállt területeken. 1998-ban külügyminiszterként szolgált, majd Netanyahu bukása után a Likud vezetőjévé választották. Palesztin - és baloldali izraeli - bírálói szerint Saron kormányra kerülése a békefolyamat végét jelentené, hiszen a politikus évek óta keményen érvel a palesztinoknak tett engedmények ellen. Az általa javasolt megegyezés mindössze feleakkora területet juttatna a palesztinoknak, mint amekkorát Barak képzel el. Saron állítása szerint ő mindössze pragmatikus: elképzeléseivel szavatolni igyekszik az izraeli állam biztonságát.
Átfogó elemzések, világátalakító kérdések és jövőképek egy kötetben.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!