Miklós
-7 °C
4 °C

Koreák között félúton

2004.09.22. 16:17
Sajátságos világba csöppenhet aki részt vesz a két Korea közti demilitarizált zónába szervezett túrán. Az övezetben "béke" van, de a konfliktus nagyon is érezhető. Olvassa el olvasónk beszámolóját a "formális hadiállapot" területéről.
A koreai félsziget népszerű zarándokhelye a déli fővárostól alig ötven kilométerre fekvő demilitarizált zóna (DMZ). Az utak szervezése jól jövedelmező üzletág, évente több tíz ezren tesznek kitérőt Szöulból a háborút (1950-1953) "függőben hagyó" fegyverszüneti egyezmény értelmében létrehozott négy kilométer széles, kétszáz kilométer hosszú földsávhoz, a két Korea kvázihatárához.

A vegyes fennhatóságú, különleges státuszú területen 1976-ban, egy véres incidens miatt megtiltották a demarkációs vonal átlépését. A biztonsági előírások végletes szigorításának következménye a "határ" két oldalán egymástól olykor csak karnyújtásnyira álló fegyveresek világszerte ismert képe. A megdöbbentő látvány, a formálisan fennálló hadiállapot hideglelős atmoszférája és az úticél történelmi szerepe mellett komoly vonzerő a röpke bepillantás lehetősége Észak-Koreába. Az út tapasztalatai alapján ebben bízhatnak az utakat szervező cégek is. A világhálón böngészve számos ajánlatot találhatunk, nem csak koreai irodáktól.

Felhevülés

Tekintse meg képeinket!
Az érdeklődő külföldieknek (dél-koreai állampolgárok csak külön engedély birtokában juthatnak be az övezetbe) egy sajátos dress-code előírásainak kell megfelelniük: a zónába tilos rövid- vagy farmernadrágban, nyitott lábbeliben belépni. Az útlevelet több ponton ellenőrzik, ezért az okmányt a szálláson felejtők búcsút mondhatnak akár a teljes befizetett összegnek (körülbelül tizenkétezer forint) is.

Indulás után az idegenvezető a zóna történetének tömör ismertetésén felül kifejti nézeteit az újraegyesítésről, megemlítve az érem "másik oldalát" is. A békefolyamat záróaktusának megítélése távolról sem egyöntetűen pozitív a déliek - elsősorban a fiatalok - körében, a megvalósulásával várhatóan bekövetkező tetemes gazdasági hátrány és a tömeges belső migrációból eredő társadalmi feszültség nem megkerülhető kérdés. A guide közben kikéri az utazók véleményét is, kevés sikerrel.

Az első megálló - még a DMZ-n kívűl - az odusani Egyesítés Háza, ahol a magaslatról távcsővel északi földművesek, katonák, propagandafalu és a világ legmagasabbnak mondott zászlórúdja látható. Az objektumon belül a két ország diplomáciai erőfeszítéseinek bemutatásán kívül többek között egy átlagos északi otthont, tantermet valamint mindennapi használati cikkeket állítottak ki (hanglemez, pénz, ruhák stb.), a pamflet szavaival: "...a firsthand look into the North". Itt, ha kedvünk tartja, szuvenírt - például népdalkazettát, alkoholt - is beszerezhetünk.

Tűzközel

A zónába lépés után ENSZ-busz viszi az utazókat a Közös Biztosítású Területre (KBT), az 1976-ban szerencsétlenül járt amerikai tisztek egyike után elnevezett Bonifas bázisba. Itt már érezhető az utólag aligha magyarázatra szoruló éberség. Az ENSZ parancsnoksága alá tartozó egységre különösen nagy nyomás nehezedik, mivel a helyőrség - csupán pár száz katonával - az első ütközőpont fegyveres támadás esetén. Ezt a szcenáriót tartja legvalószínűbbnek az a maroknyi fanatikus dél-koreai, akik a DMZ alatt vájt, tankoknak is elég nagy alagutakat - ezekhez is indítanak utakat - kutatja több mint tíz éve.

