Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Káoszt hagyhat örökül Arafat

2004.11.05. 10:59
Nincs olyan palesztin vezető, aki betölthetné az Arafat után maradó űrt. A cselekvésképtelenné vált vezér funkcióit máris kétfelé osztották, a politikai mozgalmát öröklő Abbasz és az elnöki hatalmát gyakorló Korei azonban nem túl népszerű. A palesztin nemzet atyjának halálát frakcióharcok és akár polgárháború követheti.
Káosz és megosztottság követheti Jasszer Arafat halálát, véli az elemzők többsége. A palesztin elnök, miután szerdán háromszor is eszméletét vesztette, csütörtökön kómába esett. Bár a hozzá közel állók szerint állapota stabil, orvosai nem sok reményt adnak felépülésére. A kora esti órákban az izraeli televíziók már halálhírét is közölték, ezt azonban francia kórházi és palesztin források is cáfolták.

A vezér utódai
Ahmed Korei A 66 éves jelenlegi miniszterelnök hosszú időn át Arafat szövetségese volt és kulcsfontosságú résztvevő azokon az izraeliekkel folytatott titkos tárgyalásokon, amelyek az 1993-as oslói ideiglenes békemegállapodásokhoz vezettek. Korei ügyes politikusként ismertette el magát a parlament elnökeként, de Arafattól eltérően hiányzik a karizmája, és csekély népszerűséggel bír.

Mahmud Abbasz Arafat után sokáig a második számú vezetője volt a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek a most 69 éves politikus, és részese a palesztinok számára egy évtizeddel ezelőtt korlátozott önkormányzatot juttató ideiglenes békeegyezményeknek. Tavaly négy hónapon át kormányfő is volt, de lemondott, miután elvesztette a hatalmi harcot Arafattal szemben. Nyílt bírálója a négy éve tartó erőszakhullámnak, és rá akarja venni a szélsőséges muzulmánokat az Izrael elleni támadások leállítására. Koreihez hasonlóan neki sincs sok híve.

Marván Barguti Arafat hosszú távon lehetséges utódjának tekintik, de jelenleg izraeli börtönben ül gyilkosságok szervezésének vádjával, amit ő maga tagad. A gyújtó hangú szónokról sokan azt tartják, hogy ő a 2000-ben kezdődött második intifáda politikai vezére, és segített összehangolni az első, 1993-ig tartó intifádát is. A 45 esztendős Bargúti a legnépszerűbb palesztin vezető lett Arafat után.

Mohamed Dahlán A volt belbiztonsági miniszternek és a Gázai övezet korábbi biztonsági főnökének jelenleg nincs hivatalos tisztsége, de továbbra is a legbefolyásosabb lehet a frakciós harcok szaggatta terület erős emberei közül. Egy fiatal reformpárti nemzedék prominens alakja, amely kihívást intéz az Arafat körüli régi gárdával szemben a vezetés megszerzéséért.

Rauhi Fatuh A palesztin parlament elnöke lenne a törvény szerint 60 napra az elnök Arafat halála esetén, de Fattúhot nem tartják jelentős hatalmi tényezőnek, és valószínűleg inkább csak névleges vezető lenne, míg a kulcsfontosságú döntéseket mások hoznák. Az 55 éves politikust Arafat iránti lojalitásáról ismerték, mindamellett megtette azt a szokatlan lépést, hogy két hónapra felfüggesztette a parlamenti üléseket, tiltakozásul az elnök időhúzása miatt a reformintézkedések ratifikálása ügyében.

Arafat nem egyszerűen a palesztinok elnöke, hanem a nemzet első számú szimbóluma, így vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen. Ezért persze a vezér maga is sokat tett, például pályafutása jelentős részét saját utódjelöltjeinek ellehetetlenítésére tette fel, tartva az esetleges bukástól.

Követett, nem diktált

Arafat harminc éves uralma alatt "leginkább saját népszerűségéért aggódott", jellemezte két évvel ezelőtt a palesztin vezért David Plotz, a Slat.com publicistája. A vezér sosem azon dolgozott, hogy irányt adjon népének, sokkal inkább megpróbálta lekövetni azt, amit a nép diktált. Bár arra nincs konkrét bizonyíték, hogy támadásokat rendelt volna el izraeli célpontok ellen, de soha nem is ítélte el a terrorakciókat.

Harminc éves uralma alatt ráadásul mindent megtett azért, hogy nehogy felnőhessen a vezetők új generációja. A hatalom egyedül az ő kezében összpontosult, az alatta álló szinteket igyekezet teljesen széttagolni. Példa erre, hogy biztonsági szolgálatból is vagy fél tucatnyi működik Palesztinában, nehogy bármelyik vezetője is komolyan veszélyeztethesse a vezér pozícióit.

Máris osztozkodnak

A hatalmi vákuumra jellemző, hogy most, mikor Arafat cselekvésképtelenné vált, hatalmi funkcióit máris kétfelé osztották szervezetének vezetői, írja a Washington Post. Ahmed Korei, a vezérrel júniusban a biztonsági szolgálatok miatt konfliktusba keveredett és a lemondását is benyújtó, majd visszavonó miniszterelnök örökölte meg ideiglenesen a Palesztin Hatóság elnöki tisztjét, illetve Arafat biztonságpolitikai és pénzügyi döntési jogkörét.

Korei elődje, Mahmud Abbasz - aki mindössze négy hónapig bírta miniszterelnökként Arafat mellett - a Palesztin Felszabadítási Front és Arafat politikai mozgalma, a Fatah vezetését örökölte meg. Korei és Abbasz Arafatnál mérsékeltebb, a terrorizmust legalábbis nyíltabban elítélő vezetők. Népszerűségük azonban meg sem közelíti a haldokló vezérét. Hatalmuk ingatagsága kétségbe vonja, hogy képesek lesznek keresztülverni egy békemegállapodást. A palesztinok ugyanis igazából két nagy frakcióra oszthatóak. Azokra, akik Ciszjordánia és Gáza egészét Palesztinának követelik, és azokra, akik Izrael egészét eltörölnék a térképről, írta Robert Wright a Slate-nek.

Koreit és Abbaszt a nép tehát alkalmatlannak tartja, ugyanakkor mindkét politikus nagy nemzetközi elismertséget élvez. Amellett, hogy hosszú évek óta tartó munkakapcsolatban állnak az izraeli politikai elittel, az amerikai és az európai politikai vezetéssel is jó kapcsolataik vannak.

Halványuló dicsfény

És bár Arafat megkérdőjelezhetetlenül a "palesztin nemzet atyja", dicsfénye oszlani látszik, írja a Washington Post. Állapotának hírére ugyan több száz fős spontán virrasztás alakult ki ramállahi főhadiszállása előtt, a tömeg nem mérhető az elmúlt hónapokban a korruptnak tartott vezetés ellen tüntető többezres sokaságokhoz. Az elégedetlenség nyár végén majdhogynem nyílt lázadáshoz vezetett, a Gázai övezetben rivális biztonsági szolgálatok és terrorista szervezetek tagjai között törtek ki összecsapások. Több palesztin vezetőt elraboltak. És ez, az elemzők szerint, csak gyenge főpróbája volt az akár polgárháborúhoz is vezethető káosznak.

Arafat akkor még tekintélyével meg tudta oldani a válságot. Kérdés, hogy nála sokkal kevésbé karizmatikus utódai képesek lesznek-e rendet teremteni az egymással is rivalizáló, erősen megosztott palesztin szervezetek között. Ahogy az is kérdés, hogy a fejlemények miatt joggal aggódó Izrael mennyire aktív szerepet vállal a rendteremtésben.