További Külföld cikkek
- Kizuhant egy diáklány egy iskola ablakából Kolozsváron
- Napvilágot látott Brüsszel rémálma: egyre többen lépnének ki az Európai Unióból Ausztriában
- Az EU autonómiára vágyik a védelmi politikában, de a NATO nem nézi jó szemmel
- Halálra verhették a szerb kislány, Danka Ilics gyilkosának testvérét a börtönben
- „Mit csinálsz?” – kérdezte a tinédzser, akit iskolatársai szeme láttára szúrtak szíven
Neheztelnek Powellre
A háttérben tevékenykedők maguk között neheztelnek Colin Powell külügyminiszterre, aki szerintük nem veszi fel a harcot, nem képviseli a külügyi tárca hivatásos diplomatáit, akiket elrémítenek a kilátások. A tét az, hogy a világ elfogadja-e az inváziót és háború utáni helyzetet Irakban.
Powell ellenfelei eközben csodálkoznak, miért olyan magas Powell népszerűsége, miért nem vádolják őt a diplomácia kudarcáért, és miért állítják, jobban állnának, ha az elnök hallgatott volna rá.
A volt elnök védi a külügyminisztert
Az általános megítélés változatlanul az, hogy a külügyminiszter képviseli a kormányban idősebb George Bushnak, az Egyesült Államok 41. elnökének a nemzetközi egyeztetésen alapuló, multilaterális politikáját. A volt elnök a Newsweekben a héten kétszer is megvédte Powellt: "Gyűlölöm bírálgatását, bárhonnan jöjjön is".
Megszólalt James Baker, idősebb Bush elnök külügyminisztere is. Az ABC televízióban védelmébe vette az iraki hadműveleteket, azt tanácsolta azonban, hogy a háború után arab-izraeli békekonferenciát kellene összehívni, amint azt idősebb Bush is tette 1991-ben, és ragaszkodnia kell a rendezésnek az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország és az ENSZ által kidolgozott menetrendjéhez, elutasítva, hogy bármelyik fél előfeltételekhez kösse végrehajtását.
Nem emelt kifogást
A belharc frontvonalai olykor módosulnak. Az ankarai parlament március elsején megtagadta az északi front megnyitására kijelölt 4. gépesített (gyalogsági) hadosztály átvonulását Törökországon. A külügyminisztérium és Dick Cheney alelnök hivatala ekkor sürgette a Pentagont, hogy a hadosztályt haladéktalanul küldje Kuvaitba. A védelmi tárca azonban úgy érvelt, hogy tovább kell győzködni Ankarát. Powell később felvetette, várjanak a hadműveletek elindításával a legkorszerűbb harckocsikkal felszerelt 4. gépesített hadosztály megérkezésig.
Az elnök a háború előestéjén egyenként megkérdezte tanácsadóit, van-e gondjuk a haditervvel. Powell nem emelt kifogást. Nyilvánosan még azt is tagadta, hogy a terv nem felel meg a róla elnevezett doktrínának, amely szerint egy háború megvívásához biztosítani kell a döntő erőfölényt. Később azonban elhatárolódott a gyors győzelem jósaitól. William Wallace vezérőrnagynak, az Irakban harcoló szárazföldi erők parancsnokának a váratlan gondokat elismerő - a Fehér Ház munkatársait alaposan feldühítő - nyilatkozata után a külügyminiszter kijelentette: "Abszolút megbízom a háborút irányító parancsnokokban. Én képeztem ki őket."