További Külföld cikkek
- Orbán Viktor megnyugodhat, nem a mostani csúcs után jön el az Európai Egyesült Államok
- Oroszország ellenséges akcióba kezdett Amerikával szemben
- Az amerikai hírszerzés jelentette: halálos kórokozókat állít elő egy diktátor
- Orbán Balázs: Magyarország kicsi, ezért luxus lenne kilépni az EU-ból
- Gyerekeket késelt meg egy támadó Franciaországban, ketten megsérültek
Végigtombolta a hadszintereket
Az SRS kétségtelenül Európa legszalonképtelenebb politikai csoportosulása. Seselj szabadcsapatai végigpusztították a volt Jugoszlávia elmúlt tíz évének hadszíntereit - vezetőjük nem véletlenül raboskodik a Nemzetközi Törvényszék scheveningeni börtönében jóbarátjával, a Szerb Szocialista Párt listavezetőjével, Szlobodan Miloseviccsel.
Nem sejtet sok jót az sem, hogy a radikálisok második embere - a novemberi eredménytelen elnökválasztások meglepetésgyőztese - nem a természetes szövetségesnek tűnő szocialistákat, hanem Vojiszlav Kostunica volt jugoszláv államfő Demokrata Pártját kérte fel koalíciós partnernek. Bár a Milosevics-rezsim megbuktatásában kulcsszerepet játszó párt egyelőre nem reagált Tomislav Nikolics megkeresésére, van némi igazság abban, hogy a két pártnak vannak közös pontjai.
Egymásra találhatnak a nacionalisták
Ez pedig nem más, mint a nacionalizmus. Kostunica, bár Milosevicshez képest feltétlenül európai vezetőnek tűnt, a koszovói harcok idején szívesen fényképezkedett kalasnyikovval a kezében, derék koszovói szerb harcosok körében. (Igaz, a mára már demokrata mártírrá vált Djindjics, a márciusban meggyilkolt miniszterelnök is Zágráb felé vezényelte Belgrád népét 1991-ben.)
Elegük lett a korrupcióból
Nem mintha a szerbeknek sok választásuk lett volna. Az előbb emlegetett Djindjics pártja a vezér meggyilkolása óta semmire sem emlékeztet. A Demokrata Párt Djindjics utáni vezetése semmiféle kompromisszumra sem volt kész, Djindjics meggyilkolását, illetve az azt követő rendkívüli állapotot leginkább a demokratikus politikai riválisaikkal szembeni leszámolásokra használták fel.
A sajtószabadságot korlátozó intézkedéseket a kormánnyal szembeni kritikák elnyomására használták fel, mégis szinte naponta lehetett olvasni a vezetők korrupciós botrányairól. A Demokrata Pártnak végül egyetlen sikerélménye lehetett, magával rántotta a bukásba a független közgazdászok pártokon felüli mozgalmából G17+ néven párttá alakult szövetséget is. (A két haladónak tartott erő harcának leggusztustalanabb része a szerb jegybank elnöke elleni támadássorozat volt. A kölcsönös korrupciós vádak végül a két párt nagyarányú népszerűségvesztését eredményezték.)
Magyar bukta
A parlamentbe bejutott két másik párt, a szerb politika örök showmanje, a jelen pillanatban éppen monarchista, de a nácitól a demokratáig már az összes szerepet eljátszó Vuk Draskovics Szerb Megújhodási Mozgalma és a Milosevics nélkül súlytalan szocialisták nem sok vizet kavarnak.
Ahogy a kisebbségi pártok sem - mivel a vajdasági magyaroknak folyamatos osztódásaikkal sikerült kijátszaniuk magukat a parlamentből. Pedig a most lemondását is felajánló Kasza József a távozó kormány miniszterelnök-helyettese. A magyar pártok három részre szakadása azonban most jó eséllyel azt eredményezheti, hogy évekig parlamenti képviselet nélkül marad az egyik legnagyobb szerbiai kisebbség - így esély sincs az annyira vágyott vajdasági autonómiára.
Feudális anarchia
Ezt leszámítva a választási eredményeket nem lehet tragikusnak nevezni. A reformfolyamat eddig sem haladt, megakadásától tehát kár tartani. Összvissz hivatalossá vált, ami eddig is tudott volt. Szerbia, a jelenlegi formában, jelenlegi politikai elitjével működésképtelen. A választó pedig, ha nincs választása, hajlamos beinteni.