A továbbindulás előtt korrekt előadást ülhetünk végig, majd egy felelősségvállaló nyilatkozatot kell aláírnia mindenkinek. Ennek értelmében a KBT területén a félreérthető (vagy éppen félreérthetetlen) gesztusok, a hangoskodás, az északi katonák bármilyen ingerlése tiltott, és ezt érdemes komolyan venni. A túrának ebben a szakaszában a látogatók csak párokba rendeződve haladhatnak, és a kísérők nem díjazzák, ha valaki önállósítani akarja magát. A kamerával is csínján kell bánni. A legemlékezetesebb hely következik, egy toronyból látni - és fényképezni - lehet a szemünk elé táruló "másik" oldalt.

"Az északiak megfélemlítése"

Klikk a képre!
A barakkokat kettészelő, határnak tekintett betonszalag, az akár túlméretezett Lego-háznak is nézhető északi parancsnoki épület és az előtte rezzenéstelenül posztolók látványára szabályzat nélkül is suttogóra vált az ember. Az út a belépésre engedélyezett tárgyalóépületben folytatódik, ahol a szolgálatot teljesítők kezüket a csípőjükhöz szorítva, mozdulatlanul állnak. A szigor később felenged, közösen fotózkodni is lehet velük. Egyébként a dél-korea katonák szinte mindegyike napszemüveget visel, rendeltetése a guide tájékoztatása szerint az északiak megfélemlítése. Az épületen belül a határvonalat zászló-, illetve mikrofonsorok jelképezik.

A KBT után páncélozott harckocsi kiséri a menetet egy darabig, Szöul irányába. Mielőtt a zónát elhagynánk, a buszból pillantást vethettünk a Nincs Visszaút nevet viselő hídra, ahol a hadifogolycsere lezajlott: az északi katonák választhattak a hazaút vagy a déli oldal között (kínai fegyvertársaik az anyaország helyett Tajvan mellett is dönthettek). A déliek közül aki úgy gondolta, végleg az ellenoldalon maradhatott. A sorsfordító lépés családok szétszakadásának tömegéhez vezetett, amit a közelmúltban - némi látványdiplomáciai mellékízű - családlátogatások szervezésével igyekeztek orvosolni.

Élménykoktél

A hét-nyolc órás túra vegyes benyomásokat kelthet. A hadieszközök, katonák közvetlen közelsége veszélyérzetet kelt, holott kis valószínűséggel lennénk "rosszkor, rossz helyen". De nehéz szabadulni attól a gondolattól is, hogy egy nagyszabású, hatásvadász valóságshow vendégei vagyunk.

Az eltelt fél évszázad kedvezményezettje a természet; a terület állat- és növényvilága a fegyverszüneti állapot fennállása óta lényegében háborítatlan. Míg madártávlatból a szituáció békés, emberközelből már kevésbé: becslések szerint ezidőtájt mintegy kétmillió katona vár bevetésre készen az övezet két oldalán.

A Koreai háború
1945. augusztus 15-én Hirohito császár bejelentette Japán feltétel nélküli kapitulációját. A megszálló hadsereg lefegyverzését a 38-ik szélességi körtől délre az amerikaiak, északra a szovjetek kezdték meg. Napra pontosan három évvel Japán fegyverletétele után megalakult a Koreai Köztársaság, a kérlelhetetlenül antikommunista Li Szin Man elnöksége alatt. Röviddel rá, szeptember 9-én a gerillahadviselésben is jártas Kim Ir Szen vezetésével létrejött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Mindketten az egyesített Korea irányítását tűzték ki célul. A kétoldalúlag kezdeményezett provokációk idején Dean Acheson külügyminiszter félreérthető kijelentése - Dél-Korea és Tajvan nem tartozik az USA védelmi övezetébe - bátorítólag hatott az északiakra. Az amerikaiak tétlenségére játszó Moszkva katonai segítő ígéretét készpénznek véve 1950. június 25-én Észak-Korea támadásra szánta el magát. A hidegháború idején kitört konfliktus magában hordozta az eszkalálódás lehetőségét, az eszmei támogatáson túl a harctérre csapatokat is vezénylő vörös Kína befolyásának növekedésétől tartva Truman elnök atomfegyver bevetését is számításba vette. A frontvonal 1951 tavaszára visszasodródott a 38-ik szélességi körhöz. A fegyverszüneti tárgyalások még ugyanabban az évben, Kaszongban megkezdődtek az ENSZ koalíció, az észak-koreai és a kínai néphadsereg között. Egy helyszínváltozatás és valamivel több mint ezer(!) találkozó után 1953. július 27-én Panmindzsonban tűzszüneti egyezményt kötöttek, békeszerződést azonban a mai napig nem.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.