Vilma
-8 °C
3 °C

Brüsszelita magyarok

Most már lassan egy hete egyre durvább bejárni az uniós intézményekbe, főként a Tanácsba meg a Parlamentbe, mert folyton, de már az előtérben, egy csomó magyarba botlik az ember. Jellemzően minisztériumi kiküldöttek, nagykövetségi alkalmazottak, diplomaták, legújabban miniszterek és egy csomó képviselő, illetve csatolt részeik: asszisztensek, sajtósok és különféle gyakornokok nyüzsögnek mindenhol. Pár hónappal ezelőtt még volt néhány alap fej, most már állandóan újak jönnek. Várakoznak valamire vagy rohannak valahova. Egyre kockázatosabb pökhendi megjegyzéseket hangosan megereszteni, magyarul. Tagok lettünk, hallod.
A jelek szaporodnak. Az egyik - jellemzően racionális - kolléga a drámai "Benn vagyunk" címet adja szokásos heti megmondócikkének. A magyar nagykövetségről olyan háttéranyagokat kezdenek küldözgetni emailben, amelyek csak az effektív tagállami munkához kellhetnek. Az irodával szemközti buszmegállóban Vastagh Pál álldogál, kabát és aktatáska nélkül. Az EU-épületek előtt még csak a régi 15 zászló van, viszont egyszer már csúnyán elszámoltam.

Nagyobb durranás, gála, masszívabb szertartás, legalábbis az athénihoz fogható nincs, az egész belépés meglepően csendesen zajlik. Inkább beszivárgás. Mégis, most már nehezen kerülhető meg a következtetés, hogy tagok lettünk, ha még hivatalosan és teljes joggal nem is, csak megfigyelői szinten. Ez azt jelenti, hogy amíg a három hete aláírt csatlakozási szerződést nem ratifikálták a tagállamok, addig csak fél lábbal vagyunk benn, jövő májusig. A hátralévő évben a kormány képviselői ugyanúgy részt vesznek a legfőbb döntéshozó szerv, a Tanács munkájában, mint a jelenlegi tagállamok, csak nem szavazhatnak. Az Európai Parlamentbe (EP) szintén jönnek a képviselők, bár szavazni még ők sem szavazhatnak.

Az intézmények
Európai Bizottság. Jellemzően "Brüsszelként" hivatkoznak rá, méghozzá olyan kontextusban, hogy Brüsszel így vagy úgy döntött, meg ezt vagy azt megmondta. Ez iszonyúan rossz szokás, mert olyan érzést kelt, mintha a Bizottság volna az EU-ban a főnök. Erről azonban szó sincs, a Bizottságnak a törvények előkészítése és betartatása a feladata, tulajdonképpen az EU-bürokrácia csúcsa. Valami olyasmi, mint egy államban a kormány, csak nincs igazi politikai hatalma. A döntéseket a tagállamok hozzák (lásd később). A Bizottságban nem lesznek megfigyelőink, de a tagság után saját biztosunk ("kormánytagunk") igen, minden államnak egy.

Az Európai Parlament, mint a neve is mutatja, parlament, vagyis törvényhozással és politikai ellenőrzéssel foglalkozik, de sokkal kisebb a hatalma, mint egy rendes állami parlamentnek. Például magától nem javasolhat törvényeket (azt csak a Bizottság teheti), és az uniós költségvetés legnagyobb részébe sincsen beleszólása. Viszonylag kis befolyása miatt roppant kedves és szórakoztató intézmény, tele csodabogarakkal, naiv és a valóságtól teljesen elszakadt politikusokkal, akiknek ugyanakkor mindenről igen határozott véleményük van.

A legfontosabb intézmény, ahol a politika elsősorban zajlik, az a Tanács. Itt találkoznak a tagállamok kormányainak képviselői, szakértői, nagyköveti, szakminiszteri, külügyminiszteri és állam- vagy kormányfői szinten. Minden fontos döntés itt születik, ami aláhúzza az Európai Unió sajátos voltát - nem igazi szövetségi államról, föderációról van szó, a hatalom a tagállamok, nem "Brüsszel" kezében van.

Az EP-be fokozatosan érkeznek képviselőink, hétfőn 11 fideszes és MDF-es jött meg (Németh Zsolt otthon maradt). A szocik kedden jönnek, a két SZDSZ-es szerdán. A parlamenti megfigyelők fogadása az egyetlen viszonylag ünnepélyes esemény. A fogadást a konzervatív Európai Néppárt (EPP) szervezi az Európai Parlament egyik kisebb termében, csak a saját képviselőik, a jobboldaliak vannak ott. Cserébe Orbán Viktor is feltűnik. A képviselők közül egy-kettőn látszik a megilletődés, de csak óvatosan adnak hangot neki. Mások nagyon nyeregben vannak, magabiztosan siklanak pohárral a kezükben a kamerák meg a többi arc között, humorizálnak, sztorizgatnak az újságíróknak. Az EPP-frakcióvezető ünnepélyes beszédet tart, de az izgalom akkor hág a tetőpontjára, amikor a képviselők gyermeki lelkesedéssel átveszik a nekik kiutalt irodát.

Egyelőre egy irodát kap mind a 12 EPP-es (9 fideszes, 3 MDF-es), de a szoba klassz, tágas, levegős, jól felszerelt. A képviselők persze rögtön levetik magukat a gépük elé internetezni, kormányátalakítást meg Gallup-felmérést olvasni, aztán jönnek a humorok a belga csokiról meg a Sportszeletről, ami már most mennyire hiányzik. Egy EPP-s fej ki is oszt rögtön egy marokkal, végülis elég kedves jelenet.

A parlamenti megfigyelőknek, egyébként leszögezhetjük, jó. Valamennyien az Országgyűlés tagjai maradnak az egyéves átmeneti időszak alatt. Az EU-tól fizetést nem kapnak, de az utazási költségeiket az Európai Parlament állja, ahogy a munkanaponként számított 250 euró költőpénzt is. Ebből a megfigyelő eszik-iszik, taxiba ül és szállásáról is gondoskodik. A megfigyelő részt vesz a parlamenti bizottságok munkájában, felszólalhat, de nem szavazhat. A plenáris ülésekre beülhet, de csöndben kell maradnia. Az EP munkarendjének megfelelően hetente kell kijárniuk, hol Brüsszelbe, hol Strasbourgba (az EP két épület közt osztja meg a munkát), hol bizottsági ülésre, hol plenárisra. Mandátumuk jövő év május 1-ig szól, azután teljes jogú képviselőkké válnak, egy hónapra. Akkor a jelenlegi parlament mandátuma lejár, és új választásokat írnak ki, Magyarországon is európai parlamenti választások lesznek, vagyis a következő képviselőinket már mi választjuk.

A Tanácsba, ami az igazán fontos intézmény itt, sokkal észrevétlenebbül lopakodnak be az új tagok. Szerdán szinte titokban, legalábbis nagy csinnadratta nélkül, megtartották a tagállami nagykövetek tanácsának, az úgynevezett Corepernek, első 25 tagú ülését. A jórészt munka-előkészítéssel foglalkozó, viszonylag csöndes, de annál nagyobb jelentőségű testület ülésén a tíz új tag csöndesen, némileg talán megilletődve vett részt. Felszólalni közülük - jó, hogy - csak a magyar szólalt fel, Juhász Endre legendás szenvtelenségével boncolgatott egy gyógyszerekkel kapcsolatos témát, majd valamilyen pénzügyi problematikát. Az ülés kilenórásra nyúlt, de ez állítólag megszokott. Magyarul beszélni egyelőre nem lehet, mert nincs még elég tolmács, de a "régiek" jellemzően a saját nyelvüket használják.

Az új tagok persze még nincsenek teljesen képben, nincsenek teljesen benne a ritmusban, rajta a témákon, ami néha közepesen vicces helyzetekhez vezet. Egy beszédes diplomata elmondja (a tanácsi ülések zártak), hogy a szerdai Coreperen hosszú és unalmas vita alakult a kongói helyzetről. Az egyik új tagállam nagykövete kétségbeesett segélykérést kapott SMS-en egy szintén új nagykövettől: "Hol van Kongó?". A földrajzból gyenge kelet-európait aligha nyugtatta meg a válasz: "Kongó? Milyen Kongó??"

A Coreperrel párhuzamosan valamilyen munkacsoporti ülést is tartanak a Tanács gyomrában, de mivel állítólag senki sem tudja pontosan, hogy hány ilyen munkacsoport is van valójában, meg sem próbálom belőni a kérdés jelentőségét. Mindenesetre egy csomó magyar minisztériumi kiküldött lézeng a kapuban, taxit próbálnak szerezni, a helyzet teljesen mindennaposnak tűnik. "Milyen érzés?" - kérdem újra és újra naivan, de vagy kinevetnek, vagy a vállukat vonogatják mosolyogva: "semmi különös". Egyvalaki számol csak be meghatottságról, megígérem neki, hogy nem írom le a nevét. Persze az elmúlt években már ideszoktak ezek az emberek, a csatlakozási tárgyalások, a társulási tanácsok, az ilyen-olyan hivatalos utak miatt.

Ezen a héten kicsit felgyorsulnak az események, a parlamenti képviselők fogadása mellett az oktatási miniszterek tanácsa is ülésezik, immár 25 taggal. A miniszterek tanácsa a legmagasabb rangú uniós döntéshozó szerv, közvetlenül a tagállami vezetőket negyedévente összehozó Európai Tanács, parasztosan EU-csúcs után. Magyar Bálint szintén nem spilázza túl, célratörő, a protokollszövegeket elhagyó ülésről számol be utóbb. Az ülésen nem komolytalankodnak: zúzzák a témákat profin, a delegációk csak akkor szólalnak meg, ha mondanivalójuk van, az álláspontokat otthonról szállítja az adott szakminisztérium. A Tanács nem pátoszra való. "Hál' Istennek" - mondja Magyar Bálint, majd izgatott előadásba mélyül a Tanács által megtárgyalt oktatáspolitikai kérdésekről. Ő se most van itt először.

Kiderül ráadásul, érdekes tény, hogy az asztal, ami körül a tanácsban ülnek a miniszterek és segítőik, ugyanakkora, sőt, nyilván ugyanaz, mint amit 15-en használtak; nem is értem, hogy férnek el körülötte ilyen sokan. "Amúgy sokkal nehezebb lenne a szemkontakt" - magyarázza a miniszter. Úgy látszik, tényleg nem történt semmi különös.

A reformok
Lehet, hogy tényleg nem történt semmi különös, de azért ez nem fog olyan könnyen és észrevétlenül lezajlani, mint látszik. Lehet, hogy a 25 delegáció el fog férni a régi asztal körül, sőt, még az Európai Parlament plenáris üléstermének falait se kell kiverni az új képviselők miatt (vicces, állítólag a székeket rakják majd egymáshoz közelebb). Viszont politizálni biztosan nem lehet ugyanúgy egy 25 tagú unióban, ahogy egy 15 tagúban lehetett. Az EU alapvetően közös döntéshozatallal működik, ami azt jelenti, hogy minden fontos, sőt gyakran nem olyan nagyon fontos témában is minden államnak vétója van. Ez egyrészt jó, másrészt meg nem olyan jó, mert lebéníthatja a rendszert, ha a 380 ezres lakosságú Málta elvben mindent blokkolhat. Egy sereg ehhez hasonló probléma lép fel a bővítéssel. Ezek megoldásával az Európai Konvent nevű, parlamentereket és kormányküldötteket összehozó intézmény foglalkozik. A Konventben a tagjelöltek is jelen vannak. A Valéry Giscard D'Estaing volt francia elnök vezette testület azon dolgozik, hogy valódi alkotmányt fogalmazzon az EU-nak, ami nemcsak rugalmasabbá teszi a szervezetet a bővítésre, de megpróbálja egyszerűbbé, érthetőbbé és demokratikusabbá tenni. Néhány fontos reform, amit a Konvent várhatóan keresztülnyom: több kérdésben korlátozni fogják a nemzeti vétót, hogy könnyebb legyen a döntéshozatal; az Európai Bizottság elnökét (az EU "kormányfőjét") rendesen választani fogják, mint egy államban a miniszterelnököt, hogy az EU leginkább előtérben lévő intézménye, amely a törvényjavaslatok kidolgozásával foglalkozik, demokratikus legitimitást kapjon; rendes külügyminisztert kap az EU, hogy gatyába rázódjék kicsit a közös kül- és biztonságpolitika. Ezek mind egy európai uniós alkotmányban lesznek benne, amit a Konvent után még a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk, sőt, lehet, hogy európai népszavazás lesz.