Politikusi képességeit azzal bizonyította, hogy gesztusokat tett a grúz nacionalistáknak, és Moszkvában engedményeket harcolt ki a köztársaság számára. Így eshetett meg, hogy 1978-ban a köztársaság alkotmányában a grúzt tették meg Grúzia hivatalos nyelvévé.
Gorbi calling
A grúz kommunista párt vezetőjét 1985-ben szólították Moszkvába. Mihail Gorbacsov pártfőtitkár az új szovjet külpolitika kialakításához keresett új partnert.
A "Miszter Nyet" gúnynéven emlegetett Andrej Gromiko után Sevarnadze szimpatikus és tapasztalt külügyminiszterként mutatkozott be, aki képes volt áthidalni a szembenálló tömbök közti ellentétet.
A grúz államférfinak jelentős szerepe volt abban, hogy Moszkva 1990-ben beleegyezzen a német egységbe. Gorbacsov és Sevarnadze megértették, hogy Németország egyesítése elkerülhetetlen, nyilatkozta később a szovjet külügy akkori vezetője.
Amikor a konzervatív kommunisták ellenállása Gorbacsov peresztrojkájával szemben egyre fenyegetőbb méreteket öltött, Sevarnadze 1990 decemberében a fenyegető diktatúra veszélyére figyelmeztetve lemondott hivataláról, írja a dpa.
Háromszor megválasztva
A Szovjetunió felbomlása előtt néhány héttel egy időre visszatért a moszkvai külügyminisztérium díszes épületébe. Nem sokkal később azonban a sorsát ismét hazájával, a Kaukázus déli oldalán elterülő Grúziával kötötte össze.
1992 januárjában a független Grúzia első elnökét, Zviad Gamszahurdiát egykori támogatói erőszakkal elmozdították hivatalából. Sevarnadze visszatért Tbiliszibe, és az 1992-es elnökválasztáson az ország elnöke lett. Ezt követően 1995-ben és 2000-ben megerősítették hivatalában.
Külpolitikai tekintélye, berlini illetve washingtoni kapcsolatai hosszú évek óta a szép fekvésű, ámde szegény hegyi ország egyetlen tőkéjének számítanak.
Szakadárok, háborúk
A Sevarnadze alatt eltöltött évtized során nem volt túl jó a sors az ötmilliós Grúziához. 1992-ben elszakadt Dél-Oszétia, a fekete-tengeri abház tartomány pedig az 1992 és 1994 között dúló háborúkban nyerte el függetlenségét. Abháziában ekkor 300 ezer grúz vált menekültté.
Az országot behálózó korrupció ugyanúgy fékje volt a fejlődésnek, mint az orosz részről Grúziára nehezedő nyomás. Konzervatív moszkvai politikusok mind a mai napig Sevarnadzét teszik felelőssé azért, hogy a Szovjetunió puskalövés nélkül feladta birodalmát, és dicstelenül széthullott.