Judit
3 °C
6 °C

'Tudjátok, milyen csórók voltatok ti?'

2004.12.06. 01:46
Köd és apátia fogadta az Index tudósítóit Szabadkán, ahová a kettős állampolgárságról szóló népszavazás vasárnapján látogattak el, hogy megtudják, szurkolnak-e a vajdasági magyarok a tévé előtt. Drukkerből kevés volt, rosszkedvből annál több.
"Asse tudom miről van szó" - feleli érdeklődésünkre Rudi, aki civilben szabadkai punk, de jelenleg szolgálati idejét tölti Közép-Szerbiában elzárva a civilizációtól. Mivel az egyetlen ember, aki nincs tisztában a magyarországi eseményekkel, a katonaságról kérdezzük: "Trehány az egész. Egész nap csak iszunk és alszunk. Egy csetnik a legjobb barátom" - mondja még el a városba csak pénteken érkezett dekontaminátor (vegyvédelmi osztag), aki láthatóan inkább az esti ivászattal van elfoglalva. Szerencséje van, akivel Szabadkán összefutottunk, úgy érzi, inkább ne hallott volna az egészről.

Levertség


Klikk a képre!

"Szkeptikusak vagyunk, hogyne lennénk azok. Amikor ez az egész elkezdődött, tudtuk, hogy veszett ügy" - ad hangot az apátiának Laci, egy ifjúsági intézet vezetője az Antiquarium Caféban az Index két tudósítójának, akik nem számítottak ekkora levertsége. Bár, hogy miért nem, a Szabadka környéki magyarokat hallgatva, már maguk sem nagyon tudják.

"Aki el akart menni, az már elment",

"Valahogy nem a mi ügyünk lett ez. Megalázó helyzetbe kerültünk" - összegzi Laci. Tőle megtudjuk azt is, a szerbiai lapok nem foglalkoztak a témával, sőt a szerbek úgy általában nem értik, min megy a vita odaát, miért nem adják meg egyszerűen a kettős állampolgárságot a magyaroknak. Aztán sorakoznának az érvek, a Szerbiában élő kettős állampolgárságú horvátokról, arról a harmincezer magyarról, akik a háború alatt telepedtek ki ("Aki el akart menni, az már elment"), illetve arról a tízezerről, akiknek van magyar állampolgársága, de mégsem költöztek át. "Nincs jó érv. Nem tudod cáfolni, hogy ez jó vagy rossz" - legyint az egészre Laci.

"Tegnap már szidtuk eleget a magyarokat"

"Nekem van magyar állampolgárságom, a két fiamnak is van. De most én szavazzak magamra? Majd ti eldöntitek" - mondja az éppen megérkező Szabolcs, a palicsi filmrendező. Ő már nagyon beszélni sem akar az egészről. "Kérdezgessétek azokat, akik sorban állnak a konzulátuson!" Szabolcs némi unszolásra azért elmondja, előző este, szombaton már kibeszélték magukat, az ugyancsak palicsi Lajkó Félixszel, akinek még mindig nem sikerült hozzájutnia a magyar állampolgársághoz. "Tegnap már szidtuk eleget a magyarokat, hagyjuk" - mondja, és felkerekedünk, hátha találni vasárnap este valami kocsmát a közhangulat feltérképezéséhez. A kocsma előtt még beugrunk a Mini Rádió stúdiójába, ahol a sokatpróbált - éppen hangtechnikus - Istvánnal futunk össze: "Ja! Nihil." - dörmögi, és másról vagyunk kénytelenek beszélgetni.

"Szegény ember úgyse akar menni sehová"

A Csontrágó nevű kocsmában 8-10 magyar iddogál. Egyik részük munkanélküli, másik részük szobafestő-mázoló. Legelőször mégis egy kanáriszakértő ékszerésszel akadunk össze. "Szegény ember úgyse akar menni sehová" - vonja meg a vállát az ötvenes férfi, amikor már sejthető, nem lesz érvényes a népszavazás. Ha nemzetközi madárkiállításra hívják bírónak, akkor úgyis fizetnek neki mindent. Ha viszont Horvátországba akar kiugrani volt kollégája házába Porecson, a hétszáz eurós nyaralást már nem tudja a munkanélküli segélyből fedezni.

"Nekem nem kell!"


Klikk a képre!

A helyiség kalapácsa címért a csantavéri traktorista és Dzseki versenyez. Nem a politikán vitatkoznak, a verekedések miatt a Csontrágóban ez tiltott téma. Dzseki mindenkibe beleköt, aki belép az ajtón, aztán némi hatásszünet után kezet fog az illetővel. "Nekem nem kell!" - jelenti ki a magyar útlevélről a vöröses hajú, bokszoló kinézetű férfi. Ezzel a véleményével pedig nincs egyedül. "Nekem van vörös passzusom. Oda utaztam, ahová akartam" - réved vissza a rendszerváltás előtti időkre, amikor még a Jugoszláv állampolgárok szabadan mozoghattak a világban, nem úgy mint a Kádár-kor csóró magyarjai.

"Könyörögni nem fogunk!"

"Tudjátok, milyen csórók voltatok ti? Egy nyloninget eladtam Szegeden, és két napig züllöttem belőle itthon" - meséli az ötvenes Vince, aki Dzsekivel és a többiekkel együtt inkább arról az időről beszél, amikor a nemzetközi együttható még a vajdaságiaknak kedvezett. "De ti akkor nem voltatok valami büszkék, mi viszont most is azok vagyunk. És könyörögni nem fogunk!" - mondja a valamikor birkozó István, jelenleg a Szabadkai Szpartakusznál edző, egyik 9 éves tanítványa korábban az Index tudósítóinak mutogatta Dunaújvárosban pénteken szerzett ezüstérmét.

Fene tudja

"Én Magyarországra költözhettem volna, de a fiam nem akarta otthagyni a középiskolát" - meséli egy csendesebb szavú negyvenes. Már 1992-ben elintézték a letelepedési engedélyt, volt is lakásuk Kecskeméten, de a család a fiuk döntése miatt inkább maradt. Most száz euró körül keres itt Szabadkán, de elmondása szerint már nem bánkódik: "Tudod, sokat gondolkodtam ezen, hogy nem költöztünk át, de fene tudja. Az ember itt is azt reméli, hogy majd jobb lesz, és beindulnak a dolgok